Hajnali 2.52-kor nekivágott a Budapest - Déli pályaudvar felé tartó személyvonat koronázó városunk állomásáról, amire kellő izgalommal szálltam fel. Még sosem repültem Svédországba!
Kellő izgalommal haladtam át a check-in pult és a vámvizsgálat hosszú, kígyózó sorain, hogy beszívjam az ország szívében egy külön államot alkotó Ferihegy 1 Terminál hajnali levegőjét. Nem, a fővárosi reptér közel sem „A terminál” című filmhez hasonló berendezésű, annál jócskán kisebb, mégis kényelmes ülősorokkal, shopokkal, kávézóval és étteremmel várja az országot elhagyni kívánók népes táborát.
Reggel hatkor megrohamoztuk a hármas kaput, hogy helyet foglaljunk a Wizz Air Göteborgi járatán: kilépve a terminálon buszra szállva jutottunk az ötven méterre parkoló vasmadárhoz, ahol mindenki lábait kapkodva próbált a fedélzetre jutni, a legjobb helyekre vadászva. Az nem volt kérdés, hogy ablak mellé ülök, ahol kellő izgalommal hallgattam végig a csinos stewardessek bemutatóját az esetleges légi katasztrófáról, miközben a járat már a kifutópálya felé robogott. S jött a pillanat: a légcsavarok felpörögtek, s a gép másodpercek alatt hihetetlen sebességre gyorsult fel.
Hamar elértük a felhők magasságát, ahol a „tejfölben” szállva fél óra alatt elértük Csehország légterét. S ekkor bejelentkezett a pilóta, s leesett az állam: a habfürdőre, vagy havas síkságra emlékeztető összefüggő felhőtakarót nézve olyan hatás fogadott, mintha gyorsabb léptekben sétálnánk csak, ám hamar szembesülnöm kellett:
Svédországba tartó utam során nem sokszor láthattam a Földet, ahol élek, ám az út oda igen jó körülmények között vezetett: egyedül egy keresztezett kondenzcsík dobott valamennyit a gépen. Délelőtt 9:10-kor szálltunk le a Göteborg City Airport névre hallgató terminálnál, ahol barátaim már kellő izgalommal vártak rám (na de erről a másik postban).
Harmincadikai visszajáratom már szebb időben repült: többször láthattam a csodálatos Földet, a makettnek tűnő városokat, viszont a 100 km/órás szembeszél és a gyakori légnyomáskülönbségek már azt a hatást keltették, hogy
Frenetikus élmény, főleg ezért az árért: az oda utam
Saját fényképek és felvételek. Ha a videó nem indul: felszállás itt, leszállás itt.
