Az ételek közt kevés olyan nagy szerepet játszó táplálék van, mint a tojás. A finn népi eposz, a Kalevala a világot költi ki belőle, a görög Püthagorasz tanítványai bölcseleti rendszerükbe építették. A rómaiak ebéd kezdetén tojást, a végén almát ettek.

Innen ered a szólás: "ab ovo usque ad mala" (a tojástól az almáig), azaz kezdettől végig.

A babonás varázsműveletekben is nagy jelentősége volt a tojásnak. Néró császár felesége megkérdezett egy jósnőt, egy szibillát, hogy vajon fiú- vagy leánygyermeke születik-e. Az oraculum, a jóslat így hangzott:

"Tégy kebledbe egy friss tojást, s őrizd addig ott, míg kikel. Ha kakas búvik ki belőle, akkor adj hálát az istennek, mert fiad születik!"

A császárné követte a szibilla tanácsát, a jóslat véletlenül beütött. Fia lett, kinek a Tiberius nevet adták. Erre aztán Róma minden hölgye követte a példát, s Plinius mosolyogva jegyzi fel, hogy kíváncsiságból valamennyien tojásokat keltettek ki.

Még egy érdekes adat arról, hogy a tojás vitézségi érdemül is szolgált. Egy régi német krónikában ez olvasható:

"Midőn Seyfried Schweppermann nürnbergi patrícius a frank segédcsapatok élén Mühldorf mellett, 1322. szeptember 28-án megverte az osztrákokat, Bajor Lajos császár a nevezett nap estéjén lakomát rendezett, melyen Schweppermannt és seregét főtt tojásokkal vendégelte meg. Minden vitéznek adassék egy tojás - így kiáltott fel a császár -, a derék Schweppermannak pedig kettő!"

A tojás azóta is rangos helyet foglal el táplálkozásunkban.

Egy eredeti rántotta receptért és egy kis tojás-lexikonért kattints ide!

főtt tojás vs rántotta

Várjuk véleményed kommentben és a facebookon!

2×Sült – tudjuk, hogy tetszik!

Forrás, képek korábbi cikkünkből