Stopszli nevű olvasónk a fokhagymás méz olvasatán felbuzdulva elküldte kedvenc receptjét is, melyet különösen hideg sült hurka és különböző sültek mellé ajánl leginkább.
Fokhagymás szilvabefőtt 1 kg szilva, fokhagyma (a szilvamag helyett 1 gerezd), 40 dkg cukor, 1 dl ecet, 5 szegfűszeg, 1 tk só, 1 egész fahéj. A fokhagymagerezdeket megtisztítom és megmosom. A szilvákat kimagozom és a magokat kicserélem fokhagymagerezdekre. Fél liter vízből, a cukorból, az ecetből, valamint a fűszerekből szirupot főzök. A szilvát üvegekbe teszem, a sziruppal feltöltöm és lezárom.
Aki olvasta régebbi bejegyzéseimet is, tudja, hogy rajongok a teákért, és ezért előszeretettel járok ilyen helyekre. Szombaton Rik egy olyan budapesti teaházba invitált, amelybe belépve szájtátva néztem körül: a Zöld Teknős berendezésébe és attitűdjébe –ám a felszolgálásba már kevésbé- beleszerelmesedve nem is gondoltam volna, hogy van még hely a Földön, mely ennyire megragad.
A Sirius Klub és Teaházba a Bródy Sándor utca tizenhármas számmal jelölt épület koránt sem figyelemfelkeltő bejáratán keresztül vezet az út, első nekifutásra el is mentünk mellette, ugyanis a sötétített üvegű ajtó mellett egy kicsike gravírozott alumínium jelzi az eldugott birodalmat. A néhány lépcsőfokon levezető „előszobából” egy kis asztalokkal és székekkel ellátott helyiségbe csöppenünk, melynek pultján már ott sorakoznak a sütivel és kiskanállal kikészített csészék, s tálcák. Felszolgálónk függönnyel eltakart belső helyiségbe kísér, ahol hirtelen megállt bennem a szó is: kimondottan egyedi tervezésű, galériás, elfekvős, bebújós, szekrényes területre értünk.
A Sirius Klub alapgondolata 2001-ben született, majd’ félévnyi tervezgetés, és hathónapnyi zártkörű klubként működés után 2003. májusára nyerte el mai jellegét. A Teaház kialakításánál a legfőbb szempontok voltak a változatosság, sokoldalúság, otthonosság, kényelem, háromdimenziós kihasználtság, kreatív megoldások és a sok kétkezi munka. A betévedők közel hetven féle teából, kávékülönlegességekből, szendvicsekből és süteményekből válogathat. A játékos kedvűek valamennyien találnak lehetőséget unaloműzésre: a várban a kicsik, a polcokon a felnőtt-gyerekek. Olykor-olykor filmvetítések, előadások, kiállítások, klubgyűlések színesítik a programot.
A cipőnk levétele után kissé akrobata módon feljutunk a fekvésre és friss gondolatok megszületésére kialakított galériába, ahol az alacsony belmagasság mellett hatalmas párnákat találunk. Kissé sem zavaró a mellettünk lévő társaság jelenléte, s az alattunk lévő csoportok beszélgetése, a plafonra erősített szőnyegek remekül megfogják a hangokat. Első körben a bőséges teaválaszték közül nem igazán tudunk választani, ezért megrendeljük a szendvicseinket: rokfortsajttal megkent karéj érkezik sonkával és uborkával – kissé talán horribilis áron (330 Ft)-, majd „Finom”, „Kicsit finom” és „Nem finom” süteményeket, Coco s Japán Genmaicha teákat rendelünk, melyeket Surman Edit által készített készletben hoznak ki. Előbbi kókuszdió ízű fekete tea aszalt kókuszdarabokkal, utóbbi lágy főzetű, hántolt, pirított rizzsel kevert, sajátosan különleges ízű zöldtea.
A már említett Zöld Teknős Teaháznál jóval kevesebb időt kell várni a koffeinbombákra, és a maga 570 Ft/4 dl-es árával némileg egy árkategóriába tartoznak. A 13-as és 25-ös számmal védjelezett italok íze szerintem ízesítés nélkül jön ki leginkább: a kegyetlenül forró kókusz és a szimplán meleg rizs utóízű levek kifejezetten jóízű társai sütijeinknek, no és a beszélgetésnek.
A tetszetős itallapban leginkább a nem kapható teakeverékek jelzése tetszett: nem rondították el kihúzással: „Elhunyt :(”, „Külföldre távozott” írásokkal mosolyt csalnak a durcásabb vendégek arcára is.
A fránya 10-es skála:
A hely attitűdje egyértelműen 10 pontos
A virág és angyalka mintás mosdók viszont már csak 6 pontot érdemelnek.
A kiszolgálás 10, a teák viszont csak 9: szerintem a rizses teám nem volt elég forró.
Árakban a többihez hasonlít.
Tehát: 10-ből 9,5 pontot kap tőlem a hely!
A jó minőségű fényképek a Sirius Klub és Teaház hivatalos honlapjáról, a rosszabbak Rik telefonjából származnak.
Régen várt új rovatunk végre a megfelelő személy megérkeztével beindulni tűnik. A mai naptól az Idegenforgalom menü alatt guide2010 névre hallgató idegenvezető-tanonc barátom próbál elkalauzolni minket szebbnél-szebb tájakra. Szívesen várjuk a hozzászólásoknál ötleteiteket, véleményeiteket!
És most, a lepel lehull, elsőként (nem is értem, miért): Székesfehérvár
/Kétszersült/
Székesfehérvár kitűnő idegenforgalmi adottságokkal rendelkezik. A város történelmi és kulturális emlékekben gazdag. Dunántúl legnagyobb vasúti csomópontja egyben Fejér megye megyeszékhelye.
A város különböző vidékek metszéspontján fekszik. A középkorban is a környék mocsárvidékei védték a települést. A kora középkorban a város a királyok koronázási, illetve temetkezési helyeként szolgált. Itt szervezték meg az országgyűléseket is. Székesfehérváron adta ki II. András 1222-ben az Aranybullát. 1543-ban a törökök elfoglalták a várost, melynek következtében a fejlődés megtorpant. A törökök elűzése után építették ki a barokk várost. A második világháborúban inkább a vasútállomás környéke sérült.
A Belvárost, amit gyalogos övezetté nyilvánítottak, a volt Hotel Alba Regia (most üzletház a Skála előtt) épületétől kezdve érdemes bejárni. Már az üzletközpont közelében feltűnnek a középkori várfal hatalmas kőtömbjei. Egy árkádsor vezet minket a Romkertbe, amit Szent István halálának 900. évfordulójára alakítottak ki. Itt látható a Velencei-Bizánc stílusú kőszarkofág, amit 1803-ban fedeztek fel. Feltételezések szerint ez Szent István szarkofágja, de mások úgy vélik, hogy Géza fejedelemé. Egyesek úgy gondolják, hogy egy római szarkofágból alakították át. A Romkertben található az első királyunk által alapított román Bazilika (1018-1038), melynek egy jelentős részét még nem sikerült feltárni (ott, ahol a 19. században a Püspöki palota épült). Ezt a hatalmas, több mint 60m hosszú és 30m széles építményt a környező római kori építmények köveiből emelték. A török időkig minden királyt itt koronáztak, és többségüket itt is temették el (többek között Szent István, Könyves Kálmán és felesége, III. Béla, II. Géza, Károly Róbert, Nagy Lajos, stb.). A királyi sírokat a törökök kifosztották és lerombolták, a maradványokat a törökök elűzése után az építkezésekhez használták fel. A bazilika falait a 19. században tárták fel. A feltárással egy általános képet akartak az épület alaprajzáról és a szerkezetéről. III. Béla és felesége maradványait egyértelműen beazonosították és a budapesti Mátyás-templomba helyzeték örök nyugalomra.
Ma délután egy kis desszert után vágyakozva a régi receptjeim között kutatva találtam rá a túrógombócra, amit egyszer már elkészítettem és el is nyerte a tetszésem. Így neki is kezdetem, valami könnyűre vágytam, most igazából nem volt kedvem tésztát dagasztani. Mondjuk ez is elég időigényes a pihentetés miatt, de az összeállítás 10 perc.
Hozzávalók (kb. 12 db gombóchoz)
A gombóchoz
500 g tehéntúró
120 g búzadara
3 db tojássárgája
3 db tojásfehérje
Só
A díszítéshez
200 ml tejföl
Zsemlemorzsa
Porcukor
Elkészítés
Először a túrót, a búzadarát, a tojássárgáját, valamint egy csipet sót és a citrom reszelt héját egy edénybe összekeverjük egy fakanál segítségével. Majd lefóliázzuk, és hűtőbe helyezzük 2 óra hosszára, hogy a búzadara felpuhuljon.
Amíg a búzadara puhul, a zsemlemorzsát kicsit megpirítjuk egy kevés porcukorral. Hagyjuk kicsit hűlni.
Ha eleget állt a búzadarás-túrós keverék, verjünk kemény habbá a tojásfehérjéket, majd kis adagokban, óvatosan keverjük a túróhoz.
Egy fazékba forraljunk enyhén sós vizet, és állítsuk be a lángot, hogy lobogva forrjon a víz.
Vizes kézzel formázzunk gombócokat a túrós masszából, és tegyük őket a lobogó vízbe.
Amint feljönnek a gombócok a víz tetejére, már jók is. A kész gombócokat forgassuk át a pirított zsemlemorzsába.
Több éve nem ültem le úgy istenigazából a tévé elé, hogy megnézzek egy filmet. Pár hónapig lelkesen néztem ki a fejemből, míg ment a TV Paprika a dobozban, ám az állandó ismétléseknek és az olyan ételek receptjeinek sugárzásának köszönhetően, amelyek alapanyagait itthon nehezen lehet csak beszerezni, és azt is nagy valószínűséggel csak a főváros egyik eldugott üzletében, horror áron, hamar leszoktam eme tevékenységekről.
Nemrég rájöttem, hogy az RTL Klub ja az interneten is visszanézhető.
Egyik szériájában szerencsém volt megtekinteni öt olyan adást, amiben személyes ismerőseim illetve bálványaim összezárása és gasztro-reality szereplése volt látható. Oszvald Marika , Csonka András és Bereczki Zoltán. Számomra a név kötelez.
A videók alatt a szerintem legjobb receptek is megtalálhatóak!
(A technika ördöge: sajnos nem tudom lekicsinyíteni a képet, így az majd bele fog lógni a menübe)
A cipőnk levétele után kissé akrobata módon feljutunk a fekvésre és friss gondolatok megszületésére kialakított galériába, ahol az alacsony belmagasság mellett hatalmas párnák.jpg)
megrendeljük a szendvicseinket: rokfortsajttal megkent karéj érkezik sonkával és uborkával – kissé talán horribilis áron (330 Ft)-, majd „Finom”, „Kicsit finom” és „Nem finom” süteményeket, Coco s Japán Genmaicha teákat rendelünk, melyeket Surman Edit által készített készletben hoznak ki. Előbbi kókuszdió ízű fekete tea aszalt kókuszdarabokkal, utóbbi lágy főzetű, hántolt, pirított rizzsel kevert, sajátosan különleges ízű zöldtea.
