Ne nevess, kedves olvasó! Tudom, hogy tojásrántottát a 12 éves öcsém is röhögve összedob, nade’ Stahl Judit könyvét, a Végre otthont lapozgatva nekem is megakadt a szemem „A tökéletes rántotta” címmel jegyzett receptjén, melyet kicsit lentebb publikálok is.

Megakadt, mert bár a palacsinta készítését Pethő Gyula már a kiadáskor is elévültnek számító, sokszor érthetetlen és röhejes tankönyve olyan szakszerű pontossággal, s szájbarágósan közölte, hogy az, aki életében nem sütött még palacsintát, és az alapján próbálná meg, első olvasat után fejét fogva rohanna minél messzebb a könyvtől, és agyalna: ennél talán a bélszín Stroganoff módra is egyszerűbb technológiának örvend.

No, ne térjünk el annyira ettől a megnagyobbodott petesejttől, mely természetes védőburkának köszönhetően (kutikula réteg) tartalmazza az embrió fejlődéséhez szükséges tápanyagokat is, és talán két legfontosabb „testrésze” a fehérje és a sárgája. Előbbire a legnagyobb szerénységgel is ráfoghatjuk, hogy a tojás legnagyobb része, kb. 60%, mely vizet, szénhidrátot, zsírt, fehérjét és ásványi sókat tartalmaz a jelentős B és C vitaminok mellett. A sárgájára viszont sokszorosan is igaz a mondás, miszerint „kicsi a bors, de erős…”, ugyanis a csupán 30%-nyi alkotóelem „a tojás legbonyolultabb összetételű része” címet is megkaphatja: 45-49% vizet, fehérjét, szénhidrátot, zsiradékot (vízben és zsírban oldódókat egyaránt), kalciumot, foszfort, vasat és igen magas koleszterint tartalmaz. Színét a karotin adja.

Bár számos teafélét ismerünk, mégis sokszor fogalmunk sincs arról, mit is olvashatunk a tealapon (ha van éppen ilyen), s hogy miért jó a fekete, a zöld vagy éppen a fehér tea. Laikus szemmel ugyan két nagy csoportra bonthatjuk a forró, vagy éppen jegesen hűsítő koffeinbombánkat, viszont a forrázott teacserje és filter ismerete még jócskán kevés ahhoz, hogy ne nyúljunk esetlegesen nagyon mellé a választásnál.

Nem árt viszont tudni, hogy a két nagy csoport között óriási különbség van (sőt, ha belegondolok, találhatóak a boltok polcain szép számmal granulátumok is, melyekre sosem értettem, hogy merik ráírni, hogy tea, pláne, hogy citrom ízű?! Pfúj!).

Már első pillantásra észre lehet venni a teacserje (és teafű), valamint a filter közötti hatalmas különbséget. Míg előbbi gondos csomagolása mögött még gondosabb érlelési eljárások bújnak meg, utóbbinál már csak az élelmiszerismeret órán tanultak jutnak eszembe: röviden, velősen a filter (ugyancsak a kávénál) nem más, mint az összesöpört kosz, mely a cserjék érlelésekor a fólia alján maradt kis tealevelekből, gallyakból, nem egészséges cserjékből, no és az elmaradhatatlan porból és földből áll, melyeket csak azért nem adnak vissza a Föld Anyának, mert ebből is pénzt lehet csinálni.

Ezek ismeretében engem kegyetlenül zavar, hogy egyes, magukat kávézónak, vagy első osztályú étteremnek nevezett vendéglátóipari egységekben 2-300 Ft-ért nem kapok mást, mint pár deci forró vizet, egy filtert, cukrot (ritkábban barnát, még ritkábban mézet) és egy gerezd citromot, ha nem éppen a frissen facsart „citromlét” a flakonból.

A teakészítés aranyszabályai

Amennyiben nem a jól ismert filtereket áztatjuk, érdemes időd és figyelmet szentelni italunk elkészítésére. Természetesen a filter esetében is jól alkalmazhatóak az alábbiak:

Azt még a kutatók sem tudják, melyen hatással lesz az idei turizmusra a gazdasági világválság – ám ha abból indulok ki, hogy egy-egy szombati napon a fehérvári Alba Plazaban működő Don Pepében nem sok csökkenést vettem észre, s azért csak-csak olvasni lehet új éttermek nyitásáról és néhol még munkát is kínálnak -, nem hiszem, hogy jelentős csökkenésre kell számítaniuk a turista központoknak.

Prágában járva február közepén is rengeteg turista nézelődött a Károly hídról (ezek után bele sem merek gondolni, hogy főszezonban mi lehet ott), s a pécsi Utazás Kiállításon dolgozó ismerősöm is jelentős tömegről számolt be a minap.

Az [origo] s a Times azért összeállított nekünk 25 hasznos tanácsot, mire érdemes odafigyelni nyaralásunk során.

1. A szállodai minibárt ezután legfeljebb csak a napközben a városnézés során vásárolt üdítők és csokik hűtésére használjuk, s bármilyen csábító is az esti tévézés közben a minibárban lévő méregdrága csipsz, ne bontsuk ki, túlságosan drága nassolás.

2. Kizárólag a fapados légitársaságok bevételeit gyarapítja az elsőbbségi beszállás lehetősége, ugyanis a világon semmi értelme sincs, csak a felárat kell kifizetni érte. A fapadosok által használt repülőgéptípusokban a lehető legtöbb ülőhelyet zsúfolják be, ezért sokkal nagyobb lábtérre nem számíthatunk (legfeljebb a vészkijáratoknál), s a legtöbb reptéren a hátsó ajtóknál is ki lehet szállni. A transzferbusz pedig úgyis megvár, így sok időt nem nyerünk, ha előbb jutunk fel a fedélzetre.

3. Ha van rá lehetőség, mindig előre foglaljuk le a szállodai szobát (akár interneten, akár telefonon), a legdrágább tarifát ugyanis akkor számítják fel, ha csak "beesünk" az utcáról. Tévhit, hogy ha utazási irodánál foglalunk, mindenképpen drágább lesz a szobaár, ugyanis az irodák legtöbbször kedvezményes árakat kapnak a hotelektől - lásd, bár nem főszezon, 2900 Ft/fő/éj áron voltunk a Hutel u Sladkuban, mely magában foglalta a reggelit is! - a szerk

Szeretem a pudingot. Valószínűleg apukámtól örököltem…

Cukrász osztálytársamat már ráállítottam az eredeti receptre, ám itt van egy-két praktika, hogyan lehet elkészíteni tuti leégésmentesen!

Ja, és Mónika kérésére: fejlesszük tovább vaníliasodóvá! :)

Bizonyára sokan azért nem szeretnek pudingot készíteni, mert folyamatosan kevergetni kell, és így is könnyen leég. Amennyiben semmiképpen sem szeretnénk a bevett szokástól elrugaszkodni, javasolt a tejet úgy felforralni, hogy eleve kevés vizet tartalmazó lábosba öntjük. A csipet só is segíthet.

Ám gondoljunk bele, ki ér rá annyit pepecselni a 3 falattal elpusztítható desszertre a mai rohanó világban? Fogj egy mikrót, egy jénait, keverd ki benne a port a cukorral, ha gondolod, adj hozzá fahéjat, kókuszreszeléket, rumot, diót, mogyorót, vagy amit éppen találsz – én sokszor kekszet tördelek bele -, majd öntsd fel annyi tejjel, amennyit a csomagoláson olvasol. Persze ne durr-bele-Balázs módra, fontos, hogy csomómentes legyen, mindig csak keveset!

Fogj mikrózható formákat, töltsd meg őket, vagy egyszerűen dugd be a jénaidat maximum fokozaton, és a dupla adag 15 perc alatt készen van! Úgy ötpercenként azért ne felejtsd el megkevergetni, ám figyelj rá, mert ki is futhat!

És végül Mónikának:

Vanília sodót legegyszerűbben úgy kaphatsz, hogy vanília pudingot főzöl (ha mikróban készíted, adj hozzá több tejet, mert az sűrűbb lesz a főttnél, és eleve keményebb is!), majd amikor elkészültél, két tojás sárgáját belekeversz, a fehérjét cukorral habbá vered, majd óvatosan hozzákevered!

A csokisodó persze ugyanez, csoki pudinggal. (Egy tasakra számoltam a két tojást!)

A sodó képe az Ételek.Blogol oldalról, a pudingoké az Oetker oldalról származnak!

Az egész a Bazi nagy görög lagzival c. filmmel  kezdődött. Ott az iskolába járó fiatal leányzó, Tuola Portokalos az egyik jelenetben valami nem szokványos ételt vitt magával:

- Az mi?

- Muosaka.

- Miszaka?

Eme rövidke párbeszéddel úgy beleivódott agyamba a név, hogy tavaly ki is prábáltam a Star Kebabban, a Nyugatival szemben. Ma el is készítettem Dibbuk receptje alapján, persze némileg másképp.

Az egésznek a lényege a padlizsán (vagy aburgin, ki hogy ismeri). Három nagyobb darabot úgy fél centis karikákra szeltem, sóztam, és majd’ egy órát állni hagytam, hogy kesernyésebb ízét kiadja. Közben 4 szem burgonyát héjában megfőztem, és fél kiló darált húst dinsztelt hagymán lepirítottam, sóval, borssal ízesítettem, majd paradicsom híján vízzel felengedtem, petrezselyemzöldet, fahéjat és babérlevelet adtam hozzá, és 20 percig néha megkeverve, fedő alatt főztem, majd zsírjára pirítottam. Készítettem közben besamelt: vajat olvasztottam, lisztet dobtam rá, majd miután csomómentesre kikevertem, tejjel felengedtem. Szerecsendiót, fehérborsot és sót használtam az ízesítéshez. Mikor levettem a gázról, belekevertem egy jó adag reszelt gouda sajtot, majd mikor kicsit meghűlt, legíroztam: egy tojássárgáját kevertem hozzá (a fehérje  jól jött a francia palacsintába!). Ez amúgy már a mornay mártás.

Amikor a padlizsán kellő levet eresztett, kinyomkodtam, majd forró olajban elősütöttem. Már csak az összeállítás van hátra: a héjától megfosztott, fél centis karikákra szelt burgonyával egy tűzálló jénai alját kibéleltem, rá egy réteg padlizsán ment, a kevés mornay mártással kikevert darálthús, ismét padlizsán és kevés burgonya. Tetejét a mártással leöntöttem, és 200 °C-on megsütöttem.