November utolsó napjait az intenzív pihenésre, az új felfedezésére, a lélek felfrissítésére használtam fel. Jó időben elterveztem ezt, ezért már október 7-én lefoglaltam repülőjegyeimet a Wizz Air-nél a Skandináv-félszigetre, azon belül a svédországi Göteborgba, hogy meglátogassam Boråsban élő barátaimat.

Életem első felhők feletti repüléséről már írtam (Redbull fogyasztása híján eddig csak helikopterben ülve volt lehetőségem élvezni a szárnyalás élményét), csak javasolni tudom a Wizz Air járatait, főleg, ha időben foglaljuk le jegyünket, nevetséges áron juthatunk el Eurázsia egyes városaiba: poggyásszal, adókkal, illetékekkel, mindennel együtt az oda-vissza utam 15680 Ft volt.

A Göteborg City Airport a ferihegyinél sokkal kisebb leszállópálya, és kevésbé barátságos is, bár érkezésemkor sok időt nem tudtam arra fordítani, hogy körbenézzek: Ildi a lányaival már tülkön ülve várták érkezésünket. A csomagok hazaküldése után felszálltunk a városba tartó transzfer buszra, ami Göteborg központjában tett le minket. Kellő éhséggel sétáltunk végig a hazánkban megszokott bevásárlóközpontoknál jócskán nagyobb plázán, ahol első körben számat húzva, de végül a Mc Donald’s egyik éttermében reggeliztünk. Finomat, laktatót, minőséget. Közel sem az a silány, mirelit, semmire sem való hamburger áradat fogadott minket, mint amit itthon megszoktunk: rendes pékáruból készített reggeli menüt kínáltak kávéval és joghurttal, gyümölcslével! „Olcsón”!

A bevásárlóközpont reggel lévén még jócskán ki volt halva, csak a hatalmas karácsonyfa és az éttermek környékén volt kisebb tumultus, mindenki sietett a munkába, vagy éppen az iskolába – ám délutáni átkelésünkkor ezt már nem tapasztaltuk: hemzsegő tömeg, s ajándék svéd SIM kártya, mely fogadott minket.

Visszatérve a központi autóbusz állomásra, a 9-es számmal jelzett villamosra szálltunk, ami kivitt minket Salthomenbe, a kikötőbe, ahol kompra pattanva háromnegyed órás kirándulást tettünk a szigetek között. A tenger nekem hatalmas csalódás volt: mivel itt szinte csak a komp jár (amire egyébként érvényes a buszjegy), és az alja iszapos, teljesen Balaton feelingje volt, sokkal nagyobb hullámokkal, mint az ott megszokottak. Mint utólag megtudtam, az Északi-tenger a fürdő területeken sokkal inkább hasonlít a Földközi-tengerhez.

Hajóutunkat követve a helyi „haltemplomot” látogattuk meg. A Feskekörka hihetetlen élményt nyújtott! Nem ám egy átlagos, magyarhonban megszokott halpiacra kell gondolni, ahol megfullad a vásárló az iszonyatos szagtól: étvágygerjesztően voltak kipakolva a tenger néha még élő gyümölcsei: megannyi hal és rákféle, polipok, kagylók… Még az is megkívánja, aki nem szereti a vízben élő állathadat! (Mondjuk most magamra gondoltam első ízben…)

Pár lépésre a halak mennyországától a húspiacra érve Ildi megmutatta, hol van a környék egyetlen boltja, ahol lehet szaloncukrot venni. A boltnak nem csak ez volt az egyetlen érdekessége: a Gyulai kolbász, a bejgli, a Hercz szalámi mind-mind ott mosolyogtak a vásárlókra. Persze hihetetlen árakon, mert a magyar fizetésből élőknek minden nagyon drága kint.

Nézelődtünk még egy kicsit a 400 éves múlttal rendelkező városban, aminek házai egyszerre modernek és régiek, majd jegyet váltottunk a Boråsba tartó vonatra. Na de nem ám, mint a Déliben! A klímatizált helységbe lépve a magyar turista könnyen hiheti, hogy eltévesztette az irányt, és valami bankba került, ugyanis a mutatvány azzal kezdődik, hogy sorszámot kapsz, s csak aztán válthatod meg a névre szóló jegyed!

Jó, jó, a MÁV-Start Zrt. rendelkezik néhány (a többihez képest) extravagáns szerelvénnyel, amik bizonyítják: nem vagyunk olyan nagyon elmaradva Nyugathoz képest (ó, dehogynem, na de ez egy másik post már), mégis az ottani, lifttel felszerelt, nagyon komfortos és kényelmes vonatok mégis csak azt bizonyítják: a svédek még mindig fényév távolságra vannak tőlünk!

Boråsba, a svédek legnagyobb textil-iparával megáldott 2000 fős városába már sötétben értünk, ami viszont első pillanatban feltűnt: a tömegközlekedés tájékoztatása. Szinte valamennyi buszmegállóban LCD-tv sugározza, mennyi idő van még hátra a busz érkezéséig, amire az előre feltöltött kártyádat lescannelve tudsz csak felszállni. (Nem használnak papír alapú jegyeket, ahogy észrevettem, hanem egy bankkártya méretű plexit tesznek a kütyü elé, ami leveszi róla a kellő mennyiségű pénzt.) Ezen nem is csodálkozunk nagyot, hiszen a városban található az Ericsson és a MINI-LINK gyár is. Előbbi ugye hatalmas mobilvállalatként indult be, utóbbi a mukro-hullámú rádiókat gyártja. (Még több infó Boråsról itt a fordítóprogram erejével)

Amúgy a hangulatos, igen pici városban Göteborghoz hasonlóan elég új és jó állapotú épületek találhatók, egyszerre megmutatva a modern és a több száz éves tradíciókat. Borås 40 perc alatt átszelhető, ám annál több dolgot rejt magában: színház, főiskola, jópár közép- és általános iskola megtalálható ott. A macskaköves főutcák már, mint ahogy az november vége felé járva lenni szokott, karácsonyi hangulatban várták a járókelőket, s a főtéren már állt a hatalmas karácsonyfa a szökőkút és a 12 kőszék mellett. Előbbin végigkövethetjük a város múltját, utóbbiról nem tudtuk meg, mit szimbolizál.

Másnap ellátogattunk a város legnagyobb bevásárló központjába, a Maxiba, ahol ugyancsak rájöttem, van még mit tanulnunk. Kereskedelemben dolgozom, így sajnos biztosra mondhatom, hogy itthon ezt nem lehetne bevezetni, de nagyon tetszett, hogy ha lehúzol egy kártyát, akkor kezedbe vehetsz egy scannelt, amin saját magad csipogtathatod le a kosárba tett termékeket. Eztán a kasszánál csak átadod a kütyüt, saját magad lehúzod a bankkártyád, majd viszlát! (Úgy minden harmincadik vásárlásnál kérik csak, hogy pakolj ki ellenőrzés végett) Más boltban meg a pénztáros hozzá sem nyúl a pénzhez, magad teszed bele egy gépbe, ami szakosítva tárolja a bankókat és az érméket. Nagyon durva egy berendezés :)

Amúgy a húspultnál itt is sorszámot kell húzni!

Este meglátogattuk a város egyik szórakozóhelyét, ahol a 35 felettiek, a vele szemben lévőben a 21-35 közöttiek voltak túlnyomó részben. (Svédországban 21 év alatt nem mehetnek be a szórakozóhelyekre a fiatalok, viszont alkoholt és dohányterméket már 18 évet betöltöttek vásárolhatnak. Ez csak annyiból gázos, hogy a fiatalok így az utcán randaríloznak – és vannak olyan vadállatok, mint magyar kortársaik!) Sajnos a társaság nem éppen az én korombeli volt az általunk választott szórakozóhelyen, s Ildit már kinézték volna a szemköztiből (így meg engem néztek ki, vagy éppen hímri…. hmmm… jómódú fiúnak), ezért kissé nyomasztott a hely, de a kiszolgálás csillagos ötöst kap: sorban álltunk a pulthoz, a felszolgáló lány felvette a rendelés, majd fél óra múlva ismét megszomjazva beálltunk a sorba. A csinos hölgy jött, megismert, és már kérdezte is: vodka-kóla és sör? Na ilyet sem gyakran éltem meg, pedig teltház volt a discoban – főleg a pultnál!

Harmadik napomon a Stadsparks Badet-be, a helyi uszodába és élményfürdőbe mentünk kiáztatni magunkat. Az úszó létesítményben minden megtalálható, mi szemnek s testnek ingere: csinos nők, talán még jóképű pasik is, úszómedence, hullámpark, csúszda, jacuzzi, szauna… Mindez nagyon higiénikus környezetben: úgy 20 percenként takarították mind a padlót, mind a pezsgőfürdőket.

Rengeteg élménnyel, tapasztalattal tértem haza Ilditől, Jeanette-től, Antontól és Natalie-tól. Fájó szívvel búcsúztam Boråstól és Göteborgtól is hétfő reggel. Azt hiszem, vissza fogok még élni az invitálással!

Az árakról: Svédországban az életszínvonal jócskán elhúz a megszokott magyar normától, így a fizetésekhez mérten az árak is a mieink többszörösei. Igencsak a pénztárcájába kell nyúlni annak, aki költekezni szeretne, egy fél literes ásványvíz is háromszorosa a hazainak.

Az utcák: nem különösebben szemetesek a városok, sőt!, amit viszont nagyon hiányoltam, hogy nincs kuka és csikkgyűjtő a buszmegállóknál (ahol egyébként tilos a dohányzás, na de akkor is!).

Az emberek: bunkók! Nem tisztelik sem a nőket, sem a gyerekeket, mindenkin átgázol mindenki, félrelökik a másikat, ha látja, hogy útban van, akkor sem lépne egy cseppet sem arrébb.

A vendégváróim: imádnivalók :)

Göteborgról, innen:

A középkorban Lödöse városa (40 km-re a mai Göteborgtól a Göta älv folyón lefelé) fontos kereskedelmi állomás és kikötő volt. Stratégiai okokból (a folyón lentebb elhelyezkedő norvég Båhus erőd közelsége miatt) a várost közelebb költöztették a tengerhez, azonban az új településnek (Nya Lödöse, azaz Új-Lödöse) is megvoltak a maga problémái, és a lakosoknak a régi Älvsborg erődbe kellett menekülniük.

A 17. század elején Svédország a nyugati partvidéknek csak egy részét uralta. A kísérlet, melyet 1607-ben tettek egy Gothenburg nevű város alapítására a közeli Hisingen szigetén, a kalmárháború miatt kudarcba fulladt, de II. Gusztáv Adolf király kísérlete ugyanerre 1621-ben sikeresnek bizonyult. Az elkövetkezendő háborúk folyományaként 1658-ra a keleti dán tartományok a Roskildei béke értelmében Svédországhoz kerültek, így a Gothenburgtól északra és délre fekvő Bohus megye és Halland svéd területekké váltak, a város így kevésbé volt veszélyeztetett helyzetben. Ennek köszönhetően a nyugati partvidék fontos kikötőjévé és kereskedelmi központjává fejlődött. A 18. században a gothenburgi székhelyű Svéd Kelet-indiai Társaság lett Svédország legnagyobb kereskedelmi társasága.

A várost angol, holland és német nyelven sokáig régi nevén, Gothenburgként emlegették, franciául pedig Gothembourgként, de napjainkban a legtöbb nyelvben ezeket az elnevezéseket felváltotta a svéd Göteborg forma.

A cikkben a saját fotóim láthatóak. A Göteborg városáról szóló rész, mint ahogy már ott is látható, a Wikipédia oldaláról származik!