Ma este szabadtéri előadásunk lesz Székesfehérváron, a Városház téren, ezért tegnap este kitelepült a színház, hogy bejárjuk a nagyszínpadot és összemondjuk a szövegeket. Ezen megmozdulásunk előtt viszont barátaimnak bemutattam törzshelyem, a Café Möbiust, amiről korábban már írtam kritikát. A kellemes beszélgetés közben Attila igazán ízletes Jeges mentateáját szürcsöltük, kellő mennyiségű jéggel és levéllel, citrommal kiegészítve, s persze a pont jó hőmérsékletűre hűtött Soproni is szépen legurult újdonsült barátom torkán.

Próba közben szabad perceinket végre étkezéssel egészítettük, pontosabban töltöttük ki Veronikával, a Szabad Színház csinos művésznőjével, akit már messziről barátságosan üdvözölt a Pátria Söröző felszolgálója – kiről ugyan csak a kötény és a brifkó árulta el hivatását, a barna, csíkos ing talán elég civil volt cégér nélkül…

De kanyarodjunk még vissza a Möbiushoz egy pillanatra, főleg, mert úgy gondolom, feltétlen meg kell említenem, hogy a városban szinte egyedülálló ital kínálata van: itt valódi limonádé, málnaszörp is fogyasztható, mely manapság –sajnos- elég ritkaság számba menő. Esküszöm, már csak a Bambit hiányolom, valamint a pezsgőket a polcról, és a hely miden igényemet százszázalékosan kielégítené! :) (Ja, és persze a tükröt, pontosabban a belepillantásra is tökéletes művészi alkotást, melyről már ejtettem pár szót tulajékkal.)

A 70 fő befogadására berendezett Pátria Söröző a történelmi Belváros szívében, az Országalma közvetlen szomszédságában található, hatalmas teraszt és kellemes légkört árasztó belső térrel. Sajnos parkolási lehetőség a közvetlen közelében nincs, viszont a Romkert után futó Várkörútról már könnyebb az autónktól megszabadulni – mondjuk a Skála, vagy az Alba ház tövében, természetesen fizetve a szolgáltatásért. Meg lehet próbálni viszont a Himmer Ház környékén is.

Folyton rohanás a színészek élete, s nincs ez másként a mi, amatőr játszók próbáin sem: épphogy leültünk a kényelmes, a koronázási eszközre és a Belvárosra, a Romkert szélére, Püspöki palotára és a harangra is tökéletes rálátást biztosító, tágas teraszra, máris halljuk-látjuk, kezdenék a bejárást, így a rendelt melegszendvicset már elvitelre kellett kérnünk.

Ebben ugyan csak gombás, sonkás és chiccken nuggets (csirke falatos) szerepel a palettán, utóbbi mellett szavazok, hagymás öntettel.

A hely – vagy a felszolgáló - empátiájának köszönhetően bár nem kértünk, automatikusan kaptunk egy pohár ásványvizet is a szendvics és a tonik mellé, mely már nem nyerte el annyira tetszésemet, mint a menetközben megtekintett, hatalmas üvegfalú belső tér. A sárgára festett falak, a kellő távolságban elhelyezett, bárszerű, mindenhol (?) dohányzást engedélyező söröző kényelmes fémvázas, műanyag támlás székeket és kerek, 2-4 személyes fém asztalokat rejt, ahol kényelmesen elfogyaszthatják vendégeik kávéjukat, sörüket, miegymás.

Az illemhely kimondottan tiszta, ám meglehetősen kis területű, kicsit mosolyra fakasztó elkülönítéssel áll a könnyíteni vágyók részére (a hölgyek Éváról, az urak Ádámról tudhatják meg, melyik ajtó szól nekik – persze a bibliai szereplők képét is mutatva). Sajnálatos, hogy sem a söröző, sem a toalett nem alkalmas kerekesszékkel érkezők részére: a belső térbe igaz, csak egy lépcsőfokon kell feltornásznia magát a kocsival érkező vendégnek, amivel szemben egyből a hatalmas bárpult, balra a szerviz eszközök, jobbra a söröző rész található, az illemhelyekre már nem tudna bemenni a szűk ajtóknak köszönhetően…

Elcsomagoltattuk tehát rendelésünket, s a teraszon helyet foglalva italaink mellett vártuk annak elkészültét (remek tájékoztatást kaptunk előre: kb. 4-6 percre van szükségük), s rohantunk a nyitányra, melyet nélkülem élesben már nem kezdtek volna el, jelenetnyitó szereplőként. Elsőkörű színpadi munkáim végéig rejtély volt, mit takar magában a Pátria szendvics specialitása, melyet egyébként lehet hidegen is, melegen is, sőt, átsütve is kérni – ez már önmagában is sejtet valamit, ám az éhség nagy úr -, a szembesülés csak a fólia kibontásakor történt meg: a késztermékként előre kapható, hűtve X napig tárolható mikro-melegszendvics bár ízhatásilag fel van turbózva – melyik konzerv és kész kaja nem? -, tápértékben igen csekély, étvágyat csak éppen, hogy elvenni képes falatka közel sem mondható szívem csücskének. Pláne azért a pénzért: 870 Ft-ot fizettünk a melegszendvicsért, az ajándék szódáért és egy tonikért.

Összességében: tökéletes hangulat egy-egy nyári éjszakán, remek koktélok (emlékszem, volt idő, mikor itt iszogattuk mojito koktélunkat régi barátaimmal), kedves, udvarias kiszolgálás, és persze nagyon belvárosi árak, pofátlan kajával.

Pár gondolat a kínálatról is: sörök, borok, rövidek, üdítők mind-mind megtalálhatóak az itallapon, ételválasztéka viszont kimerül a szendvicsekben. Meleg fuvallatok érkeztekor már fagylalt is kapható a teraszon.

Játszunk a 10 pontokkal is?

Terasz: 10/10 – tágas, szép környezet, pokrócok a fázósoknak, néha még bekapcsolt fűtőállvány.

Söröző: 10/7 – a pontvesztés oka leginkább az akadálymentesítés hiánya, mely egy ilyen frekventált helyen számomra alap kritériumnak kellene lennie, valamint a dohányfüst mentes területek hiánya.

Felszolgálás: 10/8 – kedves, udvarias, figyelmes, ám a megjelenése és a kerítésen

támaszkodása végett csak véletlenül felismerhető.

Melegszendvics: 10/3 – számomra felháborító, hogy gyártósoron készült „élelmiszert” adnak nyitás előtt összedobott, bagettre szórt feltétes melegszendvics helyett.

Ár-érték: 10/6

Honlap: 10/0 – mivel nincs…

A képek a Flickr.com oldalról valóak.