Nagy buli lehetne Mónikáéknál lakni: ők folyton folyvást sütit esznek. Most éppen csokis-mandulás kekszet! :)

Hozzávalók:
10 dkg puha vaj

12,5 dkg liszt

1 kávéskanál szódabikarbóna

10 dkg cukor

pár csepp keserűmandula aroma

1 tojás

5 dkg pirított,durvára tört madula

10 dkg tejcsokoládé

 

A mázhoz:

15 dkg étcsokoládé

1 evőkanál olaj

A késes betétű robotgépben összedolgozzuk a puha vajat, a lisztet, a szódabikarbónát, a cukrot és a pár csepp keserűmandula aromát. Ekkor hozzáadjuk a tojást és azt is alaposan eldolgozzuk a géppel, aztán a tésztát átesszük egy nagy keverőtálba és fakanállal hozzákeverjük a pirított, tört mandulát és az apróra vágott tejcsokit is.

A kész tésztából 2 sütőporos tepsire egymástól kb.4-5 cm távolságra 1-1 teáskanálnyi tésztából gyúrt gombócot teszünk, majd mindegyik gombócot az ujjunkkal óvatosan lelapítjuk és 175 fokon 10-12 perc alatt megsütjük, egyik tepsi adagot a másik után.

Ha kihűltek, mindegyiket olvasztott csokiba mártjuk, de csak félig, majd rácsra téve betesszük  hűtőbe, hogy a csokimáz rájuk dermedjen.

Kb.30 db lesz

Amikor a fővárosba utazom, előszeretettel szállok fel a Veneziából induló nemzetközi gyorsra, ott is a közvetlen kocsiba, hogy olasz tudásomat kamatoztathassam az ott utazókkal. Ilyenkor rendszerint kiválasztok egy szimpatikus olaszt (és csak a szerencsében bízom, hogy ő nem éppen egy horvát volt, mivelhogy az EuroNight Zágrábon keresztül gurul be hazánkban a gyékényesi határon), és elkezdek vele beszélgetni.

Így futottam össze legutóbbi alkalommal Lucillaval, aki elmondása szerint kisebb világjáró: a római születésű nő fél életét még a csizma egyes pontjain, majd Magyarországon, most pedig a Spanyol Riviérától szinte egy köpésre telepedett le.

Ilyenkor sokminden szóba kerül, nem volt ez másként legutóbb sem, s mikor kiderült, hogy a színház mellett a vendéglátás éltet igazán, kapott az alkalmon, hogy kifejtse felháborodottságát: az egy hatalmas hazugság, hogy az úgynevezett TV-paprika a hipermarketek polcaira spanyol földről származna, ugyanis ott annyira rossz a termőföld – sőt, úgy hozatják, hogy 5-10 cm vastagon a homokos-meszes-löszös talajra fektessék -, hogy csak és kizárólag fóliás megoldással termesztenek, de hogy ő ott még sárga színű, tölteni való paprikát ott nem látott, az is biztos! Igen, pritamin, az van, na meg chilli is, pepperoniban sincs hiány, de ilyen?!

Hát elhittem neki, mert még nem tapasztaltam meg igazát.

Az már csak hab volt a tortán, mikor elmesélte, hogy a tonhalnak, legalábbis amit a tengerből kihalásznak (és aranyárban adják) nem szürke, annál inkább a lazacnál kicsit enyhébb rózsaszín a húsa! Hát ezt is elhittem, és ennek tudatában közlöm le a Mindmegette oldalán is megtalálható tonhalas-uborkás csukott szendvics készítésének mibenlétét. (Egy kis érdekesség: itt már írtam a legnagyobb tonhal históriájáról, ami mintegy húsmillióért kelt el.)

2 kis (20 dkg-os) tonhalkonzerv,

3 tojás,

16 szelet toastkenyér,

15 dkg tavaszi krémtúró,

2 paradicsom,

6 szem hónapos retek,

néhány fejes saláta levél,

fél kígyóuborka,

6 evőkanál majonéz,

1 evőkanál kapribogyó,

só,

bors

 

A tojásokat keményre főzzük. Hideg vízzel leöblítjük, meghámozzuk, felszeleteljük. A tonhalat és a kapribogyót lecsöpögtetjük, majd villával összetörjük. 3 kanál majonézzel összekeverjük, sóval, borssal ízesítjük. A megmosott salátaleveleket nagyobb darabokra tépdessük. 4 szelet toastkenyeret megkenünk a tonhalas krémmel, beborítjuk tojáskarikákkal és salátalevelekkel. Ráfektetünk 4 szelet kenyeret és kissé összenyomjuk.
További 4 szelet kenyeret megkenünk a maradék majonézzel összekevert tavaszi krémtúróval. Vékonyan felszeletelt paradicsom-, retek- és uborkakarikákkal beborítjuk. Ráfektetjük a maradék kenyeret és kissé összenyomjuk. A szendvicseket átlósan kettévágjuk.

A képeket a Horgász.hu-ról, a Bűvös szakács blogról, a ZöldséGyümölcs portálról vettem.

Dani haverom az egyik pécsi iskola idegenforgalmi szakán tanul, és büszkén újságolta, hogy beneveztek pár osztálytársával a Dél-Dunántúl.com Ki Mit Tud vetélkedőjére, ahol több fordulóban lehetett közszemlére bocsátani, ők mit mutatnának meg ezen országrész nevezetességeiből.

Az induló csapatok feladata az első fordulóban az volt, hogy megszervezzenek egy háromnapos kirándulást Tolna-, Baranya- és Vas megye nevezetességeivel, majd ezekről írjanak egy 5-10 oldalas részletes bemutatót gyógy-, termál- és strandfürdők, gasztronómia, vendéglátás, borturizmus, öko- és aktívturizmus, kulturális- és falusi turizmus témakörökben.

A megmérettetés második fordulójában 5 perces diafilmen kell prezentációt készíteni, és azt a szakmai zsűri előtt bemutatni. Az első helyezet 30, a második 15, a harmadik tízezer forinttal gazdagodik.

Az első fordulóra 97 pályázat érkezett be, ahonnan tovább 12 általános iskolás, valamint 19 középiskolás csapat jutott tovább az április 18-i prezentációra.

Mónika ismét bebizonyította, hogy édesszájú családból származik. Büszkén küldi be testvére kapucíner szeletjét, melyből remélem, nem csak képi kóstolót kapok majd :)

Tészta:
6 tojássárgáját 6 cukorral kikeverünk 2 evőkanál kakaót,1 dl olajat,1 csomag sütőport,4 kanál lisztet adunk hozzá, majd 6 tojás habját.

Krém:
3 dl tejet,1 csomag tejszín pudingot 2 csomag vaníliás cukrot 1 egész tojást megfőzzük.20 dkg margarint 20 dkg porcukorral kikeverjük, majd a kihűlt főzött krémmel összekeverjük.
A krém egyik felébe 2 kanál kakaót teszünk.

Először a fehér krémet keverjük a tésztára, majd a kakaósat.

Csokimáz:
2 kanál tej

3 kanál kakaó

3 kanál cukor

Megfőzzük, majd 10 dkg vajat kell beletenni.

Rövid ismertetővel érkezett be e-mail címünkre a brit teasütemény, a scone receptje Mónika tollából. Éppen aktuális a desszert, vagy csak a sors fintora, hiszen kedden néztem meg a Vörösmarty Színházban Stuart Mária, Erzsébet királyné húgának fogságának és meggyilkolásának drámáját, amiben a fehérvári társulat kellő "modernkori korhűséggel" prezentálta az angol királyi tanács összejövetelek teaszertartását, süteményestől, viszályostól.

Scone:
Azt kell tudni róla, hogy az 1700-as évek Angliájában, amikor már aranynyáron vitték a teát a brit szigetekre, a kevésbé tehető családok kedvelt teasüteménye volt ez.
Persze nem kekszféle, inkább olyasmi, mint nálunk a pogácsa, csak édes. Eperlekvárral és vajjal kell enni, falatonként törve, és rákenni a lekvárt meg a vajat, mint az oviban a kalácsra a mézet.

450 g liszt

75 g vaj

75 g porcukor

75 g mazsola

3 dl tej vagy 2,5 dl víz

1 zacskó sütőpor

4 zacskó vaníliás cukor

egy csipet só

Egy nagy tepsit alufóliával borítasz, a fóliát kivajazod, liszttel megszórod. A sütőt előmelegített 180°C-ra. Egy fémlábasba a melegedő sütőbe a vajat, hogy megolvadjon (de ne forrjon fel!)
Egy nagy tálba öntöd a lisztet, összekevered a sütőporral, vaníliás cukorral, sóval.
A lábas vajat kiveszed a sütőből, főzőlapon összefuttatod a porcukorral és a mazsolával, majd beleöntöd a tálba, amiben már ott a liszt és a többi. Összedolgozod, amennyire lehet, egy morzsalékos dolgot kapsz, ami nem áll össze. Robotgépet ragadsz, és felöntöd az ételt a tejjel vagy vízzel, úgy, hogy közben megy a robotgép. Ha nincs robotgép, akkor keverd nagyon -nagyon.
Robotgéppel összedolgozod, egy ragacsos, kevert tésztaszerű, annál esetleg hígabb, nyúlós massza.
Ebből kiszedsz kanállal (vagy kitépsz) kis közepes pogácsa nagyságú darabokat, az alufóliázott tepsire rakod, egymástól annyira, hogy legyen helyük hízni egy kicsit, és be a sütőbe.
Közepes lángon, 180°C, 25 -30 percig sütöd, anélkül, hogy kinyitnád. Isteni finom lesz!

A képet a Windlebridge oldalról kölcsönöztem.