Régebben mexikói hetek voltak a Lidl-ben, amikor jócskán be is vásároltunk alapanyagokból Mexikói származású, volt osztálytársamnak köszönhetően jópár dologról ránézésre megtudtam mondani, mire is jó. Tegnap meg is találtuk a találóban csak Mexicoi Pác névre keresztelt olajos, chilis, fűszeres cuccot.
Aztán kezünkbe vettünk egy nagyobb pulykamellet, amit megtűzdeltünk fokhagymával, majd bekentük a csípős valamivel, és egy fél napig visszadugtuk a hűtőbe.
Mire úgy állt a dolog, hogy neki kell állni sütni, pucoltunk pár fej hagymát, 4-5 szál sárgarépát s két almát, melyeket cikkekre vagy bâtonokra –azaz hasábokra- szelve a hússal együtt sütőzacskóba, majd a sütőbe gyömöszöltünk, és 200°C-on hőlégkeverésen 25-30 perc alatt készre szerkesztettünk.
Közben a burgonyapüré is elkészült, így a fokhagymás zöldbableves mellé jóízűt evett a család – azaz csak a többsége, én sárgarépakrémes pirítóst készítettem magamnak.
Amúgy a pulykacsoda tök jól nézett ki, ám sajnos most kapcsoltam, így képet sajnos nem tudok prezentálni, és már a pácnak a csomagolása sincs meg…
Drága anyukám tökéletesen eltalálta, mi az az ételkészítési mód, amit mívelve tuti, hogy nem eszek bele az ételbe. Így, hogy éhségbetegségben meg ne haljak, elkészítettem életem első –és biztos, hogy nem utolsó- répakrémjét.
