Ha egy igazán mediterrán kisvárosra vágyunk, aminek ráadásul tengerpartja is van, érdemes vonatra szállni és egy fél órát utazni vele, mert Sitges minden pénzt megér!

Az egyik étterem tetejéről csodás kilátás nyílik a városra és a partra

Mármint megérné, ha többe kerülne eljutni oda, mint Barcelonába, ám a helyi vasút társaságok által kialakított zónarendszernek köszönhetően centre pontosan ugyanannyiba kerül elmenni a katalán fővárosba, mint Maҫanetbe… Szám szerint Manresából 5,70€-ba, ám mivel elég kevés az esélye annak, hogy ha valaki Magyarországból katalán területre látogat, éppen pont ebben a kisvárosban fog megszállni, így megnéztem, a „fővárosból” 3,5€-ért juthatunk ki.

A sitgesi templom

Ahogy a Renfe által üzemeltetett vonatról leszállunk, egy perc sétával bejutunk a központba. A szűk sikátorok, a mediterrán házak és csempemozaikok olyan egyedi hangulatot kölcsönöznek a falunak, amit aki csak Barcelonában jár, soha nem fog megtapasztalni – pláne, ha Spanyolország ezen részére olyan fenntartásokkal érkezik, hogy azt akarja látni, amit a horvátoknál vagy a görögöknél tapasztalt. Órákat el lehet császkálni a szűk utcákon, ahol persze minden a turizmusra épült: nem csoda, a 26000 lakosú falu nyaranta a háromszorosára duzzad (4500 szállodai ágy közül választhatunk, ami valljuk be, nem mindennapi egy alig 44 km² alapterületű falu esetében).

Amsterdamban láttam ennyire keskeny házakat...

Az első írásos említések a faluról már az 1. századból származnak. A középkorban a barcelonai püspökség megbízásából épült vár a 12. században előbb a Sitges család, majd Bernad de Fonollar tulajdonába került. A legnagyobb hírnévre akkor tett szert a város, amikor az 1960-as években Santiago Rusiñol odaköltözött, és a Franco-korszak ellentáborát alakította ki. Ekkor kapta a mini-Ibiza jelzőt is.

Sokan áldják Facundo Bacardi nevét is, aki 1814-ben Sitgesen látta meg a napvilágot, majd kubai emigrálása után megalapította a Bacardi gyárat és megalkotta a máig töretlen sikert arató Bacardi Rum családot.

Most még kihalt a móló, ám egy hónap múlva már moccanni sem lehet!

A strandon is csak akkor nincs ember, ha éppen esik.

Sitges 17 stranddal büszkélkedik: az „általános” fürdőhelyek mellett található koedukált és nemenként elkülönített nudista strand is, mindemellett kimondottan homoszexuálisoknak kiépített tengerpart is. Ez utóbbin nem is szabad meglepődni: ma már a melegturizmus legkiemelkedőbb úti célja, Európa Torontójának, azaz az egyik legtoleránsabb városának tartják.

Sétálóutcák a part mellett

Ettől függetlenül Sitgest nem csak a meleg- és leszbikus utazók látogatják előszeretettel. A falu olyan különleges mikroklímával rendelkezik, hogy majdhogy a leghosszabb nyarat tudhatja magáénak Katalónia szerte – nem ritka, hogy míg a 35 km-re lévő Barcelonában szakad az eső és fáznak, itt jóízűen folyik a napozás. Talán ennek is köszönhető, hogy a falu évente számos fesztivált fogad be.

Meglepő, de nem mindegyik lakás hotel, a helyiek is imádnak itt élni
(bal oldalt látható a homok, pár lépére már a tenger van!)

Februárban kezdődik a száz éves hagyománnyal rendelkező Carnival (vagy Carnestoltels), amit a torkos csütörtök (Dijous Gras) nyit meg, az arribo király látványos étkezését felelevenítve, majd egy teljes hónapon keresztül folyik a farsangi mulatság néptánccal, xatonades-el (hagyományos helyi saláta omlettel) és jellegzetes farsangi elemekkel. A legfontosabb pillanat a Rua de la Disbauxa, amikor negyven-egynéhány úszó merészkedik az akkor még jócskán hideg tengerbe.

Nem csak szemmagasságban vannak látványosságok!

Ezért a fotóért majdnem az ingem testi épségét áldoztam fel! De megérte - nekem tetszik

Ahogy haladunk a nyárba, úgy érnek minket a programok: virágkarnevál, pride, bears-pride, és film fesztivál – hogy csak párat említsek. Ám ha éppen nem is egy óriási karnevál közepére csöppenünk, Sitgesen akkor is csodálatos nyaralást tölthetünk el!

Kezek a parton

A tenger úrnője

Művészek (ez az egyetlen utcai alkotás - már amiket láttam -, ahol férfiak jelennek meg.
Az összes szobor, csempemozaik női alakokat ábrázol!)

Kilőttem az esőfelhőket! :)

A strandokon sétálgatva egyértelműen kijelenthetem: százszor lenyomja a barcelonai fürdőhelyeket! Mivel itt a hullámok is sokkal inkább "emberbarátok", mint a nagyvárosban, kisgyermekes családoknak is kimondottan ajánlott úti cél – hogy a kagylók szerelmeseiről ne is beszéljek! Gondolom azt mondani sem kell, hogy homokos strandok vannak a városban (ha jól tudom, van kavicsos partszakasz is, ám ott még nem volt szerencsém búvárkodni). Azt hiszem, ez az a falu, ahová olyan gyakran elutazom, amilyen gyakran csak lehet! Pláne, hogy első találkozásunkkor nem egyszer eleredt az eső - nem mintha nagyon bántam volna, elég meleg van már most is!

A kedvenc utcám

Nem egy ilyen mozaikkal találkozhatunk az utcákat járva

A hétvégén az Astuiras tartománybeli Oviedoba utazom egy egyhetes képzésre, ami kötelező eleme mindenkinek, aki EVS programon vesz részt. (Mellesleg 16 órás a vonatút Barcelonából!) Már alig várom – de töredelmesen bevallom, a végére vagyok a legjobban rákattanva, hiszen az utolsó éjszakát a 20 km-re, északra fekvő Gijonban töltöm, s végre valahára megmártózhatok az Atlanti-óceánban is!

Kedves színpad társamnak szeretettel