Múlt hétvégén hirtelen két nemzetiség kultúráját is megismertem: míg szombaton a katalánok legnagyobb becsben tartott grillételével kényeztettem ízlelőbimbóimat, vasárnap autentikus mexikói ételekkel – no meg persze egy kis közös zenéléssel – vártak bennünket az EVS lakásból.

Semana Santa de Sevilla felvonulás [kép forrása]

No de minden péntek este kezdődött, hiszen nyakunkon (per pillanat már javában tart…) a Semana Santa, azaz a testvériség, az egyház és a bűnbánók hete, amikor jó néhány intézmény (iskola, ifjúsági ház) bezárja kapuit, s csak a húsvétot letudva nyitja ki azt ismét. Ebből kifolyólag, nameghogy Laura kolléganőm egy hónapra Nepálba megy önkénteskedni, egy kisebb sörözgetésbe kezdtünk a Cafe l’Havanna nevű intézményben, ami a La Kampanától egy köpésre, a  Plaҫa de Gispert sarkán várja az Estrella – katalán sör, kellemes, kissé édeskés utóízzel – és a helyi pizza szerelmeseit.

Nagyon szeretik! [kép forrása]

Mivel – egoista, ha azt írom: szakmámból kifolyóan – elég nagy gourmet vagyok, nekem sem kellett több, hogy az első helyi specialitás ízét újra átéljem: escalivada-s kiszerelést rendeltem. A lányok persze aranyosak voltak, így különböző fajtákat kértek ők is, hogy valamennyit megosztva, mindről legyen fogalmam. Így került az asztalra egy, amin rengeteg sajt volt és a tetején egy nagyon apróra darált, paradicsomos-húsos valami (mondták ám a nevét, de hát…), aztán zöldséges-butifarrás (ez egy kolbászfajta, amit nagyon-nagyon szeretnek – erről mellesleg már meséltem a tuixenti kirándulásomról szóló cikkben) és persze az escalivadás, kecskesajttal a tetején!

Escalivada pizza [kép forrása]

Egy-egy ilyen félkör pizza – melynek a tésztája, már’ az olaszokéhoz képest, katasztrofális: mintha egy kilapított kenyéren sütve hoznák a feltéteket – 6 €-ba kerül. Legalább jól lehet vele lakni!

Na de mi fán is terem az escalivada? Pritaminpaprika, vöröshagyma (ami itt inkább halványlila és nem csíp!) és padlizsán van lesütve, majd bazsalikomos olivaolajban érlelve. Hidegen fogyasztják, hol pirítóssal, hol feltétnek – nyammmm!

Escavilada [kép forrása]

Az este folyamán csatlakoztak hozzánk még helyi ismerősök is, és a La Peixera nevű szórakozóhelyre mentünk, ahol sokak barátja rappelt a pincében. Itt méregdrágán sikerült megkóstolnom az egyik (másik) legkedveltebb sört, a Moritz-t, amit Barcelonában gyártanak. Nem csak az ára nem jött be…

Még az este meghívást kaptunk egy calҫotada napra, ami a katalánok már-már nemzeti eledelét jelenti. A nagyszerűsége pont az egyszerűségében rejlik: kiló számra vásárolják a póréhagymát, hogy azt szőröstül-bőröstül az izzó parázsra dobják (magyarán grillezzék), hogy aztán a közepét kihúzva salvitxada szószba mártva fogyasszák. Nem akárhogy!

Erikának ez úton is köszi a közreműködést!

Minderre már San Fruitós de Bages-ben került sor. A grillezés végén megnéztük a közeli halastavat és annak vadregényes környékét, majd egy hatalmas, nagyon meredek partfal peremén pihentük ki magunkat. Persze nem lett volna kerek a nap, ha nem koronázzuk meg egy billiárd és csocsó (vigyázat, utóbbi spanyolul a szó a női nemi szervet jelenti!) meccsel – míg kezdetben a golyókat kettesével raktam el, a fekete nyolcast sikerült a nem megfelelő lyukba lőnöm, ez úton is bocsi a kedves csapattagtól! :)

Vasárnap este Leoni (walesi önkéntesünk) zenetanára várt minket a mexikói konyha remekeivel. Házi tortillát készített: kukoricalisztet gyúrt össze vízzel és némi sóval, majd fél órát becsomagolva állni hagyta, s kis golyókat formázott, amit egy tortilladora (tortilla prés) segítségével lapított ki. Ezután az egyik felét szárazon egy teflonos edényben fél percig, a másik felét 20 másodpercig sütötte. A lapokat sűrűre és koromfeketére főtt babbal, rizzsel, guacamole szósszal és paradicsomos csirkehússal szervíroztak. Veszettül laktató, olyannyira, hogy a rosszullét kerülgetett, pedig max. öt tenyeremnyi tortillát ettem… Persze, ha már zenész családról van szó, a hangszerek is előkerültek: három gitár, egy csörgődob, egy pár maracas (rumbatök) és egy érdekes, saját készítésű dob került egyik pillanatról a másikra a kezünkbe, megkoronázva az amúgy is jó hangulatot.

A testi- és kulturális felfrissülés nekem erre a hétre megvolt.

Hétfőn Barcelonába utaztam két napra – érdekel miket néztem meg?

Hóhelyzet miatt elmaradt húsvéti ünnep, túrázás egy idétlen cipőben és a helyiek felháborodása, amiért személyi jogaikat megsértve az utcán fényképeztem – ez az elmúlt bő három nap Spanyolhonban, ahol – mint korábbi cikkemből kiderült - EVS önkéntesként dolgozom egy ifjúsági klubban, mint animátor.

A Pasqua bulit a havazás elmosta – lehetne akár ezt szó szerint is érteni, ám de itt bő 12 fok volt, pluszban, kellemes tavaszi este. Viszont anyu a hó fogságában ragadt, s ha nem is repülhettem oda hozzá egy adag kajával (krumplis pogácsa szerű valami készült a bulira) és meleg teával, kihasználva a Facebook nyújtotta lehetőségeket, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy valahogy élelemhez jussanak az akkor már majd’ 10 órája ott veszteglő utazók. Kösz itt is azt a kétszer több megosztást, mint ahányan az ismerőseim számát jelzi (banyek, ha nem törlöm le azokat, akikkel már legalább egy éve nem kommunikáltam, vagy akik a buszmegállóban állva nem képesek köszönni, de számukra veszettül fontos volt anno, hogy a barátaim legyenek online…!), anyuék végül éjszakára meleg helyre jutottak, a helyiek és az ország lakossága páratlan magtartásról tettek tanúbizonyságot, ma már mindenki a saját házában főz, mos, takarít.

[Kép forrás: Facebook]

Köszi és danke azoknak is, akik tűzoltók, rendőrök, katonák, Vöröskeresztesek, akik a Barátok közt aktuális epizódja helyett hol az utakon, hol a befogadó állomásokon, hol a Facebookon aktívan tájékoztattak és havat lapátolva mozgattak meg majd’ minden követ, hogy a honfitársak legalább fűtött helyiségbe jussanak! Köszi anyu, hogy megúsztad és hogy már minden rendben!

[Kép forrás: Facebook]

Ahogy a helyi hírekben is elmondták, a magyarok most nagyon összefogtak. Példamutatásból jeles – ám ettől függetlenül mégis azt mondom, csak megnézném jövőre ezt a Pasqua bulit, még ha decemberben le is jár a szerződésem.

Kilátás a Pireneusokra

Hajnalban indultunk – már ha hajnalnak lehet nevezni a fél nyolcat. Manresában vettek fel kocsival kettőnket az EVS lakából (a többiek képzésen vagy éppen otthon, Portugáliában voltak/vannak), útközben még ketten csatlakoztak hozzánk, közülük az egyik a koordinátorunk, Alba. A várostól majd’ egy órányi autóútra található Tuixent hegység sípályája volt az úti cél: pazar tájakon keresztül utazva. Néha teljesen olyan érzésem volt, mintha a Fogarasi havasokba mennénk (Erdély), annyira szerpentines úton vezetett az utunk az egekbe nyúló hegyekre felkapaszkodva. Leírhatatlan, és mivel felkészületlen utazó voltam, dokumentálatlan.

Rakétajárásra fel – egy speciális, furcsa „izét” (hivatalos nevén raquetes) szereltünk a cipőnkre, amivel elvileg sokkal könnyebb a havon járni. Hát, mit ne mondjak, a felfele úton nem tudtam eldönteni, hogy jó-e ez nekem. Végül, amint elértük a csúcsot, ahol már csak jég és egy két elvetemült fenyőfa várt minket az erős szél mellett, rájöttem: király sportág ez! Legjobban persze a lejtőnek lefele utat élveztem, s bántam, hogy annyira jó a talpazat csúszásvédelme, de így is sikerült néha profi síelőként robognom a sokszor akár 70°-os emelkedőn lefele.

A raquetes, mint olyan - már bele bújni is művészet!

Ezt az utat természetesen már végig fotóztam (remek ürügy volt egy-egy ellopott pihenőre), viszont bocsássa meg nekem az összes fényképész, napszemüvegben állítottam fehéregyensúlyt (hiszen a déli indulásban oly erősen tűzött a nap, hogy anélkül jó, ha fél percet bír az átlag ember szeme), így a képeim egy része kissé kiégett, meg amatőr, meg minden – de hát mit van mit tenni, ha majd profi fotós leszek (nem leszek), ilyen amatőr hibákat nem vétek majd! :)

 Azt hittük, hogy ez durva emelkedő. Tévedtünk - nagyon nagyot tévedtünk!

Aranyos síelő bácsi, pár szót beszéltünk (ez túlzás azért, mert nem tudok katalánul :D)

Itt már csak jég volt és pár elvetemült fenyőfa 

A túra végén tipikus katalán ételeket szervíroztak nekünk a kiinduló állomás éttermében. Előételnek egy bacon szalonnás, borsos krumplipürét, majd egy hurka félét kaptunk hasábbal – ez utóbbi semmivel sem volt különlegesebb, mint a hazai nagykerekben kapható fagyasztott, „fehér” színű félkész cucc, de azt mondták, hogy ha megeszem, nagyobb lesz tőle a nemi szervem. Mellesleg megismertem egy tipikus katalán ivási kultúrát: a vörösbort egy csőrös kancsóból isszák – pohár nélkül persze. Mivel a nyelvet nem beszélem, nem tudtam elmagyarázni, miért szeretnék fotót csinálni erről az szokásról, s sajnos a helyiek kiemelt figyelmet szentelnek a személyi jogok megsértésére – erre persze vissza térek később -, szóval fotóm nincs róla, de cserébe itt egy videó, hogy el tudjátok képzelni.

Így kell ezt csinálni!

Mit ne mondjak, ez a sportág rohadt fárasztó. Sőt mi több, nem csak a visszautat aludtuk végig Norbival, de ahogy hazaértünk, mindkettőnknek az első dolga az volt, hogy vízszintesbe helyezzük magunkat.

Pequeño San Valentín is elkísért a hosszú de csodaszép útra

Másnap kellő mennyiségű alvás után (értsd, amennyi egy huszonnégy évesnek kell) rövid távú, de annál tartalmasabb kirándulást tettem Manresa városában. Nem akartam nagy feneket keríteni a dolognak, csak a katedrálist jelöltem ki úti célnak, oda viszont a térkép által javasolt útvonalat teljes mértékben elfelejtve mindenféle sikátoron keresztül tettem meg, kb. ötször annyi idő alatt, mint azt a google gyalogos útvonaltervezője belőtte. Egy pillanatig sem bántam ezt, persze, mert imádom az óvárost – amiről hipp-hopp kiderült: veszettül picike. A katedrálisba bemenni nem lehet (hétköznapokon van csak nyitva, negyed tíztől este hétig), ám a pazar látvány mindent kárpótolt!

Basilica de Santa Maria

Sok volt a rács - de ez nem is olyan nagy gond, ugye?

A Basilica de Santa Maria gótikus katedrálist Berenguer de Montagut tervezte, az építést 1325-ben kezdték meg. A templom a késő gótikus időkig sem épült meg teljesen, a külső homlokzatot Antoni Gaudí tervei alapján Alexandre Soler készítette el. A templomról szóló honlap szerint a legnagyobb látványosságot a katedrálison belül a fennmaradt gótikus oltárképek adják, amit La Seu-nak köszönhetünk.

Kilátás a város szélére - ha jól mlékszem, ez a híd majd' 1000 éves!

A magasztos épület korábban felekezeti hely volt, ma az önkormányzat uralja

Hazafelé ugyancsak sikátorok tömkelegén sétáltam keresztül, kiérve a Passeig-re, ahol a harmadik helyi lakos kérte el a kamerát ellenőrzésre, hogy felismerhető-e a képen. Amire úgy vélte, sérti az ő vagy a lakosok személyi jogait, törölte. Feladtam a harcot, majd fotózok a Feria de Sevilla ünnep alatt...

Hangulatos kis utcák - ez "modern", de a belvárosban igazán mediterrán a hangulat

Hajaz egy kicsit Deák Ferencre ez a mellszobor

A plaça Hospital éjjel

Folyt köv...

Mához egy hete (és 2 napra :D) érkeztem meg a spanyolországi Katalán területre, Manresába. Kilenc hónapot töltök itt, mint önkéntes, közben azon dolgozva, hogy a lehető legjobban elsajátítsam a spanyol és katalán nyelveket, és ha sikerül, munkát is vállaljak az országban. Ebben az egy hétben főleg pozitív élményekkel gazdagodtam, ám a jelenlegi állapotomra azt hiszem, a „kultúr-sokk” kifejezés a leginkább találó.

A város tetején - kilátás a Montserratra

EVS meló

Spanyolországi tartózkodásom mikéntje főleg a szerencsének köszönhető – de erről később. Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy külföldön vállaljak munkát, ám biztos nyelvtudás hiányában ez - mindeddig - eléggé lehetetlennek tűnt. Aztán egy ismerősöm mesélt az EVS lehetőségről, majd nekiálltam CV-ket és motivációs leveleket gyártani. Kettőt. Az egyiket a svédországi Borås-ba kültem el, a másikat ide, Manresába. Ez nyert.

EVS programra egyébként bárki jelentkezhet! Oké, ez mind szép és jó volna így, tehát pontosabban megfogalmazva: bárki, aki 18-30 év közötti és tudja vállalni, hogy ha nyer a pályázata, költözik X időre X helyre. A programról a Messzelátó Egyesület oldala adja a legjobb leírást, illetve ITT lehet megnézni az aktuálisan futó projekteket. A pályázási idő általában 4-12 hónap, éppen ezért volt nekem veszett nagy szerencsém: január 29-én kaptam egy levelet, hogy 31-ig lehet jelentkezni, SOS meg ilyesmi, mert valaki visszamondta. Hát jelentkeztem: gyors CV gyártás és motivációs levélírás, küldés angolul jól beszélő barátoknak, fordítás, tördelés, küldés – leadási határidő előtt fél órával az Artemisszió Alapítványnak.

Aztán egy hétre rá jött a levél: gratuláció, várunk, gyere. Király!

Kell egy küldőszervezet - ők intéznek minden formális dolgot (szerződés, felkészítő tréning, pályázat leadás). Minden városban van küldőszervezet - érdemes körbekérdezni a helyi civilszervezeteknél!

Az itteni munkám szerintem a világ legjobb dolga! Ugyan semmi köze nincs a vendéglátáshoz a szó szoros értelmében, de vágytam is a váltásra. A La Kampana ifjúsági klubban vagyok animátor – a városba települt, főleg marokkói származású fiatalok beintegrálódását segíti a szervezet. Itt gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok: ha kártyázni vagy társasozni támad kedvem a gyerekekkel, azt csinálom, ha éppen fotózást akarok oktatni, az lesz a napi téma. Hétköznaponként három és fél óra a munkaidőm, a szabadidőmet csak két nyelviskolás tevékenység szakítja meg: heti két katalán és egy spanyol órám van.

Úgy gondolom az EVS egy remek lehetőség az otthon a jövőjét kilátástalannak tartó emberek részére: nemcsak saját magad választhatod ki, milyen területen szeretnél önkéntes lenni (ifjúság, integráció, mozgássérültek, földművelés, oktatás, média, idősgondozás – és még sorolhatnám naphosszat), lakást teljes rezsifinanszírozással, kajapénzt és zsebpénzt is kapsz, rengeteg szabadidővel és élménnyel együttvéve. Ráadásul nem csak a fogadó ország kultúráját ismerheted meg, hiszen egy-egy EVS lakásban akár 4-5 külföldi önkéntessel laksz: itt együtt élünk egy portugál és egy walesi lánnyal és hamarosan jön egy török önkéntes is hozzánk.

Casal Joves la Kampana - iskola után itt szórakoznak a srácok

A város, ahol élek

A Katalán területen található Manresa kb. 65 km-re fekszik Spanyolország második legnagyobb városától, Barcelonától, közvetlen a Montserrat szomszédságában. A hetvenezer fős lakosú városban megtalálható a tipikus, antik mediterrán stílus és a modern építészet egyaránt: rengeteg közép- és barokk kori épület mellett sétálgathatunk a belvárosban. A város legfőbb látványossága talán a Colosseum, de a Passeigon sétálva már a nyüzsgő városi hangulatot szívhatjuk magunkba. A nemzeti sokszínűségnek köszönhetően minden kis utca, tér és sikátor tartogat meglepetéseket: hol egy-egy eldugott szoborba futunk bele, hol a Pireneusok vonulataiban gyönyörködhetünk, máshol csempemozaik vár ránk.

Manresa hídja [kép forrás]

Az köztudott, hogy spanyol viszonylatban ez a környék a gazdag országrészhez tartozik, ám ha a magyarországi árakkal hasonlítjuk össze az itteni dolgokat, mégis vagy ugyanannyiért, vagy olcsóbban vásárolhatunk - gondolok itt elsősorban az élelmiszerekre, ám a nagy álmom, egy Canon 600D itt hetvenezer forinttal olcsóbb, mint otthon -, a „kenyér” egy euró, a húsok nagyából hazai áron mozognak, az alkohol viszont jóval olcsóbb, cserébe a cigi a kétszerese a hazainak. A szolgáltatások (fodrász, manikűr, pedikűr) átlag 20%-kal drágább, mint otthon, viszont a könyvtár ingyenes és 25 év alatt a katalán nyelvsuli ad egy kártyát, amivel a múzeumok is ingyenesek lesznek és a színházba is jelentős kedvezmények járnak.

Időjárását tekintve a városban átlag 5 °C-kal van hűvösebb, mint Barcelonában: délről a Montserrat, északról pedig a Pireneusok vonulatai veszik körül. Most ugyan 17 fok van (otthon ahogy látom a facebook-posztokat, éppen havazik), ám a szél ezt eléggé hűvössé teszi. Ami nagyon furcsa nekem, hogy 20 fokban is sálat, kesztyűt vesznek fel az itteniek :)

Éjszakai pompa [kép forrás]

Hamarosan kezdődik a spanyolok fő ünnepe, a Feria de Sevilla és a Pasqua (húsvét és az azt megelőző hét), egy teljes hetem lesz körülnézni a városban, így Manresáról bővebben majd a fesztivál időszakban írok – na meg időjárástól és stoppolási lehetőségektől függően megyek Barcelonába és pár helyre (célok: Figueres – Dalí Múzeum, Cap de Creus nemzeti park a tenger mellett és a Delta [Parque Natural del Delta del Ebro], ahol flamingók ezrei élvezik az öböl adta meleget).

Languages mix

Nem tudok spanyolul. De még katalánul sem. Sőt, angolul is csak februárban tanultam egy szuper intenzív tanfolyamon (Tudásod a jövőd – TÁMOP), így volt bennem kellő félelem a nyelv miatt. Azt elhiszem (hallom), hogy a spanyol és az olasz hasonló nyelv, ám ezzel nem jutottam előrébb. Viszont, mivel kommunikálni kell, egyszerre használom a négy nyelvet – már amennyit tudok belőlük -, hiszen itthon főleg angolul beszélünk egymással, a La Kampanaban meg az egyik kolléganőm tud angolul, a másik olaszul, ők segítenek. A spanyol anyanyelvűek nagyon nehezen tanulják meg a britek nyelvét, mert sokkal kevesebb magánhangzójuk van, ám valamennyire értik, így ha viccesen is ugyan, de sikerül beszélgetnem a helyiekkel és a srácokkal a klubban. „Poca e poco” (lépésről lépésre) – ahogy a katalán tarja!

A munkám, az életem

A La Kampana-ban bevándorlók csemetéinek nyújtunk szabadidős tevékenységeket, iskola után, 5-től fél kilencig. Itt a srácok tudnak ping-pongozni, play staisonnel és Vii-vel játszani, netezni, kártyázni, társasozni, na és persze a leckét megcsinálni – tegnap épp egy litván srácnak segítettem a matekban. Elég nehezen megy neki a szorzás, így elő vettem a kínai módszert (videó itt), megcsináltuk a leckét és jól kiveséztük a helyi és a magyar oktatás közötti különbséget. Gondolom ő már járhatott Litvániában suliba, mert messze jobb az angolja, mint a többieknek, akik túlnyomó többségben marokkóból származnak.

Március 8-a majdhogy a világ összes országában a nők ünnepe, itt kimondottan a dolgozó nőkről szól, így egy mini-kiállítást szerveztünk, amire mindenki rajzolt egy-egy képet.

A héten elővettük a mobiltelefonok kameráit és megnéztük, milyen lehetőségek rejlenek benne, ma lesz filmvetítés, holnap pedig a szexualitás témakörét boncolgatjuk. Azaz: boncolgatják, mert én az egyik helyi önkéntessel (Norbi), a koordinátorunkkal (Alba) és az önkormányzattól pár emberrel a Tuixent hegyre megyünk valami „rakéta” járásra (egy teniszütőhöz hasonló lapot húzunk a cipőnk alá és azzal sétálunk a havon). Felettébb tajtékosan hangzik, alig várom, hogy kipróbáljam!

Vár rám még ma este egy "pasqua" buli is, amit az a nyelvsuli szervez, ahová spanyolra fogok járni. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz :)

A buliról jut eszembe: már majdnem mondanám azt, hogy "ezek aztán tudnak bulizni", de ennyire nem szabad belelkesülni! Az tény, hogy péntek-szombat esténként az a szokás, hogy beülnek egy-egy kávézóba (aminek eleve sokkal nagyobb kultúrája van itt, mint odahaza!) és alapoznak. Aztán olyan éjjel egy-két óra magasságában irány a disco, ahol hajnalig táncol együtt fiatal és idős. Csakhogy elég lájtosan - aki a magyar diszkókhoz van szokva, az egészet egy "punnyadt himbilimbinek" éli meg: nincs az az elengedett ugri-bugri, karok a magamban, mint amihez mi szokva vagyunk... De legalább a zene vegyes és jó!

Én eddig csak egy ilyen buliban vettem részt (pláne, hogy csak egy hete élek itt :D), a Silenc nevű helyen (ahol egy óráig ingyenes a belépő - ez sok helyen így van, vagy ahol nem, ott egy-két italt kapsz a belépőd mellé), előtte pedig az Itaca-ban csapoltuk magunknak a sört. A hely dugig, moccanni is alig lehet, ám a WC patyolat tiszta - sehol egy pisifolt vagy a földön eldobált kakis-papír...

A kedvenc parkomból és munkába menet ezt a látványt kell elviselni :D

Mellesleg ez a tisztaság jellemzi az egész várost, talán a cigicsikk, ami a földre van dobva, szemét viszont nem igen akad. Kutyakaka viszont annál több: itt majd' mindenkinek van házikedvence, akiket visznek jobbra-balra, a végterméket maguk után hagyva. Ez mondjuk elég ciki...

Folyt köv...

Drága Olvasó!

A 2×Sült Blogportál az elkövetkező napokban döcögősebb lesz, mint gondolnád!
A design váltás idejére szíves türelmed kérjük!

Csodás napokat Neked!

UPDATE 2013.01.07. 22:13

Minden cikkünk bekerült a megfelelő menüpont alá, így azok már élesítve várják a cirógató kattintásaitokat! :)
Hamarosan elkészül az új fejléc is, jön még pár apróság (pl. kicseréljük a poszt-dobozok alján azt az unalmas csíkot valami sokkal trendibbre).

Boldogot Nektek, Olvasók!

UPDATE 2013.01.07. 01:18

Korábbi cikkeinket folyamatosan látjuk el címkékkel, hogy a menüből egyből elérd őket! Ha valamelyik gomb nem működik, kérlek légy türelemmel, hamarosan felkerülnek a hozzá tartozó bejegyzések! :)

UPDATE 2013.01.06. 23:13

Bár az új fejléc még várat magára, elkészült a menüsorunk, ahol a szövegekre kattintva most már csoportosítva olvashatsz az eddig megjelent írásainkból!

Hogy tetszik? Tudod: menü -> TETSZIK, lájk :)

Itt a november, a hurka-kolbász szezon már a nyakunkon, disznóink az ólban még boldogan túrják a földet, nem is sejtve, hogy biza hamarosan mennyei lakomák áldozatai lesznek. És ha már november és disznóvágás, akkor Kézműves Magyar Ízek Vására, holnaptól, ahol több mint 100 különböző ízű hurkát, kolbászt, szalámit és 30 féle újbort kóstolhattok végig a budapesti Millenáris B épületében.

Hurka, kolbász, szalonna és persze bor várja a látogatókat

A november 16-18 közötti rendezvény kínálatában olyan különlegességekkel is találkozhattok majd, mint a rozmaringgal ízesített országkolbász, az aszalt szilvával töltött véreshurka, a kukoricadarával készített bácskai májas hurka vagy a kacsa-, illetve libakolbászok. Az újdonságok mellett természetesen a vásáron már-már megszokott színvonalon, minőségben azonban eddig ismeretlen különlegességekkel is képviseltetik magukat a 120 magyar termelő által előállított mézek, lekvárok, szörpök, sonkák, sajtok, pálinkák, fűszerek és tejtermékek is.

A tradicionális magyar gasztronómia ékességei mellett nem maradhat el a szórakozás sem, így a kóstolás közben mindenki kedvére választhat a színes programok közül: jön a gyerekek nagy kedvence, az Alma Együttes, de zenél még a Kolompos, Vastag Csaba és a Balkán Fanatik is. A zenei kínálat mellett szakmai bemutatók is lesznek: megismerhetjük a csokimikulás és a télifagyi készítésének fortélyait, bepillantást nyerhetünk a mézpergetés rejtelmeibe, kóstolhatunk Rákóczy Túróst, és szakmai beszélgetésekbe elegyedhetünk népszerű hazai gasztro-bloggerekkel.

A részletes programot IDE KATTINTVA találjátok.

Hangulatteremtéshez a tavalyi rövidfilm:

A kétezer forintos belépőhöz mindenki kap egy kis „turistacsomagot”, melyben megkóstolhatja az idei szőlőtermés első hírnökét, a 2012-es újbort, valamint egy kolbász vagy hurka üdvözlőfalatra is szert tehet. A vásárra a 12 év alatti gyerekeknek a belépés ingyenes.

Bővebb információ a Kézműves Magyar Ízek Vására honlapján.

Fotók a hivatalos oldalról.