Szeptember közepén kezdődhetett a szerelem köztünk. Valamikor olyantájt léphettem be elsőként a Café Möbius ajtaján, amit egyébként valahogy így ajánlott anno ismerősöm: „Gyere haver, elviszlek egy olyan szar helyre, melynél alább sosem adod majd!” - S igaza lett: azóta törzshelyem lett eme „művész-kávézó”, és találkozóimat is szívesen ide szervezem.
A székesfehérvári beülő remek helyen van: egyszerre található frekventált és igencsak eldugott helyen, a Belváros közepén, Kovács Jenő órásmester és több helyi képzőművész által készített órajáték udvarán. Könnyen megközelíthető az Országalma és a Hősök tere (fekvő katona), valamint a Kossuth utca felöl egyaránt, viszont parkolási lehetőség csak a Petőfi utcában található.
Megéri a séta, ugyanis a hangulatos kis udvarra érve hatalmas fakeretes ablak hírdeti, hová érdemes beülni. Jó időben terasz várja az odalátogatót. Az ajtón barátságos írások, néhány ajánlat és a nyitvatartás is megtalálható – festve.
Még be sem léptünk a kávézóba, már hangulatos kis asztalka programfüzetekkel és a programokkal teleírt táblák várnak minket, s persze hamutartó, ugyanis az ajtón túl már tilos rágyújtani.
Ahogy belépünk, mintha száz-kétszáz évet lépnénk vissza az időben: hangulatos fa bútorok, 5-6 virággal díszített asztalka, nyekergős puha székek és fotelek, gyertyafény, zene, néha füstölő illat várja a látogatót. No és persze a kéthetente frissülő kiállítások, melyek általában havonta cserélődnek, legyen szó fotókról, karikatúrákról, festményekről, fafaragásokról…
Annak ellenére, hogy a Belváros szívében nyílt meg idestova bő egy esztendeje, az árak náluk a földön járnak, és a kávék mellé szó nélkül vizet is csapolnak. Itallapjukon megtalálhatók különböző rövidek, teák és kávékülönlegességek, üdítők, borok és a szörpök is. Nagy hidegben forralt bort, nyáron coctailokat és limonádét is kínálnak a fröccs mellett.
Úgy gondolom, nem véletlenül választja délután-este felé annyi fiatal – legyen író, költő, zenész, festő, bárakármi - ezt a helyet, így aki csak kedvesével szeretne eltölteni egy kis nyugodt, csendes időt, mindenképp kora délután nézzen be.
Néhány szót a felszolgálókról is: munkájukkal eddig még nem volt panaszom, a jól megszokott környezetben a jól megszokott fatálcán érkezett ki mindig a rendelt ital, minden esetben kis keksszel a tányéron. A WC-k tisztaságára sem lehet panaszom, ahol mindig vár minket egy kis meglepetés: most a tükörre éppen „bajuszpróbát” festettek.
Remek hangulat, remek attitűd, nálam a hely 10 pontból 9.8-at kap - de csak a néhány pókháló miatt, ami az én szememt nagyon szúrta!
Múlt pénteken a hajnali órákban elindultam a Népligetbe, hogy a negyed tízkor induló Student luxusbusszal Bratislaván és Brnón keresztül 
Indulásunk előtti hétvégén két barátomat, a Bohémia Társaság oszlopos tagját, Ottót és a Hibernia Nova Kiadó Kft. munkatársát, Jenőt is bőszen kérdezgettük, mi az, amit semmiképpen sem szabad kihagyni a két napban. Tanácsokkal mindketten el is láttak minket, hasznos segítségünkre volt a „Sörmentén Prága” című kiadvány is, ám arra már péntek este rájöttünk, hogy míg a Földön minden út Rómába vezet, addig Prágában az Óváros térre.
Hiába indultunk szerintünk jó irányba, a megannyi sikátorban és kis utcán bolyongva rendszerint ugyanoda tértünk vissza – valamennyiszer más-más oldalról.
22-es villamossal értünk ki a 
A szállás bevétele után gyorsan centrumban találtuk magunkat, ahol egy sokkal szebb és tisztább Budapestet találtunk – jócskán csehes kivitelben. (Jó-jó, tudom, hogy a „szomszéd fűje mindig zöldebb”, és azt nem is bombázták annyira szét anno, viszont a tisztaságát bárki megnézheti!)
Első ízben az U Fleku sörözőt szemeltük ki magunknak, ám rájöttünk, hogy teljesen más irányba indultunk el. Megnéztük a Lőportornyot, a Nemzeti Bankot, a Színházat, és rengeteg gyönyörű épületet, majd éhségünket a Staromĕská Restauerben csillapítottuk. Rendesen ránk esteledett, így visszaindultunk a hotelbe. 
A bőséges reggeli után Nové Mĕsto városrész és az U Kata söröző, a Károly híd, majd a vár következett: kevergés az Óvárosban, majd a fél oldalon lezárt hídon, amely „budai” oldalán egy kirakodó vásárba csöppentünk. Kései ebédünkre sült malacot és kolbászt választottunk, némi tormával és mustárral, rozskenyérrel. Remek sajtot is árultak, vettünk is bőszen. A színpadon remek cseh muzsika szólt, ám a mínusz 4 fok már kellően lehűtött bennünket, hogy a várhoz vezető úton beüljünk egy kávéra és teára valahová. Mivel olcsóbbat nem találtunk a közelben, maradt a Mc Donald’s,
hasonló cappuccinós árával, mint idehaza. Kis felmelegedés után uccu a magasba’ – már csak pár (kilo)méter s ott vagyunk! Csodálatos kilátás nyílt a városra a várfal mentén, ám kis körbenézés után rohantunk is vissza a sv. Mikuláš templomhoz, ahol a 22-es elvitt a szállásunkig. Még egy gyors hideg élelem- és sörvásárlás a Žabkában, és a jó meleg hotelszoba.
Barátaim nagyon kifáradtak a közel 10 km gyaloglástól, én viszont el akartam menni a Tescoba és megnézni Andélt, így őket magukra hagyván a vacsi után villamosra szálltam, kimentem a Malostrankára, onnan a 20-assal Andélbe, ahol ajándék és sör bevásárló körútra indultam. Megismerkedtem Istvánnal, aki eredetileg 
Kassa mellett él, ám legutóbb Lion és Oroszország volt az otthona. Kis idegenvezetést tartott nekem a környékről, míg elsétáltunk a Mikulás templom előtti megállóba, majd elváltak útjaink. De legalább megleltem Švejk kocsmáját! Mikor visszaértem, két ajándék várt az ágyamon: a kedvenc Cinzano pezsgőm és egy bögre – szenvedélyesen gyűjtöm ezeket az 
apportokat.
Sétánk során magyar utazási irodába, a Mad’arsko Hungaria Tuorba futottunk, majd egy pékségbe menekültünk melegedni. Innen indultunk a Můstekre, ahol az Albertben elköltöttük maradék koronánkat, csokit, sört és hideg élelmet vásárolván. Onnan visszamentem a cuccainkért, majd a Florencen jócskán eltévedve buszpályaudvar-keresésbe kezdtünk. Majdhogy’ az utolsó 
pillanatban oda is értünk, gyors helyfoglalás, és irány Brno, Pozsony, majd Budapest.
A paradicsomnak négy kamrája van és piros.
A szőlők fürtökben lógnak, formájuk, mint egy szív.
A dió olyan, mint az agy, jobb és bal félteke, a kisagy és a nagyagy.
A vesebab segíti a vese működését és valóban úgy néz ki, mint egy vese.
A zeller, a kínai kel és a rebarbara olyanok, mint a csontok. 
Az avokádó, a padlizsán és a körte segítik anyaméh és a méhnyak egészséges működését. Hasonlítanak is rájuk.
A fügék tele vannak magokkal és párosával lógnak, míg fejlődnek.
Az olíva bogyó segíti a petefészek egészséges működését.
A narancs a grapefruit és az egyéb citrusfélék olyanok, mint a női emlőmirigyek és segítik a mell egészségét és a nyirokmirigy csomók a mellből való eltávozását.
A hagyma olyan, mint az emberi sejt.
Beu
