Szeretek kísérletezni, és a megszokott formákat átalakítani. Szegény Tiramisunk sem úszta meg: a piskótát és a krémet most nem tepsiben rétegezve pakoltam egymásra, hanem a már sokfélét átélt őzgerincet vettem elő hozzá. az eredmény: jópofa megjelenés és elégedettség a fogyasztók arcán.
Ezer meg még vagy százféle tiramisu receptet lehet találni az interneten, melyek hol ebben, hol abban, de mégis eltérnek az eredeti recepttől, melynek, ha nevét lefordítjuk, töltődj fel! vagy dobódj fel! lenne a magyar megfelelője. Az olaszok azt mesélték 
nekem, bárhol is futottam velük össze, hogy a desszert igazából az istenek eledele, az már csak mellékes, hogy valójában a 17. században született. Úgy esett, hogy Cosimo de Medici, Toszkána Granducaja –aki mellesleg nagyon édesszájú volt- egy alkalommal Sienaban járt, és az ottani cukrász illő módon szeretett volna kedveskedi neki. Leginkább arra törekedett, hogy a desszert ne csak eltelítse, hanem energiával is megtöltse fogyasztóját, így került bele az erős kávé.
Az édesség annyira megtetszett Cosimonak, hogy haza is vitte a receptet, ám az valami oknál fogva csak az 1980-as években terjedt el. Ma már szinte mindegyik magára valamit is adó étterem desszertje a legkülönbözőbb formákban kínálva: tortaként, krémként, pudingként, sőt, még fagylaltként is megtaláljuk.
Eddigi tapasztalataim szerint a legfinomabbat és egyben a legnagyobb adagot a fővárosi Nyugati tértől nem messze lévő Okay Italia Ristorante emeletén ettem (kritika itt).
Tiramisu másik ruhát öltve
Nem az eredeti sienai receptet használom, annál inkább az alapján készítem el, ahogy még anno a Ristorante Veneto Pizzeriaban.
Hozzávalók:
Mascarpone, 250 grammos Mibona, amit a Lidl-ben lehet kapni (szerintem van olyan jó, s sokkal olcsóbb, mint a Szarvasi, melyben többször csalódtam már – lejárati idő előtt jóval kinyitom, és már megromlott…)
4 tojás, amit ennél a desszertnél kimondottan alaposan kell megmosni, mert nyersen használjuk fel, nehogy belevigyünk a héjról valami nem kellő egyedet
5 kanál kristálycukor vagy 3 kanál méz
nagy adag kávé (lehet instant is, de… :S)
babapiskóta (másfél csomaggal használtam el, bár készítés közben „leesett a kamionról néhány darab” :D)
Szedjük ketté a tojásokat, és a sárgáját a cukorral addig keverjük robotgép segedelmével, míg az el nem olvad (méz esetében előbb habosítsuk fel a tojássárgáját, és csak aztán csurgassuk bele). Kisebb fokozatra kapcsolva a gépet, keverjük el benne jól a mascarponét, majd verjük habbá a tojásfehérjét. Én szoktam egy csipet sót is beletenni, így nehezebben esik össze.
Keverjük óvatosan össze a krémet és a tojáshabot egy kanál vagy fakanál segítségével.
Béleljük ki az őzgerincformát follpackkal, majd a kávéba mártogatott babapiskótával. (Másfél piskóta éri körbe). Tegyünk egy réteg krémet a közepébe, majd babapiskótát rá, ismét krémet, s a tetejére megint babapiskótát. Hűtőben 4-5 órát hagyjuk állni, hogy az ízek összeérjenek és könnyen szeletelni tudjuk. Tálaláskor hintsük meg keserű kakaóval.
Az eredeti tiramisu képe innen jött, a többi saját – látszik is rajta ;)
