Komolyan mondom, mintha terhes lennék, vagy depressziós, mert ma rettenetesen kívánom az édességet. A suliban szívesen fogadtam Mónika csokiját, s a tanórák után is azért ültünk be a Café 19-be (kritikám itt), mert sütit akartam enni.

Most, hogy barátosnémmal csevegünk, s felmerült a kérdés: ő a már közölt Brownie-t sütötte meg - úgy, Gerduszosan -, én meg 10 perces süteményemet készítettem el. Süticsata csapó kettő!

Egy mikrozható tálba 8 evőkanál lisztet, egy teáskanál sütőport, 6 kanál cukrot, citromhéjat, fahéjat és 4 kanál darált mákot öntöttem, majd egy egész tojást, 6 kanál olajat és annyi tejet adtam hozzá, hogy egy sűrű, de csomómentes masszát kaptam. Bedobtam a mikroba, 6 perc alatt megsütöttem, kanállal galuskákat vágtam belőle, majd csokis és marcipános mázzal díszítettem.

Ja, és persze elpakoltam ugyanannyi idő alatt, ami kellett a sütimhez…

Mivel egy barátnőm nagyon ajánlotta, és kS Hencsi ismerősének receptje is tetszett, no meg  a Vacsoracsatában is ezt sütötte valaki a minap, és  éppen rám fért némi "boldogsághormon", végre én is kipróbáltam ezt az igazán egyszerű, gyors süteményt, a browniet – persze kicsit másként, mint a pár napja megjelent. Közben szerkesztő társam 10 perces sütinek állt neki, hát meglátjuk, mit hozott belőle össze!

25 dkg étcsokoládé

10 dkg vaj vagy margarin

4 tojás

30 dkg cukor

1 vaníliarúd vagy 1 cs. vaníliás cukor

15 dkg liszt

A csokit és a vajat együtt, gőz fölött felolvasztjuk, majd összekeverjük a többi hozzávalóval, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és kb 25-30 perc alatt megsütjük. FONTOS, hogy ne süssük túl, vagyis ez a süti akkor jó, ha a tűpróbánál - ami nálam késpróba :D - kicsit ragad a késre. Vaníliafagyival, vagy áfonya- illetve bármilyen lekvárral tálalhatjuk, de magában is isteni! ... a kutyám szerint is... :D

Pár perce értem haza a suliból, és mosolyogva tapasztaltam, hogy anyu az egyik kedvencemet csinálta „ebédre”: tojásos nokedlit… Mivel sem savanyúság, sem saláta nem volt itthon (még egy kis sárgarépát sem rejtett a hűtő), úgy gondoltam, kipróbálok megint valamit, max. a kutya is jóllakik.

És most, hogy falatozom belőle, és a végén járok, már biztos vagyok abban, hogy szeretett háziállatunknak marad a neki szánt étel: nekem ízlik fokhagymás tejföllel :)

A nokedlihez (vagy flancosabban galuskához) ugye össze kell szedni 1-2 tojást, lisztet, sót, borsot, no meg vizet. Mikor kikevertük, lobogó sós vízbe szaggatjuk, és kis forralás után már kész is. Ugye ez eddig nem őrdöngősség, hogy ebből „tojásos-noxi” váljék, nem kell szakács végzettség: némi olajat hevítünk, beleöntjük a kifőtt tésztát, majd a felvert tojásokat, szapora kevergetés mellett pirítgatjuk, míg a tojás kellően kicsapódik. (Tejföllel kikevert juhtúróval isteni! – egye kukac, lentebb a sztrapacska recept is olvasható!)

A szószhoz fogtam két gerezd fokhagymát, áttörtem, só, frissen őrölt bors, olíva olaj ment rá, majd jócskán tejföllel kikevertem. Összekevertem a nokedlivel, és egy igazán érdekes, kellemes ízvilágot kaptam. Az étel így nem szép, ezért inkább nem fotóztam le!

A sztapacska –ha jól tudom- a szerbek s horvátok igen kedvelt eledele, melynek készítése ugyancsak pofon egyszerű. Miután (vagy közben) kifőztük a galuskát, kockákra szeletelt bacont pirítunk – nem spórolva az olajjal -, majd némi tejföllel kikevert juhtúrót öntünk rá. Gyorsan elkeverjük, és ráborítjuk a tésztát, összekeverjük alaposan, majd tejföllel nyakon öntve, kaporral megszórva –esetleg így még a sütőbe is bedobva- remek önálló ételt vagy köretet szervírozhatunk!

A kép Vosatka blogjáról lett elcsenve!

Lassan már ugye levegőt se vegyünk, mert rákosak, zombik, bárakármik’ lehetünk – legalábbis ez a gondolat futott át az agyamon, amint megkaptam legújabb „küldd tovább, mert hülye maradsz” levelet.

Nemrég a vaj kontra margarin volt porondon, most viszont a Danone Activia termékét próbálják kegyetlenül viccesen lejáratni.

Bár rendszeresen nem öntöm magamba a terméket, nálam még sosem mutatkozott hasonló tünet, ha éppen elfogyott a hűtőből. Nektek mi a tapasztalatotok?

Érdekesség… a bifidusz eszenziszről...

A Bifidusz eszenzisz függőséget okoz!

Brit és amerikai tudósok egymástól függetlenül jutottak arra az
eredményre, hogy a Danone termékeiben található Bifidusz eszenzisz
függőséget okoz. Négy hét folyamatos fogyasztás után a Bifiduszos joghurt
elhagyása -főleg a gyermekekre, öregkorúakra és legyengült szervezetűekre
nézve- akár halálos eredménnyel is járhat.
Először egy baltimore-is gyermekorvos figyelt fel rá, hogy hirtelen sok
kis betege lesz. Először influenzára gyanakodott, de később a gyermekek
hallucinálni kezdtek, depresszióba estek, elvonási tünetekkel küzdöttek.
Sok kutatás után derítette csak ki, hogy egy franciaországi fuvarossztrájk
miatt a Bifiduszos joghurtot szállító kamionok nem jutottak el időben a
baltimore-i boltokba, így jutott eszébe, hogy alighanem a Bifiduszos
joghurt, illetve annak hiánya lehet a baj okozója.

A National Healthcare kutatói patkánykísérletek során kizárólag Bifiduszos
joghurtot etettek az egerekkel. Amikor a joghurt adagolását teljesen
abbahagyták, az egerek idővel láthatóan egyre idegesebbek lettek, kis
mancsukat könyörögve nyújtogatták a Bifiduszos tálka felé. Négy hét után
már egy patkány sem volt közülük életben. EZ BIZONYÍTÉK! arra, hogy
nemcsak a cigaretta- és kólagyárak, hanem már a tejipar is függőség
létrehozásával kényszerít bennünket az ő termékeinek fogyasztására!
Azt is bebizonyították, hogy a Bifiduszt E3423-mal, E3.14-gyel és E666-tal
stabilizálják és színezik, mert egyébként csak marhavérből és -nyálból
készített táptalajon lehet tenyészteni!

Szeretem a kávét. Vagyis inkább a tejet kávéval, cukorral, szépen tálalva. Pár évnyi unszolásra anyu a kávéfőzőnk halála után már olyan szerkezetet vett, amibe csak bele kell önteni a hideg tejet, és bár nem „ötcsillagos”, de elég jó minőségű tejhabot ont ki magából; ezért ha vendégek érkeznek vagy csak gondolok egyet, elő veszem a szép poharakat, s meglepem a családot cappuccinoval vagy melange-val. Készítettem is pár fényképet a legutóbbi próbálkozásaimról: melange kétféle képen, és jegeskávé.

Egészségetekre ;)

És ha már úgy belemerültünk a koffein élvezetbe, egy kis kávé-kultúra a Douwe Egberts jóvoltából:

A kávé felfedezése

Nem lehet pontosan tudni, hogy ki fedezte fel a kávé növény hatását és főzött először italt a kávészemekből. A kávé eredetéről kétféle legenda ismert. Az első egy Phazes nevű arab orvostól származik, aki  900-ban a kávét orvosságként említette. A másik történet (kb. Kr.e.  300-ból) szerint egy Káldi nevű kecskepásztorról szól. Mindkét történetnek több változata ismert, de a történet alapja megegyezik. 

Káldi legendája