Ne nevess, kedves olvasó! Tudom, hogy tojásrántottát a 12 éves öcsém is röhögve összedob, nade’ Stahl Judit könyvét, a Végre otthont lapozgatva nekem is megakadt a szemem „A tökéletes rántotta” címmel jegyzett receptjén, melyet kicsit lentebb publikálok is.

Megakadt, mert bár a palacsinta készítését Pethő Gyula már a kiadáskor is elévültnek számító, sokszor érthetetlen és röhejes tankönyve olyan szakszerű pontossággal, s szájbarágósan közölte, hogy az, aki életében nem sütött még palacsintát, és az alapján próbálná meg, első olvasat után fejét fogva rohanna minél messzebb a könyvtől, és agyalna: ennél talán a bélszín Stroganoff módra is egyszerűbb technológiának örvend.
No, ne térjünk el annyira ettől a megnagyobbodott petesejttől, mely természetes védőburkának köszönhetően (kutikula réteg) tartalmazza az embrió fejlődéséhez szükséges tápanyagokat is, és talán két legfontosabb „testrésze” a fehérje és a sárgája. Előbbire a legnagyobb szerénységgel is ráfoghatjuk, hogy a tojás legnagyobb része, kb. 60%, mely vizet, szénhidrátot, zsírt, fehérjét és ásványi sókat tartalmaz a jelentős B és C vitaminok mellett. A sárgájára viszont sokszorosan is igaz a mondás, miszerint „kicsi a bors, de erős…”, ugyanis a csupán 30%-nyi alkotóelem „a tojás legbonyolultabb összetételű része” címet is megkaphatja: 45-49% vizet, fehérjét, szénhidrátot, zsiradékot (vízben és zsírban oldódókat egyaránt), kalciumot, foszfort, vasat és igen magas koleszterint tartalmaz. Színét a karotin adja.









Bár számos
Már első pillantásra észre lehet venni a teacserje (és teafű), valamint a filter közötti hatalmas különbséget. Míg előbbi gondos csomagolása mögött még gondosabb érlelési eljárások bújnak meg, utóbbinál már csak az élelmiszerismeret órán tanultak jutnak eszembe: röviden, velősen a filter (ugyancsak a kávénál) nem más, mint az összesöpört kosz, mely a cserjék érlelésekor a fólia alján maradt kis tealevelekből, gallyakból, nem egészséges cserjékből, no és az elmaradhatatlan porból és földből áll, melyeket csak azért nem adnak vissza a Föld Anyának
Ezek ismeretében engem kegyetlenül zavar, hogy egyes, magukat kávézónak, vagy első osztályú étteremnek nevezett vendéglátóipari egységekben 2-300 Ft-ért nem kapok mást, mint pár deci forró vizet, egy filtert, cukrot (ritkábban barnát, még ritkábban mézet) és egy gerezd citromot, ha nem éppen a frissen facsart „citromlét” a flakonból.


3. Ha van rá lehetőség, mindig előre foglaljuk le a szállodai szobát (akár interneten, akár telefonon), a legdrágább tarifát ugyanis akkor számítják fel, ha csak "beesünk" az utcáról. Tévhit, hogy ha utazási irodánál foglalunk, mindenképpen drágább lesz a szobaár, ugyanis az irodák legtöbbször kedvezményes árakat kapnak a hotelektől - lásd, bár nem főszezon, 2900 Ft/fő/éj áron voltunk a
Szeretem a pudingot. Valószínűleg apukámtól örököltem…
Ám gondoljunk bele, ki ér rá annyit pepecselni a 3 falattal elpusztítható desszertre a mai rohanó világban? Fogj egy mikrót, egy jénait, keverd ki benne a port a cukorral, ha gondolod, adj hozzá fahéjat, kókuszreszeléket, rumot, diót, mogyorót, vagy amit éppen találsz – én sokszor kekszet tördelek bele -, majd öntsd fel annyi tejjel, amennyit a csomagoláson olvasol. Persze ne durr-bele-Balázs módra, fontos, hogy csomómentes legyen, mindig csak keveset!
Az egész a Bazi nagy görög lagzival c. filmmel kezdődött. Ott az iskolába járó fiatal leányzó, Tuola Portokalos az egyik jelenetben valami nem szokványos ételt vitt magával: