Aki olvasta régebbi bejegyzéseimet is, tudja, hogy rajongok a teákért, és ezért előszeretettel járok ilyen helyekre. Szombaton Rik egy olyan budapesti teaházba invitált, amelybe belépve szájtátva néztem körül: a Zöld Teknős berendezésébe és attitűdjébe –ám a felszolgálásba már kevésbé- beleszerelmesedve nem is gondoltam volna, hogy van még hely a Földön, mely ennyire megragad.

A Sirius Klub és Teaházba a Bródy Sándor utca tizenhármas számmal jelölt épület koránt sem figyelemfelkeltő bejáratán keresztül vezet az út, első nekifutásra el is mentünk mellette, ugyanis a sötétített üvegű ajtó mellett egy kicsike gravírozott alumínium jelzi az eldugott birodalmat. A néhány lépcsőfokon levezető „előszobából” egy kis asztalokkal és székekkel ellátott helyiségbe csöppenünk, melynek pultján már ott sorakoznak a sütivel és kiskanállal kikészített csészék, s tálcák. Felszolgálónk függönnyel eltakart belső helyiségbe kísér, ahol hirtelen megállt bennem a szó is: kimondottan egyedi tervezésű, galériás, elfekvős, bebújós, szekrényes területre értünk.

A Sirius Klub alapgondolata 2001-ben született, majd’ félévnyi tervezgetés, és hathónapnyi zártkörű klubként működés után 2003. májusára nyerte el mai jellegét. A Teaház kialakításánál a legfőbb szempontok voltak a változatosság, sokoldalúság, otthonosság, kényelem, háromdimenziós kihasználtság, kreatív megoldások és a sok kétkezi munka. A betévedők közel hetven féle teából, kávékülönlegességekből, szendvicsekből és süteményekből válogathat. A játékos kedvűek valamennyien találnak lehetőséget unaloműzésre: a várban a kicsik, a polcokon a felnőtt-gyerekek. Olykor-olykor filmvetítések, előadások, kiállítások, klubgyűlések színesítik a programot.

A cipőnk levétele után kissé akrobata módon feljutunk a fekvésre és friss gondolatok megszületésére kialakított galériába, ahol az alacsony belmagasság mellett hatalmas párnákat találunk. Kissé sem zavaró a mellettünk lévő társaság jelenléte, s az alattunk lévő csoportok beszélgetése, a plafonra erősített szőnyegek remekül megfogják a hangokat. Első körben a bőséges teaválaszték közül nem igazán tudunk választani, ezért megrendeljük a szendvicseinket: rokfortsajttal megkent karéj érkezik sonkával és uborkával – kissé talán horribilis áron (330 Ft)-, majd „Finom”, „Kicsit finom” és „Nem finom” süteményeket, Coco s Japán Genmaicha teákat rendelünk, melyeket Surman Edit által készített készletben hoznak ki. Előbbi kókuszdió ízű fekete tea aszalt kókuszdarabokkal, utóbbi lágy főzetű, hántolt, pirított rizzsel kevert, sajátosan különleges ízű zöldtea.

A már említett Zöld Teknős Teaháznál jóval kevesebb időt kell várni a koffeinbombákra, és a maga 570 Ft/4 dl-es árával némileg egy árkategóriába tartoznak. A 13-as és 25-ös számmal védjelezett italok íze szerintem ízesítés nélkül jön ki leginkább: a kegyetlenül forró kókusz és a szimplán meleg rizs utóízű levek kifejezetten jóízű társai sütijeinknek, no és a beszélgetésnek.

A tetszetős itallapban leginkább a nem kapható teakeverékek jelzése tetszett: nem rondították el kihúzással: „Elhunyt :(”, „Külföldre távozott” írásokkal mosolyt csalnak a durcásabb vendégek arcára is.

A fránya 10-es skála:

A hely attitűdje egyértelműen 10 pontos

A virág és angyalka mintás mosdók viszont már csak 6 pontot érdemelnek.

A kiszolgálás 10, a teák viszont csak 9: szerintem a rizses teám nem volt elég forró.

Árakban a többihez hasonlít.

Tehát: 10-ből 9,5 pontot kap tőlem a hely!

A jó minőségű fényképek a Sirius Klub és Teaház hivatalos honlapjáról, a rosszabbak Rik telefonjából származnak.