Mónikáék Pesten kirándultak – és persze ettek a Vapiano Pizza Bárban.

Élménybeszámolója alant:

Mivel itt a nyár és nem akadt semmi dolgunk a sem, így a testvéremmel elhatároztuk, hogy elmegyünk Budapestre nézelődni. El is indultunk. Üzletekről üzletekre járkáltunk. Voltunk az Örs Vezér téri Árkádtól kezdve a Váci utcai H&M-be a New Yorkerbe a Zaraban és még sorolhatnám. Ja és elvitt megmutatni, az Oktogon téri  Planet Susit éttermet, ahonnan hozott haza Sushit. Bevitt engem a Deák Ferenc úti kávézóba, ahol kettő közepes méretű alkohol nélküli Pina Coladat ittunk. Olyan 14 óra 30 körül mondta a testvérem, hogy ideje megebédelnünk, így bementünk a Vapiano olasz étterembe. Levest, tésztát, salátákat szolgálnak ki az embereket. Azt tudni kell erről az étteremről, hogy ha betérünk oda, akkor a pultnál álló hölgy ad emberenként egy kártyát , amit meg kell őrizni az étkezés végéig és azzal kell menni a kasszához, mert ha nincs a kártya, akkor 10000 ft-ot kell fizetni. Mi kaptunk kettő kártyát és beálltunk az egyik sorba gondolkodva azon, hogy mit is ebédeljünk. Mikor sorra kerültünk én spagetti tésztával kértem egy Pollo Di Cremat ,ami Tejfölös csirkemell és parmezánból áll és 1250 ft. A bátyám Funghit kért Penne tésztával. Az pedig Gombás, tejszínes szószos étel és szintén 1250 ft. Még azt is kell tudni erről az étteremről, hogy a tésztákat jobban mondva a köreteket mi választhatjuk ki. Miután megkaptuk elmentünk hátra a szürke tálcákkal, evőeszközzel és szalvétával fogyasztani. Kicsit később a testvérem mondta, hogy elvonul a mosdóba rendbe szedni magát én meg tovább falatoztam. Kis idő múlva visszatért én is elmentem. Mikor megláttam én nagyon elámultam. Sötét színű csempe, kellemes illat, hatalmas tükör, ízléses kézmosó. Gyorsan rendbe szedtem magam és kivonultam. Odamentünk a pénztárhoz fizetni és persze a kártyával. Megköszöntük a késő ebédet és elköszöntünk.

Ma este szabadtéri előadásunk lesz Székesfehérváron, a Városház téren, ezért tegnap este kitelepült a színház, hogy bejárjuk a nagyszínpadot és összemondjuk a szövegeket. Ezen megmozdulásunk előtt viszont barátaimnak bemutattam törzshelyem, a Café Möbiust, amiről korábban már írtam kritikát. A kellemes beszélgetés közben Attila igazán ízletes Jeges mentateáját szürcsöltük, kellő mennyiségű jéggel és levéllel, citrommal kiegészítve, s persze a pont jó hőmérsékletűre hűtött Soproni is szépen legurult újdonsült barátom torkán.

Próba közben szabad perceinket végre étkezéssel egészítettük, pontosabban töltöttük ki Veronikával, a Szabad Színház csinos művésznőjével, akit már messziről barátságosan üdvözölt a Pátria Söröző felszolgálója – kiről ugyan csak a kötény és a brifkó árulta el hivatását, a barna, csíkos ing talán elég civil volt cégér nélkül…

De kanyarodjunk még vissza a Möbiushoz egy pillanatra, főleg, mert úgy gondolom, feltétlen meg kell említenem, hogy a városban szinte egyedülálló ital kínálata van: itt valódi limonádé, málnaszörp is fogyasztható, mely manapság –sajnos- elég ritkaság számba menő. Esküszöm, már csak a Bambit hiányolom, valamint a pezsgőket a polcról, és a hely miden igényemet százszázalékosan kielégítené! :) (Ja, és persze a tükröt, pontosabban a belepillantásra is tökéletes művészi alkotást, melyről már ejtettem pár szót tulajékkal.)

A 70 fő befogadására berendezett Pátria Söröző a történelmi Belváros szívében, az Országalma közvetlen szomszédságában található, hatalmas teraszt és kellemes légkört árasztó belső térrel. Sajnos parkolási lehetőség a közvetlen közelében nincs, viszont a Romkert után futó Várkörútról már könnyebb az autónktól megszabadulni – mondjuk a Skála, vagy az Alba ház tövében, természetesen fizetve a szolgáltatásért. Meg lehet próbálni viszont a Himmer Ház környékén is.

Folyton rohanás a színészek élete, s nincs ez másként a mi, amatőr játszók próbáin sem: épphogy leültünk a kényelmes, a koronázási eszközre és a Belvárosra, a Romkert szélére, Püspöki palotára és a harangra is tökéletes rálátást biztosító, tágas teraszra, máris halljuk-látjuk, kezdenék a bejárást, így a rendelt melegszendvicset már elvitelre kellett kérnünk.

Május utolsó vasárnapján országszerte programokkal kedveskedtek a gyermekeknek a városok és a falvak vezetői, nem volt ez másként Fehérváron sem, ahol az autóbuszpályaudvar melletti placcra települtek ki a vásárosok, hogy boldogabb perceket szerezzenek a csöppségeknek.

Néhányan kirándultak, mi speciel kitakarítottuk a lakást, és festetem az üres falamra. De nem is lett volna kerek a gyereknap, ha a végén ne fogtunk volna össze, és döntöttük volna el, hogy valami finomság nekünk eme jeles alkalomnak köszönhetően már csak hivatalból is jár: összedobtam egy gyors piskótát, amolyan kókusz-kocka félének, amit megpróbáltam a hagyományostól kellőkép eltérően szervírozni.

Na de a tészta és az öntet receptje:

6 tojás fehérjét kemény habbá vertem, adtam hozzá hat kanál kristálycukrot, a tojások sárgáját és 6 ek. lisztet, fél csomag sütőporral. A sárga masszát sütőpapírral ellátott tepsibe öntöttem, és 200°Con készre sütöttem.

Közben furmányos módon, a Dr. Oetker csoki öntetét hívtam magamhoz, melyet az utasításnak megfelelően el is kezdtem főzni (akarom mondani a bátyám kezdte el főzni), felturbóztam némi kakaóval és mandula aromával, majd egy nagyobb darabka vajat dobtam bele. Addig forraltam, míg a vaj el nem olvadt, a piskótát meg pogácsa- és linzerszaggatóval kivágtam.

A középső formákat a kókuszkockához hasonló módon először az öntetbe, majd kókusz reszelékbe forgattam, az alsó karikáknak viszont csak a legalját engedtem a kókusz közelébe.

Tálaláskor a porcukor megvolt, viszont a menta levél –annak hiánya miatt- elmaradt…

(Kókuszkocka készítésénél a piskótát egyenletes nagyságú kockákra vágjuk, majd azokat forgatjuk a kakaó masszába s a kókuszreszelékbe.)

A Kétszersült Blog pályázatot hirdet a vendéglátóipari egységek térítésmentes bemutatkozója céljára az alábbi címmel:

A bizalmad közös érdemünk!

                      Te eszel, én megélek…

A pályázat kezdetétől hazánk minden vendéglátóipari egységének részére fényképes bemutatkozó cikket, hozzászólási lehetőségeket és közvetlen (link) elérhetőségeket ajánlunk fel a Kétszersült Blog hasábjain mindenféle ellenszolgáltatás nélkül!

A beérkezett pályázatok érkezési sorrendben kerülnek ki az oldal főlapjára, s azok elérhetőek lesznek mindaddig, míg a portál meg nem szűnik, így az egységekről bárki információt szerezhet a keresőmotorokon s a hozzászólásokon keresztül. Felhívom a pályázók figyelmét, hogy a bemutatkozások beérkezéstől számítva legfeljebb egy héten belül lesznek megjelenítve!

Pályázatot nyújthat be minden magyarországi vendéglátóipari egység (ide tartozva a szórakozóhelyek is) üzletvezetője, valamint azon külföldi vendéglátóipari egységek üzletvezetője, ahol magyar nyelvű étlap és kiszolgálás is elérhető!

A beküldött anyagnak tartalmaznia kell legalább egy homlokzati, valamint legalább egy beltéri fényképet, lehetőség szerint egy web-cégért, egy minimum 10, maximum 50 mondatos bemutatkozást, valamint minden lehetséges elérhetőséget, továbbá az üzletvezető és/vagy a tulajdonos és a shéf nevét. A pályázati anyagok nem tartalmazhatnak időszakos vagy állandó akciókat, hirdetéseket, programajánlatot*!

Csak az e-mailben beérkezett bemutatkozásokat fogadjuk el: ketszersult@index.hu

A pályázat határideje: 2009. június 01. – 2009. december 31.

*Lehetőség van a portálon közvetlen ajánlatok, valamint időszakos, vagy állandó hirdetések elhelyezésére is. Erről bővebben a ketszersult@index.hu e-mail címen érdeklődhet!

Hozzávalók:

30 dkg édes háztartási keksz

2 kanál kakaó

2 dl tej

1-2 kanál rum vagy rumaroma

10 dkg vaj

25 dkg porcukor

10 dkg reszelt kókuszreszelék

A kekszet diódarálón megdaráljuk és összekeverjük 2 kanál kakaóval, 10 dkg porcukorral, 1-2 kanál rummal vagy rumaromával és összegyúrjuk annyi tejjel, hogy jól formálható masszánk legyen. A vajat kikeverjük a maradék cukorral és a fele kókuszreszelékkel. A gyúródeszkát meghintjük a megmaradt kókuszreszelékkel, kinyújtjuk rajta a kakaós masszát, rákenjük a kókuszos vajat, és tekercsszerűen felsodorjuk. Hidegre tesszük, hogy jól megdermedjen. Vékony szeletekre vágjuk.