A Velencei karnevál egy világszerte ismert rendezvény, amely ősi hagyományokra épül a lagúnák és gondolák városában. Kérlek, oszd meg személyes tapasztalataidat: szólj hozzá, vagy küld el e-mailben: ketszersult.blog@gmail.com

A mulatság

A farsang Dél-Európa egyik legkedveltebb és legnagyobb ünnepe volt. Ilyenkor viszonylag büntetlenül és nyíltan ki lehetett mondani a dolgokat. A hatalmas parádékat már akkoriban is a Szent Márk téren rendezték. A nézelődők saját erkélyükről bámészkodhattak, sőt akár tojással is dobálhatták a felvonulókat, a beöltözött alakoknak pedig megengedték, hogy büntetlenül betörjenek magánházakba. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg díszes felvonulással kezdődtek, amelyeket virágkoszorúkba öltöztetett ökrök vezettek. Amikor a felvonuló tömeg elére a Szent Márk teret, akkor a dózse szeme láttára lefejezték az ökröket egy éles kard egyetlen csapásával. A velencei karnevál sok részletet megőrzött a múltból: a dózse vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák, s léggömbök százai repülnek a magasba. A Campanile tornyából a Dózsepalota egyik oszlopára erősített drótkötélen lassan csúszik lefelé a papírral bevont gipszgalamb. A galamb a hajdani karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscara Loggia-ja között kifeszített kötélen. Az ünnepségsorozat végén – húshagyó kedd éjjelén – az egybegyűltek maszkjukat levetve búcsúztak el.

Húshagyó kedd a karnevál utolsó napja és egyben csúcsnapja is. Az utolsó nap búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, de a karnevál végén kellőképpen elbúcsúztatják: elkísérik utolsó útjára és megsiratják. Az álarcosok kendőkkel törlik az arcukat, hogy kifejezzék bánatukat. A Herceget még bíróság elé is viszik, s rá kennek minden rosszat, ami a városban történt, s kiszabják rá a büntetést. Ezután a nép a máglyához kíséri. A máglyánál az élő alak helyet cserél a szalmabábúval, amit aztán a tűzre dobnak. A karnevál fontos eleme a tűz, amely a megtisztulást jelképezi.

Salátára vágytam. Jó-jó, tudom, nem most van a szezonja, de akkor is a munka előtt még valamit beakartam kapni, ami mégsem egy bélszín sztroganoff, nem is vagyok éhes, ám reggel hatig ki kell bírni valahogy…

Fogtam tehát egy kis tejfölt, némi majonézt, sót, borsot (melyet frissiben őröltem), egy jókora sárgarépát, melyet lereszeltem, na meg egy csomag mozzarellát, márcsak a szerelmünk miatt.

Mindezt összekevertem, majd pirítóssal jóízűen befaltam.

(Persze Anyu már reklamál, hogy megint csak egy adagot csináltam! Megyek is, elveszem az éhségét ;) Nyamm…)

30 dkg liszt

1 ek kakaópor

1 csipet só

1 tk. Sütőpor

10-10 dkg ét- és tejcsokoládé

20 dkg puha vaj

2 tojás

25 dkg cukor

2 cs. vaníliás cukor

1 kk. fahéj

A csokit apró darabokra vágtam egy vágódeszkán, nagy kést használva. A tojást habosra kevertem a vajjal, amit kissé megolvasztok, majd beleszórtam a cukrot. A lisztet eldolgoztam a sütőporral és a fahéjjal, kakaóval, beleszórtam a csokit. Sóztam, és összedolgoztam a vajas masszával. Kanállal sütőpapírra szedtem. Az egyforma kekszek formázása nem igazán sikerült. 180 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt sült meg.

Szilveszterre készítettem hidegtálat. Nálunk nem igazán szokás az ilyen jellegű étel, de egyszer csináltam, mert én szeretem, és így már szilveszterkor is az asztalra került egy ilyen kompozíció.

Az eredeti sonkatekercs beshamellel készül, de nekem az egyáltalán nem nyerte el a tetszésem, így kipróbáltam a túrókrémeset, mely sokkal jobb és ízletesebb.

Sonkatekercs /4 személyre/

• 20 dkg gépsonka
• 2 evőkanál túró
• 1-2 kiskanál torma
• 4 evőkanál sajtkrém

Az egészet elkeverjük, csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük és vékony csíkba a sonkába fecskendezzük. Összegöngyöljük, és a végeire is nyomunk túrókrémet (de csak ha már a tálcán van, mert különben leesik).

Kaszinótojás

• 8 db tojás
• mustár, majonéz ízlés szerint
• tejföl
• bors
• petrezselyem

A tojásokat keményre főzzük, forrástól számítva 10 perc. Eltávolítjuk a héját, kettévágjuk hosszában. A sárgáját keverőtálba tesszük, borsozzuk, hozzáadjuk a mustárt és a majonézt és a tejfölt, vigyázzunk, hogy ne legyen túl híg és adjuk hozzá az apróra vágott petrezselyemzöldet. Csillagcsöves habzsákba töltjük és visszatöltjük a tojásba. Petrezselyemzölddel és paradicsom kockával díszítjük.

Franciasaláta

• 500 g fagyasztott kocka vegyes zöldség
• tartármártás: 4 dl tejföl, 1 dl majonéz, 1 teáskanál mustár, kicsi porcukor, bors, só.

A tartármártás elkészítjük: összekeverünk tejfölt, majonézt, teáskanál mustárt, egy csipet sót és porcukrot. Utólag sózzuk, borsozzuk - ízlés szerint.
A franciasalátához a megfőtt, majd kihült zöldségmixet a tartárral összekeverjük.

Ovál fémtálra helyezzük a franciasalátát, rátesszük a sonkatekercseket, végül a kaszinótojást. A

szpikot is készíthetünk, hogy csillogó és fényes legyen.

2005 nyarán lehetőségem volt az Europass Mobilitá program keretén belül egy háromhetes olaszországi gyakorlaton részt venni.

A Romantik Hotel Villa Pagoda**** Genova-Nervi egyik legelitebb hoteljei közé tartozik. Idilli környezet, romantikus szobák, remek attitűd, mely a szállodát jellemzi.

Az üzletvezető elmondása szerint viszont addig csak egy házaspár látogatta meg őket hazánkból, főleg, hogy a magyarok körében nem nagy túl népszerű Liguria – valamiért sokan leragadnak Velence és Róma környékén…-, másrész nem átlagkeresőknek berendezett szobák vannak repertoáron, hiszen a látványért és panorámáért akkortájt közel 150 ezer forintot kellett fizetni egy éjszakáért - per kobak, természetesen.

Minden esetre a csodálatos környezetben felépített Villa Pagoda hatalmas élményeket s rengeteg tapasztalatot rejtett magában.

Az épület amúgy Nervi városrész centrumától két kilométerre, Sori irányában található a via Capulungo 15 szám alatt. Sajnos arról csak idehaza álmodhattunk, hogy esetleg a hotelben kapunk szálást, Nervi-centro Gioggilio utcájában laktunk, amitől 150 méterre már háborgott a tenger. Gyakorta gyalog tettük meg az utat akkori osztálytársammal, többször sétáltunk el közvetlen a tenger melletti szirtre vájt úton, és gyönyörködtünk a hatalmas hullámokban és a naplementében.

Sajnos a hatalmas városból akkor nem sokat láttunk, mivel szinte minden nap dolgozni kellett, ám volt egy megszervezett kirándulás, amikor hajóra szálltunk (La Superba), hogy végig nézhessünk a gigantikus kikötőn, s a ház-áradaton, viszont akkor a tengerből szinte semmit sem figyelhettünk meg, hiszen hatalmas kőfal védte a kikötőt…

Fürödni a hullámzás és a moszatok miatt Soriba mentünk Jurival és Claudioval – előbbi a desszertek és előételek mestere, utóbbi a gondnok szerepét töltötte be a Pagodában.

A hotel étterem része kimondottan modern, s tiszta – nem tapasztaltam a többiek állítását, miszerint mérhetetlen mocsok uralkodna a termelőhelyiségekben -, az ételek ízletesek és mutatósak, ám kegyetlenül drágák: a „legegyszerűbb” antipasta is 8€-nál kezdődött.

Összeállítottam egy kis csomagot az ott készített ételekből, jó étvágyat! :)

Genova – a Liguria fővárosa