Kihasználva a WizzAir kedvező jegyárait október elején Rómába látogattunk. A négynapos kirándulás alatt fel nem fogható élményekben részesültünk, megszámlálhatatlan csodát láttunk, miközben szó szerint lejártuk a lábunkat.
Élménybeszámoló következik, aktuális árakkal, tippekkel, rövid ismertetőkkel – a mi útvonalunk szerint, minden napra egynapnyi.
Harmadik rész - Október 8. hétfő – A città
A mai napon a tereké és történelmi látványosságaié volt a főszerep. Kezdtük azzal, hogy a Piazza di Popolon megtekintettük a középen álló gigantikus obeliszket, amit négy oldalról egy-ez szájából vizet köpő oroszlán véd a csúf nem oda valóktól, majd a kulacsok megtöltése – mert biza, 28 fok volt aznap, felhő meg egy szál sem – után a Villa Borghese parkjához vettük az irányt.
Piazza di Popolo (Fotó: 2×Sült)
A római tér jelentése az olasz nyelvben "emberek tere" lenne, de itt a popolo a poplars szóból származik, ami nyárfát jelent. Gyakorlatilag ez a tér jelenti a kaput Róma óvárosához, és a vonatok, repülőgépek térhódítása előtt ez volt az a tér, amellyel először találkoztak a Rómába érkező utazók. A tér évszázadokon keresztül kivégzések helyszíne volt, az utolsót 1826-ban hajtották végre. A tér jelenlegi kinézete neoklasszikus, 1811 és 1822 között épült. A tér közepén egy egyiptomi obeliszk áll. Ez Róma második legrégebbi obelszikja, és 26 méteres magasságával az egyik legmagasabb. Kr. e. a 10. században Augusztusz hozatta Rómába, és eredetileg a Circus Maximusban állt (amely jelenleg már csak egy park). A piazzára 1589-ben került.
A piazza északi részén az ősi Santa Maria del Popolo templom áll. 1099-ben egy kápolna épült ide, amely később templom lett. 1472 és 1477 között újjáépítették, amellyel az olasz reneszánsz nagyszerű példája lett. A templombelső igazi mesterműveket ígér. Kápolnáiban többek között Caravaggio, Pinturicchio, Andrea Bregno, Bernini, és Raffaello Sanzio művei találhatók. A Chigi kápolna kupoláját Raffaello a világ teremtése című mozaikja díszíti.
Szintén érdekes a tér számos szép szökőkútja.
Cím: Via Liberiana, 27.
Eljutás: Metró: A vonal: Flaminio állomás.
Kilátás a Piazza di Popolo-ra (Fotó: 2×Sült)
A Villa Borghese-re már-már végeláthatatlan lépcsősoron jutunk fel. A parkból csodás kilátás nyílik a Piazza di Popolo-ra és vele együtt a városra is. A hatalmas parkban a leghíresebb olasz személyek mellszobrát és popmázó virágokat láthatunk, az égbe nyúló „brokkoli-fákról” nem is beszélve. Beljebb haladva előbb Mózes vízre bocsájtását mintázó szoborba és szökőkútba, majd a ma már nem működő vízórába botlunk. Érdemes lett volna itt akár egy teljes napot is eltölteni, de mi siettünk, hiszen egy négynapos kirándulásban az idő a legnagyobb ellenség.
A Villa Borghesenek otthont adó terület 80 hektáros kiterjedésével Róma második legnagyobb parkja. Az angolparkban egy mesterséges tó is található, ahol csónakázva megpihenhetünk, és élvezhetjük az idillt két római látnivaló megtekintése közben. A csodás természeti szépségeket felvonultató parkban szép sétányok, és szobrok találhatóak. 1902-ig a Borghese család tulajdona volt, amikor is közparkká tették.
A csodás kastélyban, a Villa Borghese épületében található a Galleria Borghese, Róma egyik remek múzeuma. Számos értékes műalkotással lehet itt találkozni. Bernini érzéki szobrai, Tiziano, Raffaello, Veronese, Rubens, és Lucas Cranach képei mind-mind várják az odalátogatókat. Fontos információ, hogy a múzeumot csak előzetes jegyfoglalás esetén lehet megtekinteni.
Eljutás: Metró: A vonal: Flamino állomás (gyaloglással). Buszjáratok: 88, 95, 490, 495, 49. Villamosjáratok: 2, 3, 19.
Nyitva tartás: A park éjjel-nappal nyitva tart. Galeria Borghese: Kedd - Vasárnap: 08:30-19:30. Hétfőn zárva.
Belépőjegy (2012): A parkba ingyenes a belépés. Galeria Borghese: 8,50 Euró. 18-25 év közöttieknek: 5,25 Euró. 18 éven aluliak, és 65 éven felüliek számára 2 Euró. Jegyfoglalás kötelező! Megtehető a http://www.ticketeria.it/ oldalon!
Mózes vízre bocsájtása - szökőkút a parkban (Fotó: 2×Sült)
A parkból a Piazza di Spagna irányában sétálva mintha Budapestet látnánk – olasz utcanevekkel. Mondjuk Róma nagy részéről ez volt a benyomásunk, szinte csak a Trastevere hasonlított a tipikus olasz attitűdre, no de erről később. Szerencsére kb. 5 perc gyalog az út, majd a Spanyol lépcső tetejére érve ismét a szivárvány minden színében tündöklő, de leginkább rózsaszín, földre csapható és szétfolyó malacot- és pofátlanul rózsát árulók tömkelegébe botlunk. No meg persze százezer turistába, lépcsőn üldögélő helyibe, szökőkútba.
Jah, igen, a malac. Nagy buli, és az árusok természetesen kellő kiállás mellett hajlandóak az eredeti 3€ egyharmadáért is odaadni az állatot, mi is beszereztünk egyet, aki végig kísért minket utunk során. Pimpinek hívják (az olasz Micimackó Malackája után szabadon).
Európa leghosszabb, és legszélesebb kültéri lépcsője, a rómaiak egyik kedvenc találkahelye 138 lépcsőfokból áll, 1717-ben épült, és utoljára 1995-ben újították fel. Azért Spanyol lépcső a neve, mert ma is itt található Spanyolország nagykövetsége. Létét nem kis mértékben egy francia diplomatának, Étienne Gueffiernek köszönheti, aki 20 ezer scudit adományozott a lépcső megépítésére. Szépsége mellett hangulata is lenyűgöző, mindig tele van helyiekkel, turistákkal, fiatalokkal, és szerelmespárokkal.
A lépcső az 1585-ben felszentelt Trinitá dei Monti templomhoz vezet, mely előtt található a Obelisco Sallustiano, Róma egyik egyiptomi obeliszkja, a lépcső alján pedig egy hangulatos tér (Piazza di Spagna), és egy 1627-29-ig épített barokk szökőkút látható.
Cím: Piazza di Spagna
Eljutás: A spanyol lépcső gyalog közel található a Trevi-kúthoz. Metró: A-vonal: Spagna megálló.
Spanyol lépcső (Fotó: 2×Sült)
A Spanyol lépcsőt természetesen meg lehet közelíteni egy sokkal szebb, hömpölygőbb útvonalon is a Popoloról, de akkor pont kimarad a park. Ezen az úton, azaz a via del Babuino-n haladva a világmárkák üzleteibe botlunk, s titkon irigykedhetünk azokra, akik 3000€-ért (nyolcszázhatvanezerért…) megveszik maguknak a Prada övét. A kevésbé „igényesek” persze majdnem ugyanolyat kapnak, bóvli minőségben 5-10€-ért a külvárosban áruló standokon, vagy 20-30-ért a Vatikán melletti piacon.
A lépcsővel szemben megy be egy kis utca, amin végig haladva, no meg néha balra tartva Róma olasz arcát is megcsodálhatjuk, míg a Parlamenthez – mely egy másodpercig sem hasonlít a magyarhoz! – vagy a Pantheonhoz érünk. Ha tehetjük, ne siessünk. Bóklásszunk a sikátorokban, igyunk egy kávét, nyaljunk fagyit, élvezzük a dolce vitát! És persze nyugodtan tévedjünk el, előbb utóbb úgyis kilyukadunk valami forgalmasabb útra, ahol biztos van metró- vagy buszmegálló.
Pantheon (Fotó: UtazásNyaralás)
Az egyik legjobban megmaradt ókori római műemlék, és egyben valószínűleg korának egyik legépebben megmaradt épülete a római Pantheon. A Pantheon Róma államvallásának hét istene tiszteletére épült, a 7. század eleje óta, a mai napig, pedig keresztény templom. Több híres ember nyughelyéül is szolgál (pl. itt nyugszik Raffaello, vagy Itália első királya, I. Viktor Emmanuel). Az eredeti, Kr. e. 27-ben épült Pantheon egy tűzvészben leégett. A jelenlegi épület Kr. u. kb. 125-ben épült, Hadrianus császár uralkodása idején. Érdemes meglátogatni a Pantheont, amikor épp esik: ahogy az eső ráesik a tökéletes kupolára, és esetleg még villámlik is hozzá, az hatalmas élményt jelent.
Belépőjegy: Ingyenes belépés!
Nyitva tartás: Hétfő - Szombat: 09:00-18:30 (télen 16:30-ig). Vasárnap: 09:00-13:00.
A Pantheon után a Trevi kúthoz tartottunk, mely csodálatos! Mármint ha az ember átverekedi magát azon az iszonyatos tömegen, mely napközben jellemzi a teret, s látja is a kutat, melynek elég nagy főszerepe volt az Angyalok és Démonok című filmben is. Azt tartják, aki iszik a vizéből, mindenképpen visszatér Rómába – no majd meglátjuk. Aztán azt is tartják, hogy állj háttal a kútnak, jobb kezeddel a bal vállad fölött dobj pénzt bele és várd a csodát, mert hamarosan hatalmas szerencse ér. Amint megnyertem a lottó ötöst, szólok :)
Trevi kút (Fotó: 2×Sült)
A világ egyik leghíresebb, és legszebb szökőkútjába rengetegen dobnak aprópénzt, mivel a hiedelem szerint, aki pénz dob a kútba, az visszatér Rómába. Ez Róma legnagyobb szökőkútja - 26 méter magas, és 20 méter széles. A barokk szökőkút Nicola Salvi tervei alapján épült, és 1762-re készült el, azóta többször is restaurálták (legutóbb 1998-ban). A pénzérmékből naponta kb. 3000 Euró gyűlik össze, mely összeget a nap végén begyűjtik, bár néhány ötletes tolvaj alkalmanként mágneseket használva próbál lopni a kútból.
Cím: Piazza di Trevi
Eljutás: A metróvonal: Spagna, Barberini állomások, némi gyaloglással.
A Tiberis-sziget keleti csücske a régi híd maradványaival (Fotó: 2×Sült)
A kúttól kivezető úton a csapat egy része ebédelni ment, másik fele bóklászni és kávézni. Természetesen itt nem nagyon ússzuk meg 8-15€ alatt a pizzát (feltéttől függ), és erre még nyugodtan számoljunk rá 2 euró szervízdíjat is. Ha kávézni szeretnénk, akkor is nézzük meg az itallapot, mert könnyen lehet az 1 eurós koffein-bombából 4€-s ital, ha a teraszon isszuk meg azt. A szemfülesek persze ki is kérhetik elvitelre és az egyik szomszédos sikátorban megpihenve elkortyolhatják eredeti áron. Érdemes, azok a kis utcácskák, a helyi öregek és fiatalok, a házak között lebegő száradó színes ruhák – na ez az, amiért az ember első sorban olaszba megy, és ez az, amit a nevezetességeknél soha nem tapasztalhatunk meg!
Ebéd után az Isola Tiberna (Tiberis-sziget) felé vettük az irányt. Az eredetileg hajót formáló szigeten jelenleg kórház működik, s bár nem nagyobb, mint a Margit-sziget, három hídja van, mely mind-mind hívja a látogatót, hogy sétáljon végig rajta, hisz minden szögből más arcát mutatja meg nekünk. Délkeleti oldalról egy régebbi híd maradványait csodálhatjuk meg – frenetikus látvány!
A Tevere (régi nevén Tiberis) folyón fekvő, hajó alakú sziget igen kicsi: 270 m hosszú, és legnagyobb szélessége 67 méter. Bizonyos források szerint a világ legkisebb lakott szigetének számít. Egykor egy nagy templom állt itt. Rómával két híd köti össze: a Kr. e. 62-ben épült Pons Fabricius, amely Róma legrégibb hídja, és a Kr.e. 46-ban épített Pons Cestius, amely a szigetet a Trasteverével köti össze. Nagy élmény néha elhagyni Róma nyüzsgését, és kifeküdni a Tevere partjára, figyelni a folyót, és a madarakat. A szigeten találhatók éttermek, kávézók, és fagyiárusok is.
Trastevere (Fotó: UtazásNyaralás)
A sziget középső hídján áthaladva az út túloldalán Trastevere városrészbe értünk. Gyakorlatilag bármerre indulunk, szinte mindenhol trattoriák, pizzeriák, ristoranték várnak ránk. Ki ne hagyjuk a ház borát, mely 4-8€ között lehet a miénk, fél literre számolva. Egyes helyeken a tiszta vino bianco köszön ránk az asztlról, másutt habzóborként minimális szódával és annál több szénsavval „hígítva” árulják. Ha szemfülesek vagyunk, találunk olyan éttermet – a Piazza di Santa Maria-tól a Via Trastevere irányába -, ahol a pizzát 3€-tól mérik, ám a szerviz díjat itt sem ússzuk meg. Aki amúgy nem szívesen fizet a terítésért, betérhet a törökök pizzériájába is, ahol a téglalapokra szelt, pultról kiválasztott szeletünket dekára mérik, de valljuk be őszintén, egy olyan, mintha itthon a kínaiak gulyás-csárdát nyitnának… Ha már farkas éhesek vagyunk, és nincs a környéken jobb, térjünk be, de sok jóra ne számítsunk: az nem az a pizza, mely világhírnévre tett szert, mert annyira olasz.
Róma 13. kerülete máig megtartotta igazi, mediterrán, hamisíthatatlanul rómaias jellegét: a szűk utcácskákban a ruhák szárítókötélen száradnak, az emberek üldögélnek az utcákon, és szenvedélyesen beszélgetnek szomszédaikkal. Róma egyik legkedvesebb, turisták, és helyiek által is igen kedvelt, és gyakran látogatott szegletét számos étterem, pub, és szórakozóhely teszi még élőbbé, az éttermekben megízlelhetjük az igazi római ételkülönlegességeket. A negyed egyedi hangulata számos művészt, és híres embert varázsolt el, ide járt iskolába Enrio Morricone is.
<< Második nap | Negyedik nap >>
Ez úton szeretnék köszönetet mondani az IndexFórum Róma topikjának és az UtazásNyaralás portálnak, ahol rengeteg hasznos és aktuális információt gyűjtöttünk be utazásunkkal kapcsolatban A helyszíni leírások, ismertetők ugyancsak az UtazásNyaralás oldalról vannak.
