Ne nevess, kedves olvasó! Tudom, hogy tojásrántottát a 12 éves öcsém is röhögve összedob, nade’ Stahl Judit könyvét, a Végre otthont lapozgatva nekem is megakadt a szemem „A tökéletes rántotta” címmel jegyzett receptjén, melyet kicsit lentebb publikálok is.
Megakadt, mert bár a palacsinta készítését Pethő Gyula már a kiadáskor is elévültnek számító, sokszor érthetetlen és röhejes tankönyve olyan szakszerű pontossággal, s szájbarágósan közölte, hogy az, aki életében nem sütött még palacsintát, és az alapján próbálná meg, első olvasat után fejét fogva rohanna minél messzebb a könyvtől, és agyalna: ennél talán a bélszín Stroganoff módra is egyszerűbb technológiának örvend.
No, ne térjünk el annyira ettől a megnagyobbodott petesejttől, mely természetes védőburkának köszönhetően (kutikula réteg) tartalmazza az embrió fejlődéséhez szükséges tápanyagokat is, és talán két legfontosabb „testrésze” a fehérje és a sárgája. Előbbire a legnagyobb szerénységgel is ráfoghatjuk, hogy a tojás legnagyobb része, kb. 60%, mely vizet, szénhidrátot, zsírt, fehérjét és ásványi sókat tartalmaz a jelentős B és C vitaminok mellett. A sárgájára viszont sokszorosan is igaz a mondás, miszerint „kicsi a bors, de erős…”, ugyanis a csupán 30%-nyi alkotóelem „a tojás legbonyolultabb összetételű része” címet is megkaphatja: 45-49% vizet, fehérjét, szénhidrátot, zsiradékot (vízben és zsírban oldódókat egyaránt), kalciumot, foszfort, vasat és igen magas koleszterint tartalmaz. Színét a karotin adja.