Mióta megjött az eszem, a székesfehérvári Szabad Színház amatőr színjátszója vagyok. Középiskolás éveimben ugyan nem tudtam látogatni a próbákat, ám a beavatás gyanánti seggrecsapások örökre rajtam hagyja pecsétjét. Igen, a 2005. áprilisi vérszerződésünkkel kezdődött minden. Azóta (az idei évben) megünnepeltük az országos szinten egyedi csoport 50. évfordulóját (legjobb tudomásom szerint amatőr csoport nem ünnepli fél évszázadát, másrészről említésre méltó, hogy itt komplett családok is alkotják a játszók lelkes táborát), és hagyomány szinten szilveszterezni járunk - hogy Vajtát és Basaharczot ne is említsem...
Nincs ez másként idén sem. Négy évvel ezelőtt töltöttük meg először lelkes énekléssel, Etiópiának két hétnyi kajával, s egy kocsmára való üdítővel és piával a csepregi Hangya Panziót. Az első két alkalommal rendesen kivettem részem a konyhai teendőkből és lelkesen kevertem a coctailokat, álltam a pult körüli tevékenységeket.
Tanulván az elmúlt két ittlétből kellően fel is készültem kiegészítőkből és jelmezekből: elhagyhatatlan kellékeim, a szakácskabát, a kuktasapka és a sheaker most is szerves része volt utazótáskámnak.
A Hangya, melynek jelmondata: "Az apróságokban rejlő erő" 2001-ben lévő átalakításnak és hozzáépítésnek köszönheti jelenlegi, moder, ám egyben klasszikus jegyeket magában foglaló stílusát. Az egykor moziként működő épület legfőbb jellemzője talán a tágas szobák és a hatalmas tévés társalgóból nyíló 20 fős panorámateraszról való gyönyörű kilátás az Alpokra és Ausztriára, valamint a környékre egyaránt.
Az élénk és sötétebb színek, a vidám figurák mellett billiárd, szauna és konditerem is áll a vendégek rendelkezésére - az éttermet és a háromtermes bárt nem is említve. A névválasztás sem a szokásos módon történt. A történet röviden annyi, hogy a család tulajdonában, kezelésében volt a kőszegi Strucc szálloda, ami régen Hangya Szövetkezet is volt. Ennek a hagyománynak tisztelegve kapta vissza a család a „Hangyát”.
Minden elismerésem a tervezőnek, ugyanis a panzióba mozgássérültek is könnyen bejutnak, viszont kimondottan az ő részükre WC-t nem találunk, ezért nehézségbe ütközik annak használata, valamint a nagyvárosokról nevet kapó szobákhoz való feljutás: a kétemeletes épületben csak lépcső található (ám manuálisan a kocsival való szobafoglalás nem lehetetlen).
Az étkezést a bárki részére látogatható pizzéria (melynek kínálata ide kattintva olvasható) és félpanziós menükínálat biztosítja (menükártya itt).
Konyháját tekintve teljes mértékben megfelel a hely adottságainak, ami az én szememet szúrja csupán a négy égős tűzhelyen csak két kis lángot csiholhatunk ("Pizzasütéshez éppen elegendő ez is" - jegyezték meg mosolyogva az itteniek). Alapjában jó kialakítású termelőhelységről van szó, ahol bizonyára a hangyához méltó ételek és pizza készül. A mosogatást a fehérben géppel végzik, a szakosított tárolással és a kialakítással sincs különösebb probléma.
A pultban modern kávéfőző, jégkocka készítő és pohár-mosogatógép található - bizonyára kellő pohárral, melyből nem sokat hagytak elő nekünk a tulajdonosék.
Bár az elengedhetetlen mojitót idén nem sikerült megszerkeszteni, 4-5 féle koktélt most is fogyaszthattak a gyorsan érkezők: feltűnően kevés alkoholt és üdítőt vittünk, olyannyira, hogy szilveszter éjjelre már necces volt mit adni. Amikor nem a pultban vagy a konyhában tevékenykedtem, Activity-t, Beugrót vagy éppen biliárdot játszottam. Természetesen nem maradhatott el az ismerős érzés más köntösbe öltöztetése sem: ismét embertelen hőfok a szaunában (60 később 95 °C), majd az elromlott mérlegre állván 11 kiló összsúly. Élveztem a látványt :)
Az évfordulót pizsamában ünnepeltük (tavaly bohócnak öltöztek színjátékosaink), és idén is elmondhattuk: megint kell hazavinni kaját…
Úgy gondolom, a panzió nem csak a Szabad Színházas szilveszterezésekre, bármikor kellemes kikapcsolódásra is tökéletesen megfelel.
BÚÉK :)
