Sokféle illattal áldották meg a boltokban kapható gyertyákat, s valóban, mindegyiknek van egy kimondottan egyedi aromája. A mécsesek, mondjuk a tea, kellemesen szűzies, fehér, már-már temetős illatanyagot ont magából, az illatosak különböző citrus, fenyő, vagy éppen fahéj aromával vannak megáldva, s van a vékony, színes, csíkos, melynek illatától szinte valamennyi szaglással bíró ember a születésnapra asszociál. A napra, amikor vagy önmaga, vagy családtagja, netán ismerőse, kollégája meglátta a napvilágot.

 

Meghitt, örömteli pillanatok, miközben sokunknak még beugrik a régi dal, s talán el is hisszük mind, hogy „ez a nap más, mint a többi” – legalábbis abban a pár percben. Aztán megy minden, mint eddig, csak 365 nappal idősebben.

 

Születésnap. Azt állítja a közhelyektől koránt sem mentes fáma, hogy 25 alatt az ember még izgatottan várja, s önfeledten örül annak, hogy ismét egy évvel öregebb lett. Aztán harmincötig már-már passzívan áll a dologhoz, s bántja az idő vasfoga: a bulizós hétvégéket felváltja a gyerek és/vagy a munka. Aztán meg a felismerés: minden egyes eltelt évvel távolodunk attól a pillanattól, amikor még reményekkel telve az anyaméhből kikukucskáltunk, s lelkes ovációval üvöltöttük azt, amit anyánk szeretett volna: Igen, élek! És Élek!

 

De panaszra nincs okunk – ha eszünkbe jut, sokszor eszünkbe jut: az Életet élni kell, és a szalag mellett is lehet élvezni! Csak végre meg kellene találni, hogy mi a szép! (Fiatalon még azt mondom, ez nem nehéz!)

 

Két évvel ezelőtt született meg a székesfehérvári Café Möbius, ami a 730 nap alatt kellően felpezsdítette a város alkotóinak és az alkotásra nyitott lakóinak életét. A gyakori kiállítások, melyeket ügyesen védenek a cigarettafüsttől – és a kávéfröccsöktől is, persze –, a barátságos árak és a kedves kiszolgálás közös intézménye már számos alkotónak helyt adott: a kávézó asztalainál születtek meg színdarabok, leckék, szerződések, feladatok vetélkedőkre…

 

…és azoknál az asztaloknál készültek el több rendezvény plakátjai, Jucus ékszerei (melyek a Doe.hu oldalon meg is tekinthetőek, és akinek a kiállításáról itt már írtam), és egy naptárfotózás ruháinak tervrajzai is.

 És mi minden – amiről nem tudok!

 

Hát ünnepeljük, hogy van végre Fehérváron egy kávézó, mely nagy durranással tört be a köztudatba, és mégis elég titkos ahhoz, hogy mindenki tudjon róla! Nincs más hátra – ismerd meg Te is az olívazöld falakat és a kellemesen hűs pincét, ahol most az irodalmi és színpadi estek után pukkan a pezsgő és száll a lufi, süti, zene, tánc és jókedv!

 

Boldog születésnapot,

Möbius party!

 

Szeretettel várunk január 9-én, szombaton héttől a Kossuth utca 11 szám alá!

 

Ja, és a belépés persze ingyenes!

 

És nem lenne kerek a labda, ha a Kétszersült Blog nem ünnepelhetné első születésnapját!

Ez úton köszönöm a Kedves Látogatók sokszor töretlen lelkesedését, a támogatásokat és szeretettel várom a továbbiakban mindazt, aki valamilyen receptet keres, vagy szomjas egy kis étteremkritikára, netán nem tudja, hová menjen nyaralni!

 

BÚÉK!

A torta eredete.

 

 

Címkék: vélemény kritika székesfehérvár kávézó café möbius

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ketszersult.blog.hu/api/trackback/id/tr191650229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása