Levelet kaptam. Érdekeset. Azt írja, hogy amit eszünk, az sz…r (bocsánat, szemét)… Oké, ezt tudtuk eddig is, mégis érdemes az exhentes sorait elolvasni!

Az egyik szemem sír, a másik nevet.

1984 óta vagyok hentes és sok mindent láttam és sok helyen dolgoztam.

Nem azért dolgoztam sok helyen, mert rossz hentes vagyok, csak az ott tapasztalt dolgokat nem tudtam összeegyeztetni a lelkemmel.

Na, nem azért mert én 45kg-os Barbi baba vagyok…, ellenkezőleg! 150kg-os, paraszt gyerek, akinek helyén van a szíve meg mindene.

De ez nem a saját reklámomról akar szólni, inkább arról, amit már régóta el akarok mondani, de fogalmam sincs, kit érdekel és mi a búbánat az értelme…

Még bevezetőként csak annyit, hogy 10 éve nem vagyok a szakmámban. Ja, a lelkiismeretem miatt.

Tettem ugyan még kísérletet 2007-ben az Interspárban és a Darnózseli húsipari cégnél… Erről később!

10 évvel ezelőtt 3 féle adalékanyag létezett. A soluprat, tejpor, szójafehérje.

Már ez elég volt nekem, hogy abbahagyjam.

A régi hentesektől azt tanultam, hogy a kolbász (meg minden) húsból van. Ezzel nem érdemes vitázni!

A soluprat egy igen érdekes kémiai anyag.

Az a tulajdonsága, hogy súlyának min. 10x-es víz mennyiséget képes megkötni, sőt főzés, sütés, füstölés hatására sem engedi ki magából.

Miért kell ez az anyag?

Hús helyett.

Biztos tapasztaltál már olyat, hogy egy-egy felvágott után, „megiszod a londoni ködöt is”.

Az anyag a beleidben is működik, tehát még ott is veszi fel a folyadékot!

Régebben a parizerbe és olcsóbb hentesárukba tettek, de ma már mindenbe!

Tejpor az egy jó anyag, de mit keres a szakmámba?

Ez az anyag is húst helyettesít, mégpedig ezzel állítják be a fehérjetartalmat, a receptúra szerinti mértékre.

A szójafehérje is húspótló, a magasabb áru termékekbe teszik, szintén a fehérjetartalom miatt.

Tehát ha te veszel egy 2500Ft/kg áron szalámit, akkor igazából egy kb. 500Ft-os anyagot majszolsz jóízűen.

Van még egy „kedvenc” anyagom az emulgálószer. Ó ez nagyon remek!

Egyik fő funkciója a zsír megkötése, oly módon, hogy ne legyen látható!

Tehát minél több zsír van benne, annál több az emulgálószer benne!

Ezt a szájpadlásodon érezheted legelőbb amikor „fent ragad” a falat.

Az elmúlt 10 év alatt  az adalékanyagok arzenálja alakult ki.

Nem hiszed? www.adalekanyag.lap.hu

Lassan nincs szükség a szakmámra!

Elég, ha valaki 5-ös kémiából.

Az adalékanyagok felsorolását nem folytatom, csak megjegyzem, hogy senki, sehol nem vizsgálta ezeknek a kémiai anyagoknak az egészségkárosító hatását!

Senki.

Néhány csoport azonban az adalékanyagok beosztásáról:

Itt jegyzem meg, hogy ennyi anyag tényleg csak tartósítószer használatával marad meg…

A másik kedvenc, de ide tartózó témakör a: műbelek.

A műbél színe, állaga alkalmas arra, hogy megtévessze a vásárlót.

Pl.: egy jó barna színű virsliről azt gondoljuk, milyen jól meg van füstölve. Ja. Míg le nem húzod a celofánt…

Emberek!

A húsipari termékek húsból, némi zsiradékból, valódi fűszerekből állnak, amit a végén füstőlnek és/vagy főznek!

Az összes többi max.20% húst tartalmazó: SZEMÉT!

Mi a megoldás?

Háznál vásárolni vagy kicsi hentesnél falun.

A multikat kerüljük, úgyis  hülye biorobotnak és kísérleti nyúlnak néznek, akiken ki lehet próbálni a MEGA PRIMITÍV reklámjaikat. „ Megveszem mer ócsó” „ vegyé, vásárolj, egyé, fogyassz, hízá, legyél ökör, használhatatlan fogyasztó aki elsőre mindent megvesz, mert „ócsó”

Az írásom a sertésinfluenzáról írtam.

Na, ezt legközelebb!

Tudod a „nagyok” hogyan tartják ezeket a szerencsétlen állatokat?

Nem csoda ez a járvány.

Hanem a fenntarthatatlan végterméke ennek a wellness-barbi-műanyag-fellelőséget nem vállalok, globalizált- mindent a szemnek-kapzsi világnak.

Akit érdekel, írjon ide: lakatgardista@citromail.hu

És most megyek és eszek a saját kolbászomból!

Jó étvágyat!

Az első kép innen, a második innen, a harmadik meg innen származik.

Mónika tegnapi ebédjüket mutatta be levelében. Bár a tálaláson tényleg lenne mit csiszolni (miért kell ezt titokban csinálni?) maga az íz kombináció finom lehet (főleg, hogy nem egy ismerősöm alapból tesz cukkinit a lecsójába).

Egyes feltételezések szerint az egytálétel tipikus magyar ízvilágot tükröz, s rengeteg variációját ismerjük. Van, aki tojással, mások kolbásszal, megint mások tökkel készítik. Néhol nokedlit, máshol rizst kevernek bele.

Vasárnap a testvérem az unalmassá vált ételek után előrukkolt egy gyorsan elkészíthető étellel, aminek az a neve, hogy lecsóval töltött cukkini.
A lecsóval kezdtük, amit szerintem mindenki ismer és tudja, hogy miből és hogyan készül. A cukkinit meg miközben főztük a lecsót, kikapartuk a közepét megsóztuk és beraktuk a hűtőbe. Főzés után a cukkiniket kivettük a hűtőből, megtöltöttük lecsóval és beraktuk a celofános tepsis sütőbe.

Ui.: Tudom, hogy lehetne javítani a tálaláson, mert nem olyan szép, mint a szerkesztőé vagy más olvasóé, de titokban csinálom, ami nem könnyű.

Bár Mónika szerint mindenki tudja, hogy készül a lecsó, én azért leírom, hogy nálam mit takar a szó – vagy inkább mi az alapja, mert szinte sosem készítem kétszer ugyanúgy.

A szeletekre vágott vöröshagymát kevés olajon vagy vajon megdinsztelem, majd a bǎtonokra, azaz hasábokra vágott paprikát hozzáadom. Amint az rottyant egyet, sózom, borsozom és cikkekre vágott paradicsomot adok mellé. Amikor levet engedett fűszerezem borsikafűvel, majoránnával, néha még friss rozmaring, bazsalikom is kerül az edénybe, és zsírjára pirítom. Eztán már csak a kedvem mondja meg, éppen tojást adok-e hozzá, vagy galuskát, netán kenyérrel fogyasztom.

Ahogy nézem a jelenlegi helyzetet, úgy gondolom, hihetetlen nagy szüksége van egy-egy vendéglátóipari egységnek, hogy halljanak róla. Szükséges, mert ha nem is azonnal generál vendégkört, már maga a gondolat, hogy „igen, valahol olvastam róla, várj, megkeresem… aha, oda menjünk be!” is elég, hogy fogyasztói gyarapodjanak.

Nemrég arra gondoltam, adok egy lehetőséget a magyarországi vendéglátó ipari egységeknek, hogy teljesen ingyen bemutatkozhatnak, ez által is kapjanak egy olyan gerilla „reklámot”, mely az ország nagy részére eljut. Felajánlottam, mert látom, hányan olvassák a blogot, mert látom, az ország valamennyi megyéjéből vannak látogatóim. Felajánlottam tudatosan, mert hiszek benne, nem feleslegesen vagyok három olyan radaron is, melyek nézettsége országos szinten elég meghatározó.

Tudom, hogy a portálom nézettsége közel sem haladja meg azt a színvonalat, hogy minden egyes étteremtulajdonos napi szinten olvasgassa a tartalmat – talán nem is nekik szól ez a blog – és így elég nehezen értesülhetnek a lehetőségről. Éppen ezért a Startlap segítségével valamennyi ott lévő üzletnek felhívtam figyelmét erre a lehetőségre.

Ahogy látjátok, nem éltek vele. Sajnálom, hogy az éttermek vezetősége nem ragad meg egy olyan lehetőséget, mely csak 10 percébe kerül, hiszen kijelentem: a Kétszersült teljesen non profit blog, egyáltalán nem célom meggazdagodni itt.

Szerintem érdemes elgondolkodni azon, hogy megér e 10 percet az étteremet bemutatni ország-világ előtt, vagy sem? Hálás lennék, ha az olvasók a komment lehetőségével élve jeleznék felém, mit gondolnak az akcióról, melyről ide kattintva bővebben olvashattok!

Anya teljesen kiakadt. Bevallom, teljesen jogosan. Dagadót vettünk az egy egyik hipermarketben, és persze megkértük a hentest, szúrja fel nekünk, mégis csak ért hozzá, nameg a megfelelő eszköz sincs hiányban nála. Sajnálom, hogy nem figyeltük a folyamatot, közben a szépen kipakolt friss (vagy annak mondott) húsokat nézegettük, így a pult másik oldalán lévő távoli kollégám a helyzetet kihasználva sikeresen megoldotta kérésünket: a leghanyagabb, szabályosan lópikulát sem érő módon nyesett vagy 5 centit leendő ebédünkbe. Kösz, mi is szeretünk!

Az egész ételszerkesztést azzal kezdtük, hogy hagymát dinszeltünk, majd gombát pirítottunk rajta. Majd miután megszenvedtünk a nagydarab húsrész fúrásával, faragásával, nekiálltunk a tölteléknek, melyet hamarosan elrejtünk a járatba. Fogtuk a szikkasztott zsömléket, vízbe áztattuk, majd kipréselve a vizet belőle, egy nagyobb tálba morzsoltuk. Hozzáadtunk egy egész tojást, sót, borsot, majoránnát és oregánót, a dinsztelt gombát, némi pirospaprikát (ami inkább hasonlít színileg a reszelt téglára, mintsem a makói vagy éppen a cecei barátaira), összegyúrtuk, s már tömtük is a húsunkat! Olajozott tepsibe fektettük, pár szál friss rozmaringot helyeztünk rá, majd lefedve bedobtuk a sütőbe.

Az újburgonyát tisztítás után félbe vágtuk, majd egy tepsibe szórtuk. Sóval, borssal, oregánóval és bazsalikommal meghintettük, összekevertük, majd alufóliával lefedve ezt is a sütőbe dugtuk.

Amire a hús is megpuhult, a krumpli is kész lett. Utóbbit kivettük, előbbiről a fedést elvettük, pirítottuk még egy kicsit majd jól laktunk vele :)

Mellé uborkasalátát és tzatzikit készítettünk. Az első pontos receptúráját sajnos nem áll módomban közzé tenni, viszont a tzatzikiét már annál inkább: a most karikákra reszelt (általában hasábokra szokták) uborkát sóztam, állni hagytam, majd kinyomkodtam a saját eresztett levéből. Joghurtot sóval, borssal, kaporral és reszelt fokhagymával összekevertem, hozzáadtam az uborkát, majd pár órát állni hagytam.

Bár jelenleg borús időket élünk, a székesfehérvári Café Möbius frissítő – és pezsdítő nyári ajánlattal várja látogatóit!

A kávézóról, ahol gyakorta fordulnak meg a megye művészei, színészei, kortárs alkotói korábban már írtam kritikát, és beleszőttem a Pátriás cikkembe is. Nem véletlen, a hely tényleg olyan, hogy vonzza a (leendő) törzsvendégeket, a kiállításokat, Fehérvár apraját és nagyját.

Attila, a Möbius egyik tulajdonosa és pultosa elmondta, amennyiben az idő is engedi, és a vendégkör létszáma ezt kívánja, bővítik a teraszt, ahol jelenleg 10-12 fő kényelmesen elfér.

De lássuk a nyárra orientált itallapot! 

A Möbius teamje nagyon sok szeretettel várja Kedves Vendégeit Székesfehérváron, a zenélő óra udvarában, a Kossuth utca 11-ben!