Drága anyukám tökéletesen eltalálta, mi az az ételkészítési mód, amit mívelve tuti, hogy nem eszek bele az ételbe. Így, hogy éhségbetegségben meg ne haljak, elkészítettem életem első –és biztos, hogy nem utolsó- répakrémjét.

Kezdetben tökéletesen megegyezik a „répa salátámmal”, főleg, hogy annak is indult a mutatvány: reszelt répa + majonézmártás + fűszerek (itt a recept!). Aztán úgy gondoltam, kellene bele még valami, ezért főtt tojást és lilahagymát adtam hozzá, majd sutty’, bele az aprítóba: nem tetszettek a nagy darabok. Persze egy kis citromlé nem árt neki! Mivel elég folyós lett, egy kis margarint is adtam hozzá, így egy szilárdabb, krémes-lágy feltéttel leptem meg pirítósomat.