Fehérvár önkormányzata alaposan belecsapott a lecsóba az idén, ugyanis az elmúlt évekhez hasonlóan ismét fergeteges fesztivál részvevői lehettünk. Míg a történelmi Belvárosban kirakodóvásár, bohócok, kézművesek várták az odalátogatókat, a Várkörút és a Rákóczi út egy részén közel 335 bográcsban fortyogott a lecsó – immáron ötödször.

Már az autóbusz pályaudvarra érve lehetett érezni az égetett fa szagát, mely a belvárosba érve már keveredett a finomabbnál-finomabb illatokkal: sorra voltak egymás mellett a kenyérlángost, mézet, édességet, kerámiát, savanyúságot és mindenféle kézműves dolgot árulók bódéi. (A délelőtt 10 körüli össznépi pálinkázás illatáradatáról gondolom, nem kell sokat írni…) Ilyenkor megmozdul a város, több tízezer ember hömpölygött a macskaköves úton, és szép számmal voltak jelen a más városokból, sőt, külföldről érkezők is.

A Fehérvári Lecsó-fesztivál sikerességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Várkörutat szó szerint kinőtte az idén megszervezett rendezvény, ezért egy majd ugyanakkora szakaszon rotyogott az ízletes, és különlegesebbnél különlegesebb lecsó, egészen a Rákóczi úti OTP-ig. „A fesztivál az országos rendezvények sorában is dobogós helyre került, a bajai halászléfőző-verseny után alighanem ez vonzza a legtöbb versenyzőt” – olvasható Sipos József, a program ötletgazdájának gondolata a Fehérvári 7 nap pénteki számában.

S igaza volt: a helyiek mellett érkeztek lecsófőző mesterek a fővárosból, Szegedről, Kalocsáról, Nagyatádról is, sőt, láthattunk Törökországból és Japánból érkezett nevezőket is! Persze a város valamennyi közösségért bármit is tevő szervezet és cég részt vett a „Lecsó-utcában” lévő programon: valamennyi médium, közbiztonságért felelős, egyházi- és civilszervezet nevezett a megannyi egyéni versenyző mellett.

Volt, aki a hagyományos, mások a tökkel felturbózott lecsóra esküdtek. Mindemellett megtalálható volt a vargányás, májas, püspökfalatos s marhahúsos lecsó is.

„Nem feltétlen dolgozni, annál inkább jól érezni magunkat jöttünk ki a hétköznapi őrültekháza után. – mondta el Kajári Ilona, a Magyar Vöröskereszt Fejér megyei Szervezetének igazgatója. Bizalommal jönnek hozzánk, nem csak a minket már jól ismerő hajléktalanok, civilek is egyaránt. Mi pedig remekül szórakozunk, ami kell is, mert nagyon meg vannak hajtva a kollégák.

Kérdésünkre, miszerint milyen lecsót főznek, az igazgatóasszony mosolyogva rávágta: „Természetesen a legjobbat!” – ugyanis, mint eddig valamennyi rendezvényen, komoly, kilenctagú zsűri értékeli az ételeket, s a legjobb harminc közül sorsolással választják ki a legeslegjobbat, és persze megkoronázzák az év lecsókirályát és lecsókirálynőjét is.

„Minden, ami kell bele, ott fortyog a bográcsban: hagyma, paprika, paradicsom, füstölt szalonna, kolbász, virsli, és természetesen a kihagyhatatlan fűszerpaprika. Semmi extra, teljesen hétköznapi a mi ételünk!” – s lehet, hogy pont ettől volt olyan népszerű a Vöröskereszt standja.

Idén újdonság volt, hogy nem csak kóstolni, vásárolni is lehetett a népszerű eledelből, melyet egy 160 centi átmérőjű óriás serpenyőben főztek 600 fő részére. A főzést itt a zsűri kezdte meg, bizonyítva ezzel hagyma- és paprikaszeletelési tudományukat, majd az egyik helyi étterem szakácsai vették át tőlük az óriás-fakanalat.

És hogy a fesztiválra látogatók ne csak a bendőjüket, agysejtjeiket is feltölthessék valamivel, két színpadon – a Városháztéren és a Romkertnél – folyamatos színházi és zenés műsorok, koncertek várták őket.

A képek a hivatalos oldalról és fényképezőgépemből származnak.