Bár számos teafélét ismerünk, mégis sokszor fogalmunk sincs arról, mit is olvashatunk a tealapon (ha van éppen ilyen), s hogy miért jó a fekete, a zöld vagy éppen a fehér tea. Laikus szemmel ugyan két nagy csoportra bonthatjuk a forró, vagy éppen jegesen hűsítő koffeinbombánkat, viszont a forrázott teacserje és filter ismerete még jócskán kevés ahhoz, hogy ne nyúljunk esetlegesen nagyon mellé a választásnál.

Nem árt viszont tudni, hogy a két nagy csoport között óriási különbség van (sőt, ha belegondolok, találhatóak a boltok polcain szép számmal granulátumok is, melyekre sosem értettem, hogy merik ráírni, hogy tea, pláne, hogy citrom ízű?! Pfúj!).

Már első pillantásra észre lehet venni a teacserje (és teafű), valamint a filter közötti hatalmas különbséget. Míg előbbi gondos csomagolása mögött még gondosabb érlelési eljárások bújnak meg, utóbbinál már csak az élelmiszerismeret órán tanultak jutnak eszembe: röviden, velősen a filter (ugyancsak a kávénál) nem más, mint az összesöpört kosz, mely a cserjék érlelésekor a fólia alján maradt kis tealevelekből, gallyakból, nem egészséges cserjékből, no és az elmaradhatatlan porból és földből áll, melyeket csak azért nem adnak vissza a Föld Anyának, mert ebből is pénzt lehet csinálni.

Ezek ismeretében engem kegyetlenül zavar, hogy egyes, magukat kávézónak, vagy első osztályú étteremnek nevezett vendéglátóipari egységekben 2-300 Ft-ért nem kapok mást, mint pár deci forró vizet, egy filtert, cukrot (ritkábban barnát, még ritkábban mézet) és egy gerezd citromot, ha nem éppen a frissen facsart „citromlét” a flakonból.

A teakészítés aranyszabályai

Amennyiben nem a jól ismert filtereket áztatjuk, érdemes időd és figyelmet szentelni italunk elkészítésére. Természetesen a filter esetében is jól alkalmazhatóak az alábbiak:

A tea aromája igen könnyen elillan. ezért egyszerre mindig csak kis mennyiséget vásároljunk, és aromazáró dobozban tároljuk.

Bár meglepően hangozhat, de a kész tea is könnyen átveszi más anyagok illatát, vagy akár ízhatását! Ezért csak teafőzésre szolgáló kannát vagy edényt használjunk!

A tea készítéséhez valójában két kanna kell. Az egyikben leforrázzuk a tealeveleket - minél szabadabban úszhatnak a vízben a levelek, annál jobban felszabadulnak az aromaanyagok. A másikban pedig leszűrjük.

A teához a vizet legalább 2-3 percig forraljuk, hogy a vízkő kiváljon, a klór eltávozzon belőle.

Mindig vegyük figyelembe, hogy az egyes teafélék elkészitéséhez más-más hőigény szükséges, így olvassuk el előtte a javaslatot és a felhasználást is!

Forrázást követően mindig fedjük le a kannát (vagy éppen a bögrét) 3-4 percre, így az aromák nem illannak el egyhamar!

Mindig a végén ízesítsünk! Amikor már megvagyunk a szűréssel, utána adjuk hozzá a cukrot, mézet, citromlevet, tejet, stb.

Miről is beszélünk?

A tea egy Ázsiában honos növény, a Canellia Sinensis, melynek leveléből készülnek a különféle italok. Hivatalosan csak e növény  leveleiből előállított ital a tea. A többi italt csupán az azonos elkészítési mód miatt hívják teának. Az angoloknál azonban csak a teacserjéből előállított italt hívják „tea”-nek, míg a gyümölcs-, illetve gyógyteákat „infusion”-nak nevezik.

A teákat négy fő csoportba soroljuk:

• Fekete teák
• Oolong teák
• Zöld teák
• Infussion

A különbség a feldolgozás módjából adódik. A fekete teákat fermentálják a legtovább. Az oolong teákat kevesebb ideig, míg a zöld teákat egyáltalán nem fermentálják. A tea fajtáját meghatározza még a tea szüretének ideje, illetve az, hogy a teanövény melyik leveléből készül.

A fekete tea feldolgozásának rövid folyamata:

• Fonnyasztás (a tea nedvességtartalmának nagy részét itt veszíti el)
• Sodrás (a tealeveleket összesodorják)
• Fermentálás (a leveleket bizonyos ideig, megfelelő hőmérsékleten állni hagyják, hogy a sodrás által megindított természetes kémiai folyamatok a szükséges mértékben kifejthessék hatásukat)

Az oolong teánál a folyamat ugyanez, csak a fermentáció ideje rövidebb.

A zöld teákat pedig egyáltalán nem fermentálják.

Ezek tehát a fő teafajták.

Mindenképp meg kell még említenünk azonban a puer teákat is, amely a fekete teák egy különleges csoportja. A puer kétszeresen fermentált tea. Ezt a teát – akárcsak a borokat – több évig tárolják – akár 50 évig is –, és ezalatt az idő alatt jellegzetes ízt kap, amelyet a leveleken kialakult penészréteg okoz. Említésre méltó még a kukicsa, avagy téli tea. A téli teacserje régi levelei, melyeket tűz fölött szárítanak. A csungcsa tea talán a legkevésbé ismert. Szó szerint féregteát jelent. Ez a tea nem a teacserje leveleiből, hanem a magjából készül.

Mindegyik teafajta kapható tiszta formában (csak egyféle teából), vagy keverékekben. Sok tea tartalmaz további hozzáadott anyagokat, például fűszereket (gyömbér, szegfűszeg, stb.), virágokat (rózsa, jázmin, stb), gyümölcsöket.

Van továbbá még sok olyan növény, amelyből tea készül (legalábbis teának hívjuk az elkészítésük miatt), ezekről egy kicsit lentebb olvashatsz.

A fő kémiai anyagok a teában az esszenciális olajok, a koffein és a polifenolok (amit sokan hibásan tanninnak hisznek). Az esszenciális olajak adják a tea aromáját, a koffein serkenti a központi idegrendszert, míg a polifenolok az antioxidáns tartalmat adják.

Nem minden tea, ami fénylik

Bár az elkészítés – és sokszor a csomagolás – jócskán megegyezik a teacserjéével, mégsem mondhatjuk ki nyugodt szívvel hogy teát szürcsölünk. Lássuk, mitöl ugrik a majom a vízbe:

A gyógyteák különféle gyógynövényekből készülnek, az elkészítés módja pedig sokféle lehet. Természetesen a fent említett teák nagy részének is van egészségvédő illetve gyógyító hatása, de azok alapjául nem gyógynövények, hanem a teanövény szolgál.

A gyümölcsteák azok, amelyeket főként gyümölcsdarabok forrázásával, illetve áztatásával készítünk el. Ezek a teák nem tartalmaznak koffeint.

A Yerba Mate főként Argentínában honos gyógynövény, amelyből ízletes tea készül. Gazdag vitaminokban, ásványianyagokban és antioxidánsban. A mate tea tartalmaz egy serkentő anyagot is, amely hasonló a koffeinhez.

A Honeybush (mézbokor): szintén Dél-Afrikában honos növény. Gyógyteát éppúgy készítenek belőle is, mint frissítő italt. A mézbokorból készült főzet sem tartalmaz koffeint.

A rooitea vagy rooibos tea, melynek jelentése vörös bokor, népszerű, könnyű, zamatos ital Dél-Afrikából. Európában egyre kedveltebb és keresettebb. A növény a dél-afrikai Cape tartományban honos, természetes állapotában csak itt található meg, a Cadarberg hegyi régió mikroklímájában. Feldolgozása megegyezik a fekete teáéval. Mivel a rooitea nem tartalmaz koffeint és alacsony tannin tartalmú, ezért nyugtató hatású és különösen javasolt ingerlékenység, fejfájás, alvászavar, álmatlanság és depresszió esetén.

Készült a Sirius Klub és Teaház hivatalos honlapja, a Kulináris világ, valamint a Teasarok alapján. A képeket Puerhtől, Macosztól, a Kínai Kultúrától és Kristályakadémiától, valamint a Teázó blogról, a Boci Tejivóról és a Teák.hu oldalakról vettem.