A hétvégén azon ritka pillanatok fordultak elő, hogy itthon volt az egész család. Eme nemes alkalom mellett nem lehetett szó nélkül elmenni: leveles krumplis pogácsareceptemet kerestem elő, hogy a háromnegyed óra előkészület után kielégülten fellélegezhessek – és gyorsan észbekapjak: basszus, elfogyott mielőtt… :)

Kezdtem azzal a mutatványt, hogy 30 dkg főtt burgonyát áttörtem, majd úgy 15 deka zsírt, 2 tojássárgáját, 3 dkg tejben felfuttatott élesztőt, 60 deka lisztet, sót, frissen őrölt tarkaborsot, majoránnát, petrezselyemlevelet, oregánót és bazsalikomot a legmélyebb vajlingomban összegyúrtam, majd kisség meglisztezett deszkára téve, a fém edénnyel letakarva negyed órát állni hagytam. A gyors szusszanás után „A szadista én” című fejezet következett: a sodrófával párat rácsaptam, kisújnyira kilapítottam, megkentem egy jó csipet zsírral (nesze neked fogyókúra…), aztán előbb baljobb oldalait, majd fentlent összehajtottam. 15 perc szünet – áll a papíron, ami csak a sütni vágyóra nem vonatkozik: áldozzunk a koffeinnek, szerkesztettem egy kis melange-ot a népnek. 

A vágom-nyújtom-kenem-hajtom mutatványt még négyszer érdemes elvégezni, un quarto (15 perc) pihiket hagyva közöttük, majd a másfél-két centi vastagra lapított tésztát bekockázni, közepes szaggatóval darabokra cibálni, és forró (nekem 200°C) sütőben aranysárgára sütni (aztán jól eldugni :D).