Szeretem a pudingot. Valószínűleg apukámtól örököltem…

Cukrász osztálytársamat már ráállítottam az eredeti receptre, ám itt van egy-két praktika, hogyan lehet elkészíteni tuti leégésmentesen!

Ja, és Mónika kérésére: fejlesszük tovább vaníliasodóvá! :)

Bizonyára sokan azért nem szeretnek pudingot készíteni, mert folyamatosan kevergetni kell, és így is könnyen leég. Amennyiben semmiképpen sem szeretnénk a bevett szokástól elrugaszkodni, javasolt a tejet úgy felforralni, hogy eleve kevés vizet tartalmazó lábosba öntjük. A csipet só is segíthet.

Ám gondoljunk bele, ki ér rá annyit pepecselni a 3 falattal elpusztítható desszertre a mai rohanó világban? Fogj egy mikrót, egy jénait, keverd ki benne a port a cukorral, ha gondolod, adj hozzá fahéjat, kókuszreszeléket, rumot, diót, mogyorót, vagy amit éppen találsz – én sokszor kekszet tördelek bele -, majd öntsd fel annyi tejjel, amennyit a csomagoláson olvasol. Persze ne durr-bele-Balázs módra, fontos, hogy csomómentes legyen, mindig csak keveset!

Fogj mikrózható formákat, töltsd meg őket, vagy egyszerűen dugd be a jénaidat maximum fokozaton, és a dupla adag 15 perc alatt készen van! Úgy ötpercenként azért ne felejtsd el megkevergetni, ám figyelj rá, mert ki is futhat!

És végül Mónikának:

Vanília sodót legegyszerűbben úgy kaphatsz, hogy vanília pudingot főzöl (ha mikróban készíted, adj hozzá több tejet, mert az sűrűbb lesz a főttnél, és eleve keményebb is!), majd amikor elkészültél, két tojás sárgáját belekeversz, a fehérjét cukorral habbá vered, majd óvatosan hozzákevered!

A csokisodó persze ugyanez, csoki pudinggal. (Egy tasakra számoltam a két tojást!)

A sodó képe az Ételek.Blogol oldalról, a pudingoké az Oetker oldalról származnak!