Nagy kedvencünk volt terítéken a minap egy családi összejövetelen. A torták királynőjeként tartjuk számon – mégis sokan idegenkednek tőle. Hogy mi is ez a mennyei finomság?

Répatorta krémsajttal a tetején – ami csak addig unszimpi, míg az ember bele nem kóstol.

A tésztához szükségünk lesz 50 dkg lisztre, 3 tojásra, 40-50 dkg reszelt sárgarépára, 1,5 dl napraforgó olajra, 35 dkg porcukorra, 1 cs vaníliás cukorra, némi fahéjra és 1 cs sütőporra.

Kezdjük azzal, hogy a répákat lereszeljük – én a nagyobb lyukú felületet szeretem használni, egyrészt könnyebb azon reszelni, másrészt sokkal szebb, ha a tésztában látszanak a répa darabok. A lisztet keverjük össze a sütőporral, majd a cukrokkal, adjuk hozzá a reszelt répát, a tojások sárgáját és a napraforgó olajat. Hintsük meg fahéjjal – ha szeretjük, ne spóroljunk vele! – majd az egészet egy fakanál segítségével keverjük össze.

A tojások fehérjét verjük fel kemény habbá – nem kell bele cukor már -, majd óvatosan keverjük a tésztához. 180°C-os sütőben kb. fél óra alatt megsül – folyamatos tűpróbát érdemes tartani!

Miután kivettük a sütőből, hűtsük ki. Na ez egy elég nehéz mutatvány, hiszen a tészta elég lágy ahhoz, hogy hipp-hopp eltörjön, de nem kell megijedni, én is így jártam, a három darabra esett tészta egy idő után összeáll ismét egyé.

Míg hűl, készítsük el a krémet.

A 150 gr kocka margarint érdemes már jó előre kivenni a hűtőből, hogy könnyen össze tudjuk dolgozni a 150 gr kristálycukorral. Ehhez mindenképpen robotgép használatát javaslom, mert az életkedvünk is rámegy, ha kézi habverővel állnánk neki egynemüsíteni a két összetevőt. Ezután egy citrom héját reszeljük bele, pár csepp esszenciát préseljünk belőle, majd adjunk hozzá 200 gr (a kis dobozos) mascarpone sajtot. Keverjük össze, s dobjuk a hűtőbe, míg a tésztánk teljesen ki nem hűl.

Ezután már csak meg kell kenni a kész tortánkat – ha szétesése után van még merszünk hozzá, félbe is vághatjuk, és a közepébe is mehet a krém, ám szerintem bőven elég csak a tetejét befedni vele.

(Fotó: NoSalty.hu)

Azonnal fogyasztható, de el is dugható a hűtő mélyére, egy biztos, ha a gyerek először még idegenkedik is attól, hogy a húsleves legfőbb zöldsége most egy sütiben van, az első falat után tuti nem tudja majd letenni!

Egyes híresztelések szerint ugyanezzel a recepttel, csak a répát céklára cserélve hasonlóan finom desszertet kreálhatunk magunknak. Hamarosan leteszteljük ezt is!

Keleten, de főleg Egyiptomban a vöröshagyma és a fokhagyma volt az egyik legfontosabb néptáplálék, s az még ma is. A görög történetíró Hérodotosz könyvében olvassuk, hogy mikor i. e. 2600-ban Kheopsz nagy piramisát építették, a munkások 1600 ezüsttalentom, azaz több mint 7 millió forint értékű retket, hagymát és fokhagymát ettek meg. Ezt. a gúlára is felvésték, olyan fontosnak és emlékezetre méltónak ítélte a főpallér. S ha ehhez még hozzávesszük a római Plinius tudósítását, miszerint az egyiptomiak a szent növényre, a fokhagymára esküdtek, akkor kellően fogjuk értékelni ezt az ízes növényt.

Forrás, kép

A paprika őshazája Brazília, a tőle északra elterülő dél-amerikai államok és az Antillák. Európában 1494-ben említik először, Chanca, Kolumbusz kísérője szól róla. Az Óvilágban Spanyolországból terjedt szét. Magyar földön az első irodalmi adatot Szenczi Molnár Albertnek köszönjük, 1604-ből.

A paprikatermesztés hazánkban ott a legrégibb, ahol a török hódoltság után bolgárok telepedtek meg. Általános élvezeti cikké csak a 19. században lett. Az 1831. évi kolerajárvány idején a paprikapálinkát mint gyógyszert nagy mennyiségben használták. Ettől kezdve lett a fűszerpaprika kereskedelmi árucikké.

A zöldpaprikát Szentes környékén kezdték nagyobb területen termeszteni az 1890-es években.

A paprika azért vált szinte magyar nemzeti fűszerré, mert porrá törése magyar találmány. Sehol másutt por alakban, tisztán, egyéb fűszer nélkül nem használják, csakis nálunk. A Duna-Száva vonalától délre csövesen főzik bele az ételbe, de porrá nem törik, nyugaton pedig csak más fűszeres porokkal keverve élnek vele.

Forrás, kép: egy, kettő

Kihasználva a WizzAir kedvező jegyárait október elején Rómába látogattunk. A négynapos kirándulás alatt fel nem fogható élményekben részesültünk, megszámlálhatatlan csodát láttunk, miközben szó szerint lejártuk a lábunkat.

Élménybeszámoló következik, aktuális árakkal, tippekkel, rövid ismertetőkkel – a mi útvonalunk szerint, minden napra egynapnyi.

Ötödik rész - Október 10. szerda – Vatikán

Levezetőnek a katolikus vallás fő színhelyét, a Vatikánt terveztük. Minden szerdán fél 11-kor a Pápa beszédet tart a Szent Péter téren – hat nyelvre fordítják a szónoklatot. Ilyenkor a téren hömpölygő tömeg látványa fogad minket, szinte moccanni sem lehet a végeláthatatlan számú turistától és helyitől, akik gyakran már kilenc órakor gyülekezni kezdenek, hogy a lehető legközelebb lehessenek Őszentségéhez, aki előbb autón integetve körbejárja a tömeget, majd a tribünre ülve hívja fel a figyelmet az aktuális világproblémákra, és adja tanácsait. A térre érdemes időben érkezni, hiszen a reptereken megszokott biztonsági ellenőrzésen átesve juthatunk csak be a Vatikán területére.

Lekaptuk a Pápát (Fotó: 2×Sült)

Aki szerdára tervezné a Szent Péter Bazilikát – mint mi -, gyorsan írja át az útvonaltervét, mert aznap szinte lehetetlen bejutni oda. Eleve rengetegen nézik meg nap-mint nap, a Pápa beszéde alatt pedig egyenesen lehetetlen a bejutás a mérhetetlen hosszú sorok miatt.

A Szent Péter Bazilika (Fotó: UtazásNyaralás)

A Basilica di San Pietro in Vaticano, azaz a Szent Péter Bazilika egyike Róma négy nagy bazilikájának. A bazilika a Vatikán legkiemelkedőbb épülete, és kupolája uralja Róma látképét. A bazilika méretei elképesztők, szinte leírhatatlanok, de azért megpróbáljuk megtenni. 1989-ig ez volt a világ legnagyobb katolikus temploma, amikor is Elefántcsontpart fővárosában, Yamoussoukroban található bazilika megelőzte. Területe 2,3 hektár, és kapacitása több, mint 60 ezer fő, tehát elférne benne pl. Veszprém lakossága! Hossza 211 méter, legnagyobb szélessége 186 méter, legnagyobb magassága pedig 132 méter. A templomban található számos jelentős művészeti alkotás között mindenképpen kiemelendő Michalengelo Piétája, amely a művész egyetlen szignált alkotása. Rögtön a bejárat után, jobbra látható. A Szt. Péter Bazilika Michalengelo tervezte kupolájába lifttel, majd pedig 537 lépcsőfok megmászásával fel lehet jutni.

Szent Péter tér (Fotó: UtazásNyaralás)

A Szt. Péter tér, ahol a bazilika fekszik 1667-re készült el, Gian Lorenzo Bernini tervei alapján. A tervezésnél az volt a fő szempont, hogy a pápa miséit a lehető legnagyobb számú ember tudja figyelemmel kísérni. A tér az optikai csalódáskeltés mesterfokát is képviseli: a dómhoz közeledve úgy tűnik, mintha az távolodna, továbbá a tér ugyan kör alakúnak tűnik, de valójában elipszis, ill. még számos hasonló jelenséggel lehet itt találkozni.

Eljutás: Metró: A vonal: Cipro állomás vagy gyalog az Angyalvártól
Belépőjegy (2012): Ingyenes. A kupola belépőköteles: csak lépcsőn (551 lépcső) 5 Euró, liften+lépcsőn (320 lépcső) 7 Euró.
Nyitva tartás: 07:00-18:30 (áprilistól szeptemberig: 19:00-ig). Kupola: 08:00-17:00 (áprilistól szeptemberig: 18:00-ig).

Ilyen svájci őrök vigyáznak a Vatikánra (Fotó: 2×Sült)

A Vatikáni Múzeumokba hipp-hopp bejutottunk, hiszen nem vártuk meg a pápai beszéd negyedik fordítását már. A Szent Péter tértől majd egy kilométerre található bejárat felé haladva az első kanyar után (a piac mögött) nagyon jó fagyit mérnek, a városban megszokott áron (a piccolo 1.5, a medio 2, a grande 2.5-3€).

A múzeumok látványa lenyűgöző. Mármint… Lenne… Ha hagynák, hogy az ember élvezze. A percről-percre növekvő iszonyatos tömeg miatt ugyanis hiába egy Michelangelo, Leonardo vagy egy Mattiste, megcsodálni, leragadni már nem lehet. Ezáltal kissé élvezhetetlen volt egy-egy terem –nyilván, ahol a „legnagyobbak” műveit láthatjuk-, de ahol tudunk egy kis helyet szakítni magunknak, frenetikus látvány fogad minket.

Érdemes a fejünk fölé is nézni a Vatikánban (Fotó: 2×Sült)

A Vatikáni Múzeumokban ugyan van büfé, de a minőségről inkább ne beszéljünk. Itt fordult elő velem először, hogy egy helyivel összevesszek, mert egy öt perce a pulton álló kávét akart nekem adni - 2€-ért. Szerencsére sikerült megértenünk egymást, és végül azt kaptam, amit kértem, de ez egy kicsit kiakasztott.

A Vatikán az egyik a világ kevés enklávéja (egy ország, amelyet teljes egészében egy másik ország területén helyezkedik el) közül. Ez az 1929 óta létező ország 44 hektáros területével világ legkisebb országának számít. Az apró ország fő látványossága a Szent Péter-tér, és bazilikája, a Szent Péter-bazilika, meg persze a 14 csodálatos vatikáni múzeum.

A Vatikán múzeumai a római katolikus egyház pazar gyűjteményét mutatják be. A múzeumokat a 16. században alapították. Ma évente több, mint 4 millió látogatóval büszkélkedhetnek. Főbejáratuk a Viale del Vaticanón található. A múzeumokat, és a több, mint 50 ezer műtárgyat megtekintve az embernek páratlan élményben lehet része. Hogy a számos műtárgy között el lehessen igazodni, és a turisták meg tudják tekinteni a legjelentősebbeket, színes utakat hoztak létre: ibolyaszín, bézs, zöld, és sárga utak vannak, az első másfél, míg az utolsó öt órás, és mindegyik út a Sixtus-kápolnába vezet. A belépő igencsak megéri az árát: 14 múzeum, és szintén 14 palota / lakóház tekinthető meg. Kiemelendő, többek között a a művészeti galéria, olyan művészek munkáival, mint Raffaello, Leonardo, Caravaggio, vagy Bernini. A Museo Pio Clementino a világ legnagyobb ókori gyűjteményét tartalmazza, görög, és római remekekkel.

Eljutás: Metró: A vonal: Cipro állomás vagy gyalog az Angyalvártól
Belépőjegyek (2012): 15 Euró. 26 éven aluli diákok részére 8 Euró. 6 éven aluliak számára ingyenes. Minden hónap utolsó vasárnapján ingyenes.
Nyitva tartás: hétfő-szombat: 09:00-18:00 (pénztárzárás: 16:00). Vasárnaponként zárva, kivétel minden hónap utolsó vasárnapja: 09:00-14:00-ig van nyitva, belépés 12:30-ig. 

A Vatikán udvarán (Fotó: 2×Sült)

A múzeumok után visszaszaladtunk a szálláson hagyott csomagjainkért, majd a Terminitől induló Terravision járattal mentünk ki a gigantikus Fiumicino Aeroporto-ra. Ugyan éjjel már nincs akkora tömeg – először azt hittük, törölték a járatokat, annyira kihalt volt az egész -, mégsem érdemes az utolsó pillanatban a városból kiutazni, hiszen csak az 20 perc, míg a járat kapujához elérünk, nemhogy ha még el is tévedünk, vagy a mosdót is igénybe akarjuk venni.

Turistáknak: Róma Pass

Róma Pass vásárlás után a csapat egy része (Fotó: 2×Sült)

Megvettük. Nem kellett volna. Vagyis, nem lehet eldönteni. Ugyanis az Róma Pass (RP) három napon keresztül korlátlan utazást tartalmaz a város minden járatára – kivéve a transzfer járatokat, de a tengerre elutazhatunk vele – és az első két múzeumba a belépőt. Mi a Colosseo-Forum Romanum-Palatinus trióra és az Angyalvárra használtuk fel – hihetetlen nagy előnye, hogy a Colosseonál nem kellett sorban állnunk a normál jegyet vevőkkel, hanem egy sokkal kisebb sorban, gyorsabban bejutva szívhattuk magunkba a gladiátorok itt hagyott lehelet-maradványait. Gyakorlatilag a szállás miatt használtuk a tömegközlekedést a legtöbbször, ami miatt nem volt rossz a Pass, de aki a belvárosban, vagy annak közvetlen közelében foglalja le szállását, és nem akar metrót használni, már-már felesleges minden utazáskor lyukasztania is, annyira lehet, hogy nem éri meg kiadni rá a 30 eurót. Mi így, hogy használtuk az RP-t, kb. egy buszjegy árával úsztuk meg drágábban, mintha minden utazást-belépő árat helyben vettünk volna, de nekünk kellett metrózni és buszozni is a szállás miatt.

Összesítve a Róma Pass jó, ha van, de ha nincs, akkor sincs nagy probléma.

<< Negyedik nap

Ez úton szeretnék köszönetet mondani az IndexFórum Róma topikjának és az UtazásNyaralás portálnak, ahol rengeteg hasznos és aktuális információt gyűjtöttünk be utazásunkkal kapcsolatban A helyszíni leírások, ismertetők ugyancsak az UtazásNyaralás oldalról vannak.

Már a régi görögök is, sőt a régi perzsák is fogyasztottak salátát. A görögök tridaxnak nevezték, a rómaiak tejes mártással készítették, ezért a neve náluk lac lactuca volt. A középkorban a kolostorkertekben húzódott meg ez a növény. Elterjesztésén nem kisebb férfiú munkálkodott, mint Nagy Károly, a frankok királya, a későbbi római császár.

Mátyus István a Küküllő és Maros-Székből egyesült vármegyéknek "fizikusa" volt. Ő így zengi a saláta dicséretét 1787-ben:

"A zöldségek közt legelső helyet érdemel a saláta. Ezt a forró temperamentumú olaszok gyönyörűséges hívesítő és nedvesítő erejéért, minden e világra termett füveknél legjobbnak mondják... Az enyves, sűrű vért hatalmason vékonyítja... a természeti belső forróság vagy nyári erős hévség miatt... eltöröltetett ételbéli kívánságot helyreállítja. De efelett a részegséget is űzi, álmot is okoz, ahonnan a gazdagon vacsoráló és bőven poharazó régi rómaiak szeretik vala a vacsorát salátával végezni, amint azt Martialisnak szavai tanítják..."

És ha már saláta, jöjjön az egyik személyes kedvenc, egyenesen Görögországból:

Az eredeti tzatziki receptje

2 kígyóuborka, 8 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olívaolaj, 4 dl joghurt, ½ citrom leve, só, fehérbors, kapor

A kígyóuborkát lereszeljük besózzuk, majd hagyjuk állni fél órát. Amint levet eresztett, kinyomkodjuk és összekeverjük a joghurttal. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát és az apróra vágott kaprot, fehérborsot, citrom levet és az olívaolajat, majd jól összekeverjük. 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. A tzatziki saláta kínálható előételként és húsfélékhez is kiváló. A görögök egyik nemzeti étele.

Forrás, kép: egy, kettő, recept