Tesóm megy vissza a koleszba, így a vasárnapi ebédet kicsi desszerttel spékeltük meg. Anyu nagy NLC fan, megannyi barátnőjének még százszor annyi receptje van már lementve a gépre is. Safi barátnőjének elvileg 10 perc alatt elkészíthető nyalánksága lett most a kiszemelt.

A 10 perces fánk névre hallgató egyveleg igaz legalább negyed óra, viszont szerintem nagyon finom lett :)

Ami nélkül nem élet az étel:

2 pohár natúr joghurt

2 csomag sütőpor

1 csomag vanillin cukor

30 deka liszt

2 kanál cukor

Csipet só

Nos. Előpakoltam a hozzávalókat, fém tálba tettem, habverővel kikevertem. Úgy öt percet állni hagytam, addig közepesen forró lett az olaj, majd beleszaggattam, és aranybarnára sütöttem.

Fahéjas kristálycukorba forgattam – némi csöpögtetés után-, ám lekvárral vagy csokikrémmel is fenséges finálé lehet.

Tekeredik a kígyó, csiga akar lenni!

– na de nem ám akármilyen!

Ma délutáni unalmamban úgy gondoltam, elég a heti édességadagból, kis sós nyalánkságra vágytam, ezért gyorsan előkaptam receptes füzetemet, és isteni pizzás csigát csináltam!

 Hozzávalók:

2 dkg élesztő

kevés cukor

30 dkg finomliszt

kevés só

3 ek. Olaj

Töltelékhez:

• 2 doboz sertés májkrém
• 1 pizza krém + kevés ketchup
• 5 dkg reszelt sajt

A tetejére: 15 dkg reszelt sajt.

 Az élesztőt 2 dl meleg vízzel összekeverjük, és a cukorral felfuttatjuk. A lisztet a sóval összekeverjük, hozzáadjuk az élesztőt és az olajat, majd jól kidolgozzuk a tésztát. Ha megkelt, 2 mm vastagra kinyújtjuk, megkenjük a kikavart töltelékkel, feltekerjük úgy, mint a kakaós csigát, és a hűtőben pihentetjük 1-2 órát. A tekercset 5 mm vastagra felszeleteljük, kikent tepsibe fektetjük, megszórjuk reszelt sajttal, majd kb. 180 ^°C-on megsütjük.

Az első kép eredeti környezetében Ticsiandi blogján található.

A minap egyik barátom igazán tetszetős pps-t küldött nekem, melyből kiszedtem a képeket: csodáljátok Ti is meg ezeket a gyönyörű, élelmiszerekből készült kompozíciókat!

A fák brokkoli, törpeborsó, és fokhagyma.

A hegyek kenyérböl, a fellegek karfiolból vannak.

Olasz menü: a szekér lasagnetészta, a mezö liszt,

A felhök mozzarella, a fák fetrezselyemlevél és hegyespaprika.

A falu a háttérben sajtból van.

Rizs, kókuszdió, magvak, az ég káposztalevél.

Bár a nagy fehérség csak az ország nyugati felén volt tapasztalható eddig, az influenza és torokfájások okozói már annál jobban tombolnak hazánkban. Előbbire a pihe-puha meleg ágy, utóbbira két receptóra is létezik, melyet a szerkesztőség előszeretettel letesztelt.

Végy fél citromot, majd annak levét egy gerezd zúzott fokhagymára facsarva egy kávéskanál olíva olajjal keverd el, hagyd érlelődni egy kicsit, és nem ám, mintha pálinkát innál, tartsd a szádban úgy egy percig!

„Ez komolyan mondom, kegyetlen volt! Kicsit marta a számat, viszont ma már éreztem a hatását.” – mondta el tegnapéjjeli sztoriját Pathi, a beválalósabb cikkbombászunk.

Én viszont a görögök „wudujára” voltam kíváncsi, ezért virágmézbe jó pár gerezd fokhagymát szórtam, a poharat körbe follpakoztam, s harmadnaposan mind megettem! Kissé édes-savanyú emlékek idéződnek fel az emberben a fokhagymásméz fogyasztása közben, keserű kiadásban.

Egyik kedvenc éttermemről kaptam hasonlóan jó benyomást keltő levelet az imént. Az 1993-ban nyílt Ristorante Okay Italia Pizzeria nem csak a tipikus olasz berendezésének, és eredeti olasz ízeinek köszönhetően nyerte el tetszésemet, Titiananak, a chéf asszonynak köszönhetően kis híján szakácsukként dolgoztam. A kétszintes étterem szökőkútjának megtekintését, és tiramisuját kimondottan ajánlom!

Barátommal tavaly nyáron betévedtünk a Nyugati pu.
közelében lévő Okay Italia étterembe. Gondoltuk, hogy nem
lesz olcsó mulatság, mivel teltház volt, még a pultnál is
ebédeltek a vendégek, így már  csak a dohányzó részben
kaptunk helyet az emeleten. A hely maga elég kicsi, de annál
hangulatosabb. Nagyon tetszett a berendezés, a  hely
atmoszférája még az általam gyűlölt dohányfüstöt is
feledtette.. Sokáig válogattam szokásomhoz híven, és végül
az olasz ételeket jól ismerő párom segítségével kemencében
sült tarját ettem pármai sonkával és sajtszósszal. Köretként
rozmaringos burgonyát és  insalata mista névre hallgató
fincsi salátát választottam.  A kiszolgálás hagyott némi
kívánni valót maga után, mert a többi vendéggel ellentétben
nekünk elfelejtettek adni helyben sütött, zsemlét
előételnek, és láthatólag az sem tetszett a pincér hölgynek,
hogy italt nem fogyasztottunk (ezen próbáltunk
spórolni :D)... De a  fogás mennyei volt! Még soha nem  ettem
olyan finomat, és azóta is visszavágyom oda, amit nem könnyű
összehozni, mert nem elég, hogy nekem legyen rávalóm, még
egy megfelelően kitömött pénztárcával rendelkező kísérőt is
be kellene szereznem....
Szóval melegen ajánlom mindenkinek, aki istenien elkészített
igazi olasz ízekre vágyik!

 

-Gerdusz-

 A képek az Okayitalia.hu oldalról származnak.