Érdekes tartalommal lepi meg olvasóit a Kulináris Világ. Az, hogy vannak emberek, akik a szemedbe, vagy a tenyeredbe néznek, és megmondják a jövőt, évezredek óta ismert tény. Viszont az számomra kimondottan nagy meglepetést okozott, hogy nem csak „általános” horoszkóppal találom szembe magam: elkészült a 2009-es év fogyókúra horoszkópja is!

A csillagjegyedre kattintva megtudhatod, melyek azok a hónapok, sőt! - napok, amikor a fogyókúrád sikeres lesz, valamint hasznos fogyókúrás tanácsokkal is ellát.

Egy próbát megér :)

Kos Horoszkóp	Bika Horoszkóp	Ikrek Horoszkóp
Rák Horoszkóp	Oroszlán Horoszkóp	Szűz Horoszkóp
Mérleg Horoszkóp	Skorpió Horoszkóp	Nyilas Horoszkóp
Bak Horoszkóp	Vízöntő Horoszkóp	Halak Horoszkóp

Vajon mi a közös a csokoládéban, a kutyaeledelben és a szájvízben? Mi az, ami a műsajtban éppúgy benne van, mint a perecben és a fogkrémben? Egy jó adag kémia adalékanyagokkal fűszerezve: szinte nincs termék asztalainkon és tányérjainkban a modern élelmiszer-feldolgozás közreműködése nélkül. 
Madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán, baktériumokból kávétejszín vagy krémsajt - az aromák segítségével minden ehetővé válik.

„A természet adománya: a mutatvány, amely az ausztrál fűrészporból kicsalogatja az eper <<természetes>> aromáját. 12 = 600. Az etikett-költők akrobatikus száma: költői szabadság és a csúf valóság.” (Hans-Ulrich Grimm)

Igen. A leves hazudik.

Szakács tanuló koromban élelmiszer ismeret órán ugyan kevésbé, technológián annál inkább témánk volt, mi sok szemetet –és bocsánat a kifejezésért, de- szart eszünk nap mint nap.

Aromák, ízfokozók, ízfedők, mesterséges édesítőszerek, adalékanyagok, ételimitátumok. A huszadik század élelmiszeriparának hatalmas fejlődése a fogyasztók többsége számára rejtve maradt. Persze, egy-két merész újságíró mindig próbált valamit kiszimatolni, és napvilágra hozni, ám ez nem mindig sikerült. Nem is értem, miért…

A Knorr Tyúkhúsleves csigatésztával nevû terméke például csak két gramm szárított tyúkot tartalmaz, granulátum formájában. Ez nem több, mint 7 gramm eredeti tyúknak felel meg ("nedves tyúk" elnevezéssel). Természetesen nincs a világnak olyan szakácsa, aki ebbõl tyúkízt tudna varázsolni négy tányér leveshez. A Knorr képes erre egy gramm "aromával": a gyári ízzel. Ez ugyan nem lesz igazi tyúkhúsleves, de "összehasonlítható megoldás", ahogy a Knorr egy vegyésze ezt a folyadékot nevezi.

Sajnos, be kell vallanunk magunknak, ódivatú elképzeléseket dédelgetünk ételeinkről, amelyek már rég nem azok, amik valaha voltak. Hiszen ki gondolná –valljuk be őszintén-, hogy az eperíz egy ausztrál faféléből, a kókuszíz egy Trichoderma viride nevű gombából, a barack íze a ricinusból, a citromé pedig egy penészgombából áll elő? És jobbat mondok: a marcipán zöldborsóból, a gesztenyepüré fejtett babból áll – főként. Azt gondolom, sokan sejtik, hogy a füstölés helyett műfüsttel permetezik be a sonkákat és kolbászokat, és mert a műfüst nem tartósít, valamennyi tartósítószer is kerül a termékbe. A pácolás során a hús már nem veszít víztartalmából, hanem még nyer is.

A Maggi is hasonlóképpen csinálja. Az úgynevezett Marhahúslevesbe literenként 2,3 gramm marhazsiradék és minimum 670 milligramm húskivonat kerül. Ezt a felirat szerint mennyiségileg egyéb anyagok megelõzik: jódozott só, aroma, ízfokozók (nátriumglutamát, E 631, E 627). Tulajdonképpen túlzás a készítményt az elenyésző mennyiségű, milligrammos nagyságrendû húskivonat után elnevezni. Lényegesebb alkotórészei alapján "jódozott sóaromaízfokozó levesnek" kellene hívni.

Érzékeink manipulálására észrevétlenül egy világhatalom szerveződött: az ízipar. Mindegy, hogy csecsemőeledel vagy gyümölcsjoghurt, felvágott vagy sütemény, nem azt esszük, amit eszünk; az ipar láthatatlanul fűszerez, a hatások ismeretlenek. Bár a szerző többnyire a Németországban és az Egyesült Államokban uralkodó helyzetet írja le, Magyarországon mindez szintén a mindennapok részévé vált. A boltjaink polcait megtöltő élelmiszerek dúskálnak az aromákban és egyéb adalékanyagokban. Az élelmiszerek vizsgálatára, engedélyezésére, jelölésére, és ezen belül az aromák és egyéb anyagok feltüntetésére vonatkozó rendeletek megegyeznek a Németországban és Európa más részein érvényes szabályozással.

...a konszern - illatrészlege például olyan szagokat kínál, amelyek a boltokban a vevőket vásárlásra ösztönzik. Az irodákban és a termelésben a vállalatok szintén javítani tudják a munkamorált megfelelõ illatosítással.

Hans-Urlich Grimm 1955-ben született – és ennyi. Azon kívül, hogy 1989-96-ig a Der Spiegel szerkesztője volt és jelenleg szabadfoglalkoztatású szerzőként Stuttgartban él, nem sokat tudunk róla.

A leves hazudik. De a pékmester kenyere sem mindig teljesen őszinte, a zsemlék sem, sőt a sütemények is svihákok.

Érdemes elolvasni! Online könyvesbolt, pl. itt. 

Jól ismert híradósunk sikeres könyvsorozatának folytatására nem sokat kellett várni: az eddig minden hozzáértést, és borszeretet tükröző 2008-as rész után Pálffy ismét megmutatja,a "Mit Érdemes Megvenni - 100 legjobb bor 2009."

A Bookline az alábbiakat írja: Az egykori híradós szubjektív borkalauza ismét nagy segítség azoknak, akik járatlanok a magyar borok világában. Pálffy István kötete az általa legjobbnak tartott 100 bort veszi sorra, 4 árkategóriában csoportosítva. A borok bemutatásai rövidek, szellemesek és szórakoztatóak, pártatlan hozzáállással, szigorúan a fogyasztó szempontjait előtérbe helyezve.A kalauzzal felszerelkezve már nem kell vagyonokat fizetnünk egy-egy palack borért, ugyanakkor könnyebben és nagyobb biztonsággal választunk italt egy vasárnapi ebédhez vagy meghitt vacsorához.

Találkozókkor tipikusan egy kávézót vagy teázót javaslok ismerőseimnek (az ismeretleneknek meg főleg), ahol a kellemes beszélgetés mellett kimondottan jól esik egy-egy forró tea, cappuccino vagy jéghideg mojito. Mivel az alkoholok terén nagyon válogatós vagyok, és közel 90%-át nem is fogyaszthatom, néhány koktélon, likőrön és pezsgőn kívül nem is csúszik le torkomon más.

Ma esti (vagy hajnali háromkor körül már éjjel van? :D) internetes barangolásomkor a menüászom mojito receptjére találtam, kicsit Lecsós kivitelben (ugye-ugye: minden vendéglátós kötelező meséje), mely annyira megtetszett, hogy vétek lenne nem ide nem kitenni.

hozzávalók

 

• 8 mentalevél

• 1 tojásfehérje

• 1ek cukor

• 3-4 szár menta

• 2-3tk barna cukor

• 2 tojássárgája

• 5cl fehér rum

• 2 zöldcitrom

 

elkészítés

A mentaleveleket mossuk le, majd várjuk meg, míg teljesen megszáradnak. A tojásfehérjét egy kicsit kavarjuk át egy villával, majd egyesével rakjuk bele a mentaleveleket és ujjainkkal húzzuk le a felesleges fehérjét a levelekről. Ezután tegyük a leveleket egymás mellé egy sütőpapírra, majd szórjuk meg mindkét oldalon vékonyan 1ek fehér cukorral. Tegyük a leveleket a kb. 80-90°C-os sütőbe és kb. 2-2,5 óra alatt szárítsuk meg őket. A sütőből kivéve óvatosan húzzuk le a mentaleveleket a sütőpapírról s tegyük félre a felhasználásukig.

Forraljunk fel 2dl vizet, majd vegyük le a tűzről és tegyük bele a 3-4 szár mentát. Hagyjuk kb. 10 percig állni, majd vegyük ki belőle a mentát. Ízlés szerint édesítsünk a mentateán 2-3tk barna cukorral. Tegyük a mentalevet egy tálba vagy egy fagyasztós zacskóba és legalább 4 órán át hagyjuk a fagyasztóban teljesen megdermedni.

Vízfürdő felett habverővel addig verjük folyamatosan (szigorúan szünet nélkül!) a tojássárgáját, míg stabil habbá nem áll össze (azaz amíg sabayont nem kapunk). Miközben verjük a sárgáját, öntsük hozzá a rumot és a zöldcitromok levét.

Tálaláskor törjük össze a fagyasztós zacskóban egy sodrófa vagy húsklopfoló segítségével a mentajeget, s tegyünk 2-3tk-nyit egy kis tálkába. Helyezzünk rá 1-2tk meleg sabayont és díszítsük 1 kandírozott mentalevéllel. Azonnal tálaljuk, hogy kiélvezhessük a hideg-meleg, édes-savanyú és kemény-puha ellentéteket.

 

 Köszönet a receptért Beatbull's-nak, aki még ezt is másként csinálta: olvasd el!

Érdekes cikkre bukkantam a Szifon honlapján, miközben régen foglalkoztató kérdésemre kerestem választ - hátha az is tananyag, hogy a felszolgáló kérőddzön rendelésfelvételkor. Igen, kérőddzön, mert másnak nem tudnám nevezni a már-már lufikat fújó mozdulatokat rágózás közben. Bár az olvasottakban éles fordulatot vesz a történet, az alap kérdést ugyancsak rejtély fedi...

Délután négy, viszonylag kicsi forgalom, de az talán nem is számít. Az egyik meglehetősen drága étterem a belvárosban a sok közül. Belépve az ajtón, néma csend fogad a pincérek részéről, egyik - másik gusztusosan, nyitott szájjal rágózik, néhány a pultot támasztja, de egyikük sem köszön. Félve, hogy rossz helyre jöttem helyet foglalok, még mindig nem veszik észre, hogy bejöttem vagy talán nem is foglalkoznak velem. Kisvártatva, sértődötten közelít az egyik, és érdeklődik, mit akarok, majd hoz egy étlapot és lendületesen ledobja elém jó másfél méterről. Természetesen tegez, hiszen még soha nem láttuk egymást – gondolja, úgy sem találkozunk újra -, miért nem tenné. Aztán jön is gyorsan vissza, hogy felvegye a rendelés - még a felét sem néztem meg az étlapnak – de sztoriban van, a pultnál várják a többiek, meg különben is mit zavarom ottlétemmel, én csak egy vendég vagyok a sok közül. Az ételt az étlaphoz hasonló udvariassággal tolja elém. Kellemeset csalódok a szakácsban. Majd kis ejtőzés után fizetni szeretnék, de a pincér most sem siet, elfoglalt de ez természetes, hiszen én még mindig csak vendég vagyok, semmi más. Az ár hihetetlen magas, és a kedves felszolgáló műmosollyal arcán, borravalót remél, csalódnia kell bennem, hiszen az árban is benne volt már vagy háromszor. Távozok, elköszönésemet nem viszonozzák, miért is tennék, hiszen csak egy kedves vendég távozott.