Múlt pénteken a hajnali órákban elindultam a Népligetbe, hogy a negyed tízkor induló Student luxusbusszal Bratislaván és Brnón keresztül Prágába érve ünnepeljem két barátommal, hogy beléptem a két x-esek népes táborába. Ám nem csak a húszéveseké a világ, mégis hűen állíthatom: a csehek „arany” jelzővel megáldott fővárosa tárt karokkal vár fiatalt és időset egyaránt.

Indulásunk előtti hétvégén két barátomat, a Bohémia Társaság oszlopos tagját, Ottót és a Hibernia Nova Kiadó Kft. munkatársát, Jenőt is bőszen kérdezgettük, mi az, amit semmiképpen sem szabad kihagyni a két napban. Tanácsokkal mindketten el is láttak minket, hasznos segítségünkre volt a „Sörmentén Prága” című kiadvány is, ám arra már péntek este rájöttünk, hogy míg a Földön minden út Rómába vezet, addig Prágában az Óváros térre.

Hiába indultunk szerintünk jó irányba, a megannyi sikátorban és kis utcán bolyongva rendszerint ugyanoda tértünk vissza – valamennyiszer más-más oldalról.

De ne rohanjunk ennyire előre. A Florencen könnyes búcsút vettünk a busztól (végre! – azért hét óra ülés, az hét óra ülés), s a sárga metróról a Můsteken a zöldre ugrottunk át, amiről a Malostanskánál a 22-es villamossal értünk ki a Hotel u Sládkůba, ahol 3 ágyas szobát vettünk ki, fejenként 2900 Ft-ért. Ez az ár magában foglalta a reggelit is, melyben nem csalódtam cseppet sem. A tömegközlekedési eszközöket (a buszok kivételével) valamennyien sokkal tisztábbnak, korszerűbbnek és szebbnek találtuk, mint itthoni testvéreiket.

A szállás bevétele után gyorsan centrumban találtuk magunkat, ahol egy sokkal szebb és tisztább Budapestet találtunk – jócskán csehes kivitelben. (Jó-jó, tudom, hogy a „szomszéd fűje mindig zöldebb”, és azt nem is bombázták annyira szét anno, viszont a tisztaságát bárki megnézheti!)

Első ízben az U Fleku sörözőt szemeltük ki magunknak, ám rájöttünk, hogy teljesen más irányba indultunk el. Megnéztük a Lőportornyot, a Nemzeti Bankot, a Színházat, és rengeteg gyönyörű épületet, majd éhségünket a Staromĕská Restauerben csillapítottuk. Rendesen ránk esteledett, így visszaindultunk a hotelbe.

A bőséges reggeli után Nové Mĕsto városrész és az U Kata söröző, a Károly híd, majd a vár következett: kevergés az Óvárosban, majd a fél oldalon lezárt hídon, amely „budai” oldalán egy kirakodó vásárba csöppentünk. Kései ebédünkre sült malacot és kolbászt választottunk, némi tormával és mustárral, rozskenyérrel. Remek sajtot is árultak, vettünk is bőszen. A színpadon remek cseh muzsika szólt, ám a mínusz 4 fok már kellően lehűtött bennünket, hogy a várhoz vezető úton beüljünk egy kávéra és teára valahová. Mivel olcsóbbat nem találtunk a közelben, maradt a Mc Donald’s, hasonló cappuccinós árával, mint idehaza. Kis felmelegedés után uccu a magasba’ – már csak pár (kilo)méter s ott vagyunk! Csodálatos kilátás nyílt a városra a várfal mentén, ám kis körbenézés után rohantunk is vissza a sv. Mikuláš templomhoz, ahol a 22-es elvitt a szállásunkig. Még egy gyors hideg élelem- és sörvásárlás a Žabkában, és a jó meleg hotelszoba.

Barátaim nagyon kifáradtak a közel 10 km gyaloglástól, én viszont el akartam menni a Tescoba és megnézni Andélt, így őket magukra hagyván a vacsi után villamosra szálltam, kimentem a Malostrankára, onnan a 20-assal Andélbe, ahol ajándék és sör bevásárló körútra indultam. Megismerkedtem Istvánnal, aki eredetileg Kassa mellett él, ám legutóbb Lion és Oroszország volt az otthona. Kis idegenvezetést tartott nekem a környékről, míg elsétáltunk a Mikulás templom előtti megállóba, majd elváltak útjaink. De legalább megleltem Švejk kocsmáját! Mikor visszaértem, két ajándék várt az ágyamon: a kedvenc Cinzano pezsgőm és egy bögre – szenvedélyesen gyűjtöm ezeket az apportokat.

Vasárnap 11-ig el kellett hagyni a szobát, így a reggeli után gyorsan összepakoltunk, a recepción leraktuk a csomagokat, és meglestük a Zsidó várost. Itt is hasonlóan szép házak, és csodás panoráma várt minket a Čechův mostról (~ híd), ami a Letenské Sadyba ütközik. Itt hatalmas uniós címer és egy mozgó rúd található, no meg a mindenfelé fellelhető színes felirat: EU09.CZ

Sétánk során magyar utazási irodába, a Mad’arsko Hungaria Tuorba futottunk, majd egy pékségbe menekültünk melegedni. Innen indultunk a Můstekre, ahol az Albertben elköltöttük maradék koronánkat, csokit, sört és hideg élelmet vásárolván. Onnan visszamentem a cuccainkért, majd a Florencen jócskán eltévedve buszpályaudvar-keresésbe kezdtünk. Majdhogy’ az utolsó pillanatban oda is értünk, gyors helyfoglalás, és irány Brno, Pozsony, majd Budapest.

Élményekkel, látvánnyal, emlékekkel teljes 3 nap volt ez. Ajánlom mindenkinek :)

A busz fejenként diák kedvezménnyel 8100 Ft volt (oda-vissza), amit a Cseh-Szlo Toursnál foglaltunk, ugyancsak, mint a szállást.

 A többi kép itt is látható!