Kedves Világ! Azt hiszem, nem panaszkodhatok. Már eddig is számos frenetikus helyeken jártam, földön, vízen, levegőben, mégis azt kell mondjam, ez most mindent vitt. Már-már leírhatatlan érzés a már tavasszal is perzselő napon ücsörögni a Földközi tengerrel szemben, homokba dugott lábbal!
Lassan egy hónapja vagyok EVS önkéntes a spanyolországi Manresában, így úgy éreztem, ideje végre a katalán fővárosba is ellátogatni. Hétfőn éppen ezért Barcelonába utaztam. Manresától a jegy 5,7€ egy útra, én egy olyan vonattal mentem, ami egy óra tíz perc alatt ért be a Placa Catalunya-ra, a La Rambla indulópontjára. Tömeg – de ne rohanjunk ennyire előre: a Renfe társaság járatával mentem, mely – hasonlóan az összes Barcelonába befutó vonathoz – a város perifériájánál lemegy a föld alá, ahol egyfajta, kiegészítő metroként funkcionál. Mellesleg nem csak ott: több városon haladtunk keresztül – alatta. A vagonok kényelmesek és tiszták, nem nagyon láttam graffytiket sehol.
A La Rambla a város Andrássy útja: a terebélyes fákkal szegélyezett sétálóutcán éttermek, kávézók tömkelege fogadja az oda látogatókat, s persze elmaradhatatlan a grafikusok és némi apróért a turistákkal fotózkodó jelmezesek jelenléte sem. Ahogy haladunk a kikötő felé, sorra jelennek meg a szuveníresek is, ahol gyakorlatilag bármit megvásárolhatunk, ami kötődik Barcelonához, a katalánokhoz vagy éppen Spanyolországhoz.
Pillanatkép a La Rambláról
Némi apróért bárki fotózkodhat velük
Számomra a sétáló utca egy pillanatra sem tett pozitív benyomást, ezért is volt felüdülés az utca közepén található St. Josep la Baqueria piac, ami mára már ugyan szinte csak a turisták által látogatott árusítóhely, mégis lenyűgöző. Megannyi standon kínálnak frissítő gyümölcstálakat, gyönyörű kézműves csokoládékat, de persze a friss halak, rákok, polipok sem maradhatnak el, megadva ezzel a tipikus mediterrán illatot. Persze a tömeg itt sem elhanyagolható, ám számomra kevésbé volt zavaró, mint az odáig vezető úton.
A piac bejárata
Van itt minden, mi szemnek, szájnak ingere
A La Rambla végén található gigászi méretű Kolumbusz-szobor mind méretével, mind a mögötte feltűnő tengerrel csodálatos látvány! Tovább haladva egy modern, mégis pompás hídhoz érünk, amit napozásra és naplemente nézésre kialakított kis teraszokkal szegélyeznek. A híd túlvégén egy hatalmas plázáhz érünk (Mare Magnum), mely gyakorlatilag egy ablaktömeg – remek lehetőséget adva mindenféle érdekes perspektíva fotózásához. Az üzletházban természetesen kávézók és éttermek is megtalálhatóak.
Kolumbusz szobra
A Mare Magnum pláza
A Museum d’Historia de Catalunya mellett Roy Lichtenstein – A fej című alkotása fogad minket. A pop-art stílusú szobor a barcelonai olimpiára készült. Frenetikus!
Átsétálva a szemközti negyeden elérünk ahhoz a városrészhez, ahová itt töltött időm alatt szerintem a legtöbbet járni fogok! Hatalmas, selymes, homokos tengerpart terül el a lábam előtt, szabályosan rángat magához! Cipő le, nadrágszár feltűrés, futás!
A víz ugyan még elég hideg, ám a homok hőmérsékletére semmi kivetnivalóm nincs. Az ember el sem tud képzelni jobb időtöltést, mint üldögélni a parton, egy hűsítő Estrellát fogyasztva figyelni a hullámokat és a parton röplabdázó helyieket. Teljesen feltöltődtem!
Mikor már kellően felforrt az agyvizem a tűző napon (jaj, mi lesz itt nyáron?!), gondoltam, hűsölök egy kicsit a Gótikus negyedben. Naiv vágy: a tenger egyszerűen nem engedett maga mellől, így a parton haladtam tovább a két felhőkarcolóig és a termetes méretű aranyhalig. Itt egy elektromos-kocsi töltőállomásba is belefutottam: az érdekes kialakítású épület kellemes árnyékot adott.
A felhőkarcolók között haladtam a város felé. Az önkéntesek terére érve jópofa szobrokba futottam, ahonnan a gótikus negyed irányába folytattam utam. Menet közben még beugrottam egy pizza-menüre valahová (nem nyűgözött le, de legalább 7€ból megvolt), így a kis pihenő is megvolt, és az energia is megjött a százezernyi kis utca és sikátor felfedezésére.
Hogy merre jártam pontosan, nem tudom. Csak mentem. Ha egy kereszteződéshez értem, körbe néztem, s amelyik irányban csinosabb turistát láttam, arra kanyarodtam. Így jutottam el az örökké lobogó lánghoz az egyik templom oldalában, a Katedrálishoz, a Santa Maria del Pi templomhoz, egy galériába, ahol kinéztem egy festményt magamnak, csak már éppen eladták, de ha fölé alkudok, vihetem (az ára 285 Ft-al számolva 56715000 Ft). Mivel pont nem volt nálam ennyi készpénz – illetve ki volt centizve, és hát valamiből a haza utat is fizetni kellett :D -, még a nevét sem írtam le a kedves alkotónak, ne fájdítsa tovább a szívem.
Az örök tűz
Katedrális
Santa Maria del Pí
Nem tudtam megállni, hogy este még ne menjek le a tengerpartra. Ugyan már elég zord volt az idő (egy-egy széllökés olyan erővel vágta hozzám a homokot, hogy az szabályosan fájt!), mégis kellett ez a látvány, ez az illat, ez az életérzés. Visszafelé áthaladtam egy óriási rák alatt (nagyon jópofa!), majd ismét a Gótikus negyedben találtam magam. A Placa Catalunya felé haladva ismét olyan utcákban találtam magam, amik lélegzetelállítóak! Nagyon sok csempemozaik köszön vissza ránk a falakról, s ahogy kigyúlnak a sárgás fényű lámpák, egészen más, igazán antik hangulatot ad a városnak. Leírhatatlan, bocs, de ezt érezni és látni kell!
Több tucat csempemozaik van az utcákon
Szökőkút a Placa Catalunyan
A Placa Catalunya esti fényében (is) csodaszép! A szökőkutak lélegzetelállítóak! A szállásom felé haladva beleszaladtam egy Gaudi házba. Imádtam! Persze a belépő árát már nem (ez most nagyon költségtakarékos utazás volt…), így csak kívülről csodáltam meg a csipkés tűzfalat. Valahogy nem nagyon sikerült onnan elszakadnom, majd egy órát ácsorogtam, ücsörögtem előtte.
A szállásra érve nem nagyon kellett altatót mesélni, hogy el tudjak aludni. A Residencia Nuria hostelben szálltam meg, egy 10 ágyas szobában. Nem volt nagy szám, de az ember mit vár 7€-tól? Mondjuk ami kicsit rosszul esett, hogy bár a honlapjuk szerint az ár tartalmazza a reggelit és a WIFI-t, mindezekért mégis fizetnem kellett összesen 2,6€-t, így nem valószínű, hogy a jövőben nem választok inkább egy 11-12€-s saját szobás lehetőséget. Már ha nem döntök úgy, hogy hazaugrom, mert a jegyem is pont ennyi oda-vissza :)
