Haj’, de sokszor hallom, ki merre menne, ha megnyerné a Lottó ötöst. Én bíz meg sem állnék Szingapúrig, és ide a rozsdás bökőt, ha meg nem mártózom az 55. emelet feletti medencében!

Felkötheti a gatyáját az, aki luxusra vágyik: a Marina Bay Sands Hotel ugyanis a világ legdrágább szállásadója címet vívta ki magának. Nem véletlen: a három épületben megbújó 2560 lakosztály ötcsillagos köntösben messze magamögé toloncolja a dubai csodát (vitorlás alakú alvópalota), mind kinézetben, mind szolgáltatásaiban.

Választási lehetőség akad bőven: időnket eltölthetjük a moziban, a kaszinóban, a múzeumban, vagy a koncertteremben, de felugorhatunk az 56. emeletre is, hogy csobbanjunk a város felett a 150 méteres medencében.  

A látvány legalább olyan pazar, mint a költségek: a komplexum csupán 1300 milliárd forintba került, egy éjszaka ’nyolcvannál indul fejenként, de legalább elmondhatjuk azt, amit kevesen: nem csak kilestem a felhőkarcoló tetejéről, olyat pancsoltam ott, ami mellett a balatoni mártózás szégyenkezve bújhat el!

A kérdés csak az, hogy amint kiszállok a vízből, körülugrálnak-e törülközővel betakarni, mert ilyen magasságban hihetetlen szelek járnak… :)

Az ihlet egy kör e-mailből, a képek és a számadatok meg innen jöttek.

Bár kétség kívül viccesre sikerült a múlt szombati malackodás a Belváros szívében, a Múzeumi Látogatói Központ tulajdonosai nem torpannak meg a kezdeti nehézségeknél: folytatják a frappáns sorozatot. Hőség ide, szúnyogok oda, Fehérvár központjában most a repkedők viszik a prímet.

Július elsejével nyitotta meg kapuit a Múzeum Café a székesfehérvári Babamúzeum udvarán és modern, de mégis ódon fehér épületében, a folyamatosan növekvő vendégkör igényeit figyelembe véve falatozási lehetőségeket is biztosítanak a Múzeum Shop és a turisztikai szolgáltatások mellett. Pár napja még egy mókás malac perzselődött a pirosló tűz fölött, 16-án és 17-én pedig Ulas, a török szakács barátunk ismét hamvasztást bonyolít le, csak most az életükben még boldogan csiripelő szárnyasok lesznek az áldozatok. A hőség elvonultával nem csak a Barátok isteni mentás limonádéja, könnyű saláták és imádni való jazz várja az érdeklődőket.

Bővebb információ a helyszínen és az emcenegyzet@gmail.com címen kérhető. A belépő egy ezres.

Bár már június elseje óta szívhatjuk magunkba kávézásunk közben a fehérvári Babamúzeum udvarának remek auráját, hivatalosan mégis csak a Múzeumok éjszakáján, azaz június 19-én nyitja meg kapuit a Múzeum Kávézó és Látogatói Központ.

Az autóbusz pályaudvartól egy köpésre, a közhelytől koránt sem mentes fáma nyelvén a „sikátor”, azaz a Megyeház utca sarkán már évek óta létezik egy Babamúzeum, mely igazán érdekes és szép babákkal kápráztatja el a városba látogatókat. Volt ennek egy hatalmas udvara, meg egy üresen kongó épülete is, ami hogy-hogy nem, elseje óta szó szerint zsong, és szippantja magába a város lakóit és az ide látogatókat - mind egyénileg, mind kisebb-nagyobb csoportokban.

A Múzeum Látogatói Központ tág terasszal, kedves kiszolgálással, csodálatos festményekkel és egyelőre még „titkosított” galériával ugyan már lenyűgözte az érdeklődőket, Szili Attila üzletvezető elárulta: az igazi felállás csak a szombati megnyitó után lesz tapasztalható, ahol már az információs iroda és az ajándék-shop is megnyitja kapuit. Sőt, a galéria sem lesz már elzárva senki elől, így a közel száz férőhelyes egységben már minden egy helyen lesz, ami a városba látogató turisták igényeit veszi elsőként figyelembe.

De ne ijedjenek meg a székesfehérvári lakók sem: míg a délelőtt a turizmusról, a délután már a kellemes beszélgetésekről, filmvetítésekről és további kulturális eseményekről fognak szólni, amolyan megszokott, Möbius módjára – mesélt lelkesen Szabó Orsolya, aki hol a felszolgáló, hol az üzletvezető szerepét tölti be.

Természetesen a korábbi egység törzsvendégei már most izzasztják a pult mögött dolgozókat, örömmel fogadták az új lehetőségeket is: mind az ingyenes vezeték nélküli internet (WIFI), mind a megújult itallap és kínálat, mind az épület attitűdje elkápráztatta a „régi” barátokat.

A Café Múzeum és Látogatói Központ keddtől csütörtökig 9 és 22, pénteken és szombaton 9 és hajnali kettő, vasárnap reggel 9 és este tíz között várja a látogatókat és az érdeklődőket Székesfehérváron, a Megyeház és az Arany János utca sarkán.

A júniust nem csak azért szeretjük, mert már csak két hét van vissza a suliból, és már megállíthatatlanul támad minket a nyár, hanem azért, mert teli van programokkal, és új dolgokkal, lehetőségekkel is.

Kicsivel több, mint két éve történt, hogy két ólomüvegezéssel is foglalkozó energikus fiatal valóra váltotta az álmát, és hangulatos, családias kávézót nyitott Székesfehérvár Belvárosában, a legeldugottabb udvarkában, a zenélő órától csak egy köpésre. Persze, mint mindenhol, a kezdetek itt is nehézkesen indultak, aztán hirtelen berobbant a köztudatba, és onnantól kezdve a város egyik legelismertebb, és legjobban kedvelt művészkávézójává nőtte ki magát.

A diákoknak már-már a mindennapi életük igen fontos részévé vált a suli utáni macifröccs a teraszon, vagy a folyamatosan megújuló kiállítás között; az idősebbek meg inkább részesítették előnyben az igen széles kávékínálatot, vagy éppen az isteni Pilzenit. Hasonlóan, mint a Japánból hazánkba látogató, és 9 hónapig itt ragadó Takasi is, aki ügyesen kihasználta, hogy itthon csak a 18 éven aluliak nem fogyaszthatnak alkoholt.

Szeretjük ezt a kávézót. Ide senki sem beugrik egy eszpresszóra, vagy egy üdítőre: jónéhány színdarab, rendezvény plakát, újrahasznosított ékszer látta már meg a recsegős-ropogós, mégis masszív székeken a napvilágot. Sőt, a nagy volumenű rendezvények néhány szekciója is ezen a helyen született meg – így talán ki is jelenthetjük: Möbius csak úgy ontotta belénk az ihletet!

Aztán kinőtte magát a hely. Éppen ezért Orsi és Attila figyelt, pályázott, és nyert. Most meg éppen fest, pakol, költözködik – nem messze, csak két utcával arrébb, az autóbusz pályaudvar szomszédságába. Házasságot kötött a fehérvári Baba Múzeummal, kis boltocskát nyit, sőt, turistákat vár, hogy első kézből értesülhessenek a város rendezvényeiről. És persze vendégül lát a hosszú buszút után a közel nyolcvan fő befogadására képes, galériás kávézó-részben.

Több részletet egyelőre még nem akartak kiadni, ám egyvalami biztos már: a sötétzöld fal a múlté, az új arculat a meggyvörös színvilágot karolta fel.

Nyitás: június elsején!

Kedves kis anekdotát küldött számunkra Mónika Mátyásról, meg a csóri csukáról, na meg leírja, hogy az igazságos királyunk a Királyszállási vadászata alatt hogyan leckéztetett meg egy kapzsi szakácsot.

Jót mosolyogtam rajta – de nem csak most, ugyanis a Szabad Színházzal korábban már színpadra vittük  a csukás jelentet, mégis érdemes kicsit elmélyedni, van némi tanulság benne ;)

  A királyi felség egy ízben a csóri fogadóban szállt meg. Mivel böjti idő volt, halat rendelt. Jókora csukát kapott, de hiányolta a máját. A fogadós azt mondta: nincsen neki. A felséges úr méregbe gurult, és megparancsolta szolgáinak, vesszőzzék meg a kapzsi fogadós kezét... A király a "piros kesztyűhöz" ezt a kommentárt fűzte: ha a csóri csukának nincsen mája, a palotai pálcának meg nincsen száma!

  A Bakony Fejér-Veszprém megyei határán, a Királyszállást övező erdőkben is vadászgatott a király. Egy ízben egyedül bóklászott, elmaradt társaitól. Fáradt volt meg éhes is, amikor megpillantott egy kicsi, rozzant házikót, bekopogtatott. Görnyedt anyóka nyitott ajtót, aki örömmel fogadta a fiatalurat. Mivel étellel nem tudta kínálni, gyorsan levágta egyetlen tyúkocskáját,és jó húslevest főzött neki. A vendég megszámolta hány zsírcsepp gyöngyözött a levesen, és annyi aranyat adott fizetségül a szíves vendéglátásért.

   Másnap reggel a társai bekopogtattak a házikóba, nem járt-e erre őfelsége. Igen meglepődtek, amikor kipihenten, jóllakottan rátaláltak. Elmesélte, mi történt vele, és amikor az udvari szakács meghallotta, hogy a zsírcseppekért arannyal fizetett, elhatározta, ő is főz a királynak húslevest. Ám annyi zsírt tett bele, hogy ehetetlen, undorító lett. Mátyás ráripakodott:"Te szakács! Ez a leves ehetetlen. Ez csurom zsír!" Tudta, hogy honnan fúj a szél. Mivel a szakács kapzsi volt, sokat akart, nem adott neki semmit, csak szigorú bírálatot.