Az utazási iroda ajánlata

Élménybeszámoló a következő bejegyzésben! Nagyításhoz hattints a képre!

A feltüntetett árak tájékoztató jellegűek, tapasztalatom szerint sokszor jóval ocsóbban vásárolhatjuk meg a termékeket! Érdeklődjön nyugodtan!

Július 8-18 között görögországban nyaraltam, Thassos sziget Limenaria városában. A sziget magyarországi honlapjára írt élménybeszámolómat úgy gondoltam, Veletek is megosztom!

Július 8-án eljött a nagy nap. Eredetileg Asprovaltára mentem volna, ám amint megláttam az interneten a fényképeket Thassos-szigetéről, egyértelmű volt számomra, hogy szabadságomat ott kell eltöltenem. Bár a szervezők felől sok információt nem szereztem, az Égei-tenger legészakibb szigetéről szóló honlapon, és annak fórumáról már kellő felkészüléssel indultam az egyik fehérvári hipermarket parkolójába. A busz eredetileg délben ért volna oda Párkányból, egy óra előtt 10 perccel már sikerült elindulnunk Görögország felé.

Az utazás körülményei hagynak némi kívánnivalót maguk mögött, mivel több széken csak csomagok, valamint egyedül utazók találtattak, nem tudtunk egy kupacba kuporodni – a lányok elől, mi meg hátul szorongtuk végig a 22 órát. Meglepetésemre a nem kimondottan luxusbusz kategóriás járgányban nem utáltam annyira ezt a majd’ egy napot, mint a valóban négycsillagos körülményekkel felszerelt prágai járaton a 7 órát…

Thassos felé gyakorta megálltunk, s úgy vélem, a határokon való továbbjutás sem okozott különösebb gondokat, szépen lehetett haladni mind a sztrádákon, mind az országok szélénél egyaránt (talán legtöbbet a Bulgár-Görög határon álltunk, ugyanis 4 busz próbált hasonlóan továbbjutni a nagy kékség felé – vagy ki tudja, merre…).

Csütörtök reggel 8 körül értünk Keramotihoz, ahol kompra szálltunk, gyönyörködtünk a medúzákban, és úgy fél órát lebegtünk a csodálatos színekben pompázó tengeren, mikor Limenasnál (Thassos) ráléptünk a 393 km² területű, hegyes, sziklás, sűrű erdőkkel borított szigetre, mely a mitológia szerint Europé keresésére induló Thassos egyik megállója volt, ahol fáradságát kipihenve eldöntötte: letelepedik, és gazdaságot alapít. Az úton egy homokbucka, valamint egy nagyobb sziget mellett hajóztunk el – előbbin fürdőzők sokasága, kik vagy odarepültek, vagy jár oda is kishajó... (utólag kiderült, homokút vezet oda, melyet nem láttunk a kompról)

Buszra szállva a sziget nyugati oldalán haladtunk végig, ahol bepillantást nyerhettünk mind a hegyes-völgyes területen, mind a közvetlen a tenger mellett haladó főútjának varázslatos világában. Áthaladva Prinoson és Skala Marionon, közel egyórás zötykölődés és ablakra tapadás után elérkeztünk Limenariába, ahol lenyűgöző apartman és látvány fogadott minket: a szállásunk 50 méterre volt a tengertől, aminek partján kelet felé tekintve a város nagy része is láthatóvá vált. Előre tekintve többeknek nemes egyszerűséggel be tudtam mesélni, hogy Afrika partjait látjuk, míg valójában Aigalo Pelagos partjai és hegyei tárultak fel szemünk előtt.

Mivel a szobákat még nem foglalhattuk el azonnal a Studios Konstantinos névre hallgató apartmanban, első utunk a víz hőmérsékletének leellenőrzése, majd az udvar felderítése volt.

Úgy gondolom, a szállás legjobb studióját kaptuk meg: a harmadik emeleten két négyfős (két-két szobás) lakást alakítottak ki, a miénk a jobboldali, hatalmas terasszal ellátott, egyik szobájával a tengerre (ez volt a fiús lakrész), másikéval (a lányok szállása) a városra néző kilátást biztosították. A teljes második szint Jorgos, a tulaj és családjának lakása volt, míg a földszínten 5 kétágyas szobát rejtettek el – nem sokat érő kilátással.

Már az első nap élményekkel és gondokkal telítettre sikerült: koradélután a fürdőzés előtt beültünk a hotellel szembeni pubba, ahol megkóstoltuk mind a Mithost (görög sör), mind a frappét – bevallom, 2,5€-ért elvártam volna, hogy legalább ne instant kávéból készüljön a hűsítő koffeinbomba. A pub amúgy nagyon hangulatos: terasza, külön helyisége és úszómedencéje várja a vendégeket, s aki valamit rendel, egész nap használhatja a nyugágyat és a letelepített napernyőket. Belépve a helyiségbe hatalmas pult és harsány színek várják a vendégeket. Kellemes megjelenés, kedves kiszolgálás vár mindenkit – bevallom, ennyi pénzért mindezt el is várjuk!

Csöröge (Forgácsfánk)

2 dkg cukor

5 tojássárga+1 egész tojás

1 evőkanál tejföl

1 evőkanál rum

csipetnyi só

35 dkg liszt

5 dl olaj

A szóráshoz:

vaníliával ízesített porcukor

A cukrot, a tojássárgákat, az egész tojást, a tejfölt, a rumot, a sót egy tálban összekeverjük, majd a liszttel alaposan kidolgozott tésztát gyúrunk belőle. Két cipóra osztjuk, lisztezett  deszkára tesszük, tetejét megkenjük olajjal.

Tállal vagy lábassal letakarva fél órát pihentetjük. Lisztezett deszkán késfok vastagságúra nyújtjuk, villával megszurkáljuk, és derelyemetszővel 10 cm hosszú, 3 cm széles rombuszokra vágjuk, ezeket középen megtekerjük, hogy masni alakjuk legyen, vagy "megcsomózzuk". Az olajat megforrósítjuk, és a tésztadarabokat, olyan adagokban, hogy legyen helyük nőni, beletesszük. Amikor pirulni kezdenek, a hőt mérsékeljük, ha egyik oldaluk már aranysárga, lapáttal kiszedjük, lecsurgatjuk, szívópapírra tesszük. Előmelegített tálon, vaníliával ízesített porcukorral megszórva, azonnal tálaljuk. Adhatunk hozzá lekvárt, mint a fánkhoz.

Bár én 12 óra múlva elutazom 10 napra, kérdeztek tőlem egy olyant, amire nem tudom a választ, ezért az elsősorban budapesti olvasók segítségét szeretném kérni!

Segítsünk Karnamantrának:
Hol lehet Budapest Belvárosában igazi parasztkolbászt kapni?

A jogos kérdését a hentes termékekről készült bejegyzésem alapján tette fel, ezért tényleg a valódi színhúsból és adalékanyagoktól mentes üzleteket kérnénk!

Segítségeteket nagyon köszönjük!

A képet innen vettem

Mónika tejlevese alant

A testvérem után most én rukkoltam elő a világ leggyorsabb hamarlevesével. Szerintem már egy fokkal jobb a tálalása. A tavaszi ablakpucolások, az ünnepeket megelőző nagytakarítások, a húsvétra való készülődés és egyéb sűrű programok között csak úgy tudunk megfelelni az elvárásoknak, ha van kéznél néhány gyorsan elkészíthető ételféleség. Ha az ráadásul hagyományőrző, és gyerekkori emlékeket, anyai, nagyanyai ízeket is fölidéz, zokszó nem érheti a ház asszonyát. Ilyen étek a tejleves, amihez 1 l tej, fél l víz, csipet só, 3 evőkanál cukor, levestészta(cérnametélt vagy tarhonya) szükséges. A tejet a vízzel, a cukorral és a sóval forrni teszem. Ha felforrt, akkor beleteszek kb. 4 marék tarhonyát, takarékra veszem a lángot és addig főzöm, míg a tészta meg nem fő. 
Vannak tájegységek, ahol kis krumpligombócokat szoktak belefőzni, én ezzel még nem próbáltam, viszont újabban a metélt mellé egy-két marék zabpelyhet is belefőzök, attól még ízletesebb. Aki szeret "ragozni", variálni, az almadarabkákat, aszalt szilvát is főzhet bele, én ezt még nem próbáltam, de ha így is finom, adjanak hírt róla.