A vasárnap ünnep. Olyannyira, hogy a konyha megtelik, és a család valamennyi tagja – már aki ráér - a nem éppen panelméretű helyiségben sürgölődik, hogy kora délután mennyei lakománkat 20 perc leforgása alatt elpusztítsuk, közben megvitatva az éppen aktuális családi- és országos, hol idézőjeles, hol kő keményen politikai szemléleteinket, na és a jövő heti programot. Megvitatjuk, mivel lehetne szebbé, jobbá tenni az udvart, és hogy este ki mit akar éppen a tévében megnézni, bár úgyis az lesz, amit földkerekség legnagyobb diktátorai, a nők akarnak.
Sorra jönnek a fogások, majd az éttermi fílinget egy régen hallott mondat zárja: hogy-hogy nincs most desszert? Bátyám kérdése jogos, hisz ő csak kéthetente tér haza, így fogalma sincs arról, hogy mi azért gyakorta odaállunk a mikro elé, s elkészítjük a 10 perces sütinket, vagy éppen a túrógombócot, mely negyed óránál többet még soha nem vett igénybe. Így kicsi kacérkodás után a húsleves és a töltött gyöngytyúk némi emésztését segítve előbbi desszertet dobom össze, mák helyett kakaóval, jócskán megszórva zúzott dióval.
Receptkavalkád alant.
Gyöngytyúkhúsleves
A szerencsére egyre kevesebb hülye mesét néző öcsémnek a minap hatalmas élményben volt része: a háztól kapott gyöngytyúkunkat apunk segítségével az örök boldogság mezejére juttathatta. A kopasztást követően szegény pára pár napig még a hűtőszekrényben töltötte lélektelen mivoltát, majd vasárnap reggel jókora fazékba dugva, bő vízzel lelocsolva a legkisebb lángra került, ahol vagy három órát fődögélt. Amikor egy kicsit puhult a húsa, sárgarépa, zeller, burgonya, karalábé, póré- és vöröshagyma, valamint petrezselyemzöld került mellé, persze az egészbors, a só és babérlevél kíséretében.
Amint megfőttek a zöldségek, a levest leszűrtük, majd rengeteg lúdgége tésztát főztünk bele. A húst meg betöltöttük.
Töltött gyöngytyúk malackarizzsel és össze-vissza salátával
Miután kellően szétégettük a kezünket a forró vízből kivett, majd ketté szelt tyúkkal, készítsük el a tölteléket. Szikkadt zsemlét áztassunk be, majd nyomkodjunk ki egy nagyobb tálba. Adjunk hozzá hagymán párolt gombát, főtt tojást, egy egész tojást, sót, borsot, petrezselymet, pirospaprikát, keverjük össze, majd a tyúk bőrét fellazítva töltsük meg azt. Mivel nagy a család, 4-5 csirkecombot is megtöltöttünk.
Miután alufóliával letakartuk, és sütőbe dobtuk egy fél órára, más dolgunk nem is volt, mint a salátát és a köretet elkészíteni.
A hús amúgy akkor jó, ha már a fólia alatt megpuhul, és utána anélkül aranybarnára sül.
Malackarizs
Jaj, most nehogy valami extravagáns dologra gondoljon az olvasó, a világ legegyszerűbb, nem hagyományos rizs köretét becézem így. A lényege abban áll, hogy amennyiben Zeppter edényben készül, a mirelit kukoricát a rizzsel egyszerre kell az edénybe tenni, majd akkor kell megszórni petrezselyemmel is, egyéb esetben meg egyszerűen csak össze kell keverni a megfőtt zöldséget és a párolt rizst a zöldség levéllel. Tálaláskor érdemes egy poharat vagy egyéb formát megvizezni, jól beletömni, és abból borítani a tányérra, így garantálhatjuk, hogy az amúgy sem mindennapi látványt fokozódjék.
Össze-vissza saláta
Vitaminbombánk lényege akár, mint a Fradi jelmondata: „mindent bele, fiúk!” – bár könnyűszerrel lehetne egyes éttermek barnamártás asszociációja is, csak éppen a csizmatalp hiányzik belőle. Találtam a hűtőben ruccolát, jégsalátát, sárgarépát, vettem ki egy kevés kukoricát, és szeltem össze némi uborkát is, amit egy nagy tálban vörösborecettel, olíva olajjal, sóval és frissen őrölt borssal, na meg némi cukorral ízesítettem. Utóbbi csak a kelleténél több borecet miatt került bele.
A pontot az i-re a diós 10 perces tette, na meg anyu nőnapra kapott Ferrero Roche-ja.
A tyúk képe a Biopiacról való!
