Hazánk – és a világ – egyik legnagyobb közösségi portálján, a Facebookon pár napja legalább háromszor olvasható az a kiírás, amiben lelkes állatvédők tiltakozásukat fejezik ki a kutya-kajálás ellen.
Már első olvasatra is hoax* gyanúsnak tűnt a sztori: ugye nem szokatlan a hazai legnagyobb szociális-portál felhasználóknak –IWIWeseknek-, hogy szinte napi rendszerességgel kapunk véradásra kéréseket, vagy a legviccesebb, ha tovább kell küldeni egy levelet, mert állítólag azt figyelik, és így fizetnek minden egyes továbbítás után.
(Hoaxnak hívják azokat a körleveleket, melyeknek nincs valóságalapja, vagy ha az van is, téves, vagy többször hazug állításokat tartalmaznak)
A kiírások így néznek ki:
ek az undorító dolognak!"
Természetes, hogy felütöttem a fejem a hír hallatán, s kutakodni kezdtem. „Google a barátunk” – csak éppen nem, ugyanis egyetlen erre vonatkozó cikket sem mutatott az első három oldalon, akármilyen szóösszetételben kerestem rá.
Ellenben megtudtam a kutyahús fogyasztásának hagyományát és legendáját – és ha már arról nem tudunk hírt adni, hogy itthon valóban rendelhetünk-e mondjuk spánielt vacsorára kedvenc éttermünkben, szemezgessünk kicsit a web-univerzum ide tartozó írásából!
A szöuli önkormányzat például haszonállatként kívánja újrakategorizálni a kutyákat, ami a kutyahús piac legalizálásához vezethet – legalábbis ez olvasható a Tenderlovingcake Blogon.
Néhányan azt gondolják, hogy ha a kormány elfogadja a kezdeményezést, akkor az a kereskedelem szabályzására és az állatok megfelelő tartására nézve is pozitív hatással lehet. A WSPA nem hisz ebben.
a kutyahús-kereskedelem igazi világa
Dél-Koreában jelenleg a kutyák hivatalosan nem számítanak haszonállatnak, ami azt jelenti, hogy a húsukat nem szabad(na) értékesíteni. ennek ellenére rengeteg kutyahúsból készülő ételeket árusító étterem létezik az országban és becslések szerint évente kb. 2 millió kutya végzi a tányéron az életét. a dél-koreai hatóságok azért sürgetik a kutyák haszonállattá nyilvánítását, mert a fenti okok miatt jelenleg semmiféle egészségügyi szabályzás nem létezik a kutyahús feldolgozására és értékesítésére, a legalizálással ezt a problémát szeretnék megoldani, melynek egyenes következménye lenne a kutyahús szélesebb körben való értékesítése egyaránt.
A WSPA dél-koreai partnerei viszont rengeteg olyan bizonyítékot gyűjtöttek össze, melyekből kiderül micsoda felháborító körülmények közt tartják a levágásra ítélt állatokat, kegyetlenül bánnak velük a húspiacokon, és nyilvánosan végzik ki őket kegyetlen módszerekkel, melyek rengeteg szenvedést okoznak az ember legjobb barátjának.
Kutyahúsleves a Pekingi olimpia kínálatában
a kutya mint haszonállat
A kutyahús-kereskedelem szószólói azt állítják, hogy a legalizálás jobb körülményeket teremtene az állatok tartására nézve a szabályozások bevezetésével. A valóságban azonban nincsen arra bizonyíték, hogy ezt a nagy számú kutyapopulációt emberséges módon lehetne tartani, szállítani és persze fogyasztás céljából levágni. Ezt bizonyítja többek közt a Model Farm Project is: a kutyák fizikai és viselkedési sajátosságaik miatt nem alkalmasak a haszonállatként való tartásra. Ez okán a “húskutyák” nevelése és főként kivégzése ugyanolyan kegyetlen maradna – a szabályozások bevezetésével is - mint napjainkban.
az ember legjobb barátja?
Körülbelül 5 millióra tehető azoknak a kutyáknak a száma, akiket házikedvencként tartanak Dél-Koreában. A fővárosban lakók 17%-a tart kutyát NEM étkezési célra. Ez a nagy arány azt jelzi, hogy koreában lehet, hogy mégis szeretik az állatokat(?).
Azonban amíg sok kutyát kedvencként kényeztetnek otthon, addig az emberek különbséget tesznek a háziállatok és a “sárga kutyák” (a “húskutyaként” tartott állatok általában homokszínű fajta kutyák) közt, és szerintük teljesen eltér a két csoport egymástól. A WSPA szerint a “sárga kutyák” haszonállattá nyilvánítása hivatalosan is alátámasztaná ezt a téveszmét, mely különbséget tesz házi- és haszonállat között. tény, hogy azok a kutyafajták akiket csupán a húsuk miatt nevelnek semmiben sem különböznek a házikedvencektől.
Sőt, az is előfordul, hogy a “húskutyákat” örökbe fogadják, az elhagyott kedvencek pedig a húspiacon végzik… – írja a fenti kutyablog.
Enni vagy nem enni? – ez itt a kérdés!
Te kajálnád a házőrzőt vasárnap a húsleves után?
