Mához egy hete (és 2 napra :D) érkeztem meg a spanyolországi Katalán területre, Manresába. Kilenc hónapot töltök itt, mint önkéntes, közben azon dolgozva, hogy a lehető legjobban elsajátítsam a spanyol és katalán nyelveket, és ha sikerül, munkát is vállaljak az országban. Ebben az egy hétben főleg pozitív élményekkel gazdagodtam, ám a jelenlegi állapotomra azt hiszem, a „kultúr-sokk” kifejezés a leginkább találó.

monsserrat.jpgA város tetején - kilátás a Montserratra

EVS meló

Spanyolországi tartózkodásom mikéntje főleg a szerencsének köszönhető – de erről később. Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy külföldön vállaljak munkát, ám biztos nyelvtudás hiányában ez - mindeddig - eléggé lehetetlennek tűnt. Aztán egy ismerősöm mesélt az EVS lehetőségről, majd nekiálltam CV-ket és motivációs leveleket gyártani. Kettőt. Az egyiket a svédországi Borås-ba kültem el, a másikat ide, Manresába. Ez nyert.

EVS programra egyébként bárki jelentkezhet! Oké, ez mind szép és jó volna így, tehát pontosabban megfogalmazva: bárki, aki 18-30 év közötti és tudja vállalni, hogy ha nyer a pályázata, költözik X időre X helyre. A programról a Messzelátó Egyesület oldala adja a legjobb leírást, illetve ITT lehet megnézni az aktuálisan futó projekteket. A pályázási idő általában 4-12 hónap, éppen ezért volt nekem veszett nagy szerencsém: január 29-én kaptam egy levelet, hogy 31-ig lehet jelentkezni, SOS meg ilyesmi, mert valaki visszamondta. Hát jelentkeztem: gyors CV gyártás és motivációs levélírás, küldés angolul jól beszélő barátoknak, fordítás, tördelés, küldés – leadási határidő előtt fél órával az Artemisszió Alapítványnak.

Aztán egy hétre rá jött a levél: gratuláció, várunk, gyere. Király!

ArtemisszioLogoNagy.gif

Kell egy küldőszervezet - ők intéznek minden formális dolgot (szerződés, felkészítő tréning, pályázat leadás). Minden városban van küldőszervezet - érdemes körbekérdezni a helyi civilszervezeteknél!

Az itteni munkám szerintem a világ legjobb dolga! Ugyan semmi köze nincs a vendéglátáshoz a szó szoros értelmében, de vágytam is a váltásra. A La Kampana ifjúsági klubban vagyok animátor – a városba települt, főleg marokkói származású fiatalok beintegrálódását segíti a szervezet. Itt gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok: ha kártyázni vagy társasozni támad kedvem a gyerekekkel, azt csinálom, ha éppen fotózást akarok oktatni, az lesz a napi téma. Hétköznaponként három és fél óra a munkaidőm, a szabadidőmet csak két nyelviskolás tevékenység szakítja meg: heti két katalán és egy spanyol órám van.

Úgy gondolom az EVS egy remek lehetőség az otthon a jövőjét kilátástalannak tartó emberek részére: nemcsak saját magad választhatod ki, milyen területen szeretnél önkéntes lenni (ifjúság, integráció, mozgássérültek, földművelés, oktatás, média, idősgondozás – és még sorolhatnám naphosszat), lakást teljes rezsifinanszírozással, kajapénzt és zsebpénzt is kapsz, rengeteg szabadidővel és élménnyel együttvéve. Ráadásul nem csak a fogadó ország kultúráját ismerheted meg, hiszen egy-egy EVS lakásban akár 4-5 külföldi önkéntessel laksz: itt együtt élünk egy portugál és egy walesi lánnyal és hamarosan jön egy török önkéntes is hozzánk.

lakampana.jpgCasal Joves la Kampana - iskola után itt szórakoznak a srácok

A város, ahol élek

A Katalán területen található Manresa kb. 65 km-re fekszik Spanyolország második legnagyobb városától, Barcelonától, közvetlen a Montserrat szomszédságában. A hetvenezer fős lakosú városban megtalálható a tipikus, antik mediterrán stílus és a modern építészet egyaránt: rengeteg közép- és barokk kori épület mellett sétálgathatunk a belvárosban. A város legfőbb látványossága talán a Colosseum, de a Passeigon sétálva már a nyüzsgő városi hangulatot szívhatjuk magunkba. A nemzeti sokszínűségnek köszönhetően minden kis utca, tér és sikátor tartogat meglepetéseket: hol egy-egy eldugott szoborba futunk bele, hol a Pireneusok vonulataiban gyönyörködhetünk, máshol csempemozaik vár ránk.

manresa1.jpgManresa hídja [kép forrás]

Az köztudott, hogy spanyol viszonylatban ez a környék a gazdag országrészhez tartozik, ám ha a magyarországi árakkal hasonlítjuk össze az itteni dolgokat, mégis vagy ugyanannyiért, vagy olcsóbban vásárolhatunk - gondolok itt elsősorban az élelmiszerekre, ám a nagy álmom, egy Canon 600D itt hetvenezer forinttal olcsóbb, mint otthon -, a „kenyér” egy euró, a húsok nagyából hazai áron mozognak, az alkohol viszont jóval olcsóbb, cserébe a cigi a kétszerese a hazainak. A szolgáltatások (fodrász, manikűr, pedikűr) átlag 20%-kal drágább, mint otthon, viszont a könyvtár ingyenes és 25 év alatt a katalán nyelvsuli ad egy kártyát, amivel a múzeumok is ingyenesek lesznek és a színházba is jelentős kedvezmények járnak.

Időjárását tekintve a városban átlag 5 °C-kal van hűvösebb, mint Barcelonában: délről a Montserrat, északról pedig a Pireneusok vonulatai veszik körül. Most ugyan 17 fok van (otthon ahogy látom a facebook-posztokat, éppen havazik), ám a szél ezt eléggé hűvössé teszi. Ami nagyon furcsa nekem, hogy 20 fokban is sálat, kesztyűt vesznek fel az itteniek :)

_2_banner generic.jpgÉjszakai pompa [kép forrás]

Hamarosan kezdődik a spanyolok fő ünnepe, a Feria de Sevilla és a Pasqua (húsvét és az azt megelőző hét), egy teljes hetem lesz körülnézni a városban, így Manresáról bővebben majd a fesztivál időszakban írok – na meg időjárástól és stoppolási lehetőségektől függően megyek Barcelonába és pár helyre (célok: Figueres – Dalí Múzeum, Cap de Creus nemzeti park a tenger mellett és a Delta [Parque Natural del Delta del Ebro], ahol flamingók ezrei élvezik az öböl adta meleget).

Languages mix

Nem tudok spanyolul. De még katalánul sem. Sőt, angolul is csak februárban tanultam egy szuper intenzív tanfolyamon (Tudásod a jövőd – TÁMOP), így volt bennem kellő félelem a nyelv miatt. Azt elhiszem (hallom), hogy a spanyol és az olasz hasonló nyelv, ám ezzel nem jutottam előrébb. Viszont, mivel kommunikálni kell, egyszerre használom a négy nyelvet – már amennyit tudok belőlük -, hiszen itthon főleg angolul beszélünk egymással, a La Kampanaban meg az egyik kolléganőm tud angolul, a másik olaszul, ők segítenek. A spanyol anyanyelvűek nagyon nehezen tanulják meg a britek nyelvét, mert sokkal kevesebb magánhangzójuk van, ám valamennyire értik, így ha viccesen is ugyan, de sikerül beszélgetnem a helyiekkel és a srácokkal a klubban. „Poca e poco” (lépésről lépésre) – ahogy a katalán tarja!

A munkám, az életem

A La Kampana-ban bevándorlók csemetéinek nyújtunk szabadidős tevékenységeket, iskola után, 5-től fél kilencig. Itt a srácok tudnak ping-pongozni, play staisonnel és Vii-vel játszani, netezni, kártyázni, társasozni, na és persze a leckét megcsinálni – tegnap épp egy litván srácnak segítettem a matekban. Elég nehezen megy neki a szorzás, így elő vettem a kínai módszert (videó itt), megcsináltuk a leckét és jól kiveséztük a helyi és a magyar oktatás közötti különbséget. Gondolom ő már járhatott Litvániában suliba, mert messze jobb az angolja, mint a többieknek, akik túlnyomó többségben marokkóból származnak.

nonapi.jpgMárcius 8-a majdhogy a világ összes országában a nők ünnepe, itt kimondottan a dolgozó nőkről szól, így egy mini-kiállítást szerveztünk, amire mindenki rajzolt egy-egy képet.

A héten elővettük a mobiltelefonok kameráit és megnéztük, milyen lehetőségek rejlenek benne, ma lesz filmvetítés, holnap pedig a szexualitás témakörét boncolgatjuk. Azaz: boncolgatják, mert én az egyik helyi önkéntessel (Norbi), a koordinátorunkkal (Alba) és az önkormányzattól pár emberrel a Tuixent hegyre megyünk valami „rakéta” járásra (egy teniszütőhöz hasonló lapot húzunk a cipőnk alá és azzal sétálunk a havon). Felettébb tajtékosan hangzik, alig várom, hogy kipróbáljam!

Vár rám még ma este egy "pasqua" buli is, amit az a nyelvsuli szervez, ahová spanyolra fogok járni. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz :)

A buliról jut eszembe: már majdnem mondanám azt, hogy "ezek aztán tudnak bulizni", de ennyire nem szabad belelkesülni! Az tény, hogy péntek-szombat esténként az a szokás, hogy beülnek egy-egy kávézóba (aminek eleve sokkal nagyobb kultúrája van itt, mint odahaza!) és alapoznak. Aztán olyan éjjel egy-két óra magasságában irány a disco, ahol hajnalig táncol együtt fiatal és idős. Csakhogy elég lájtosan - aki a magyar diszkókhoz van szokva, az egészet egy "punnyadt himbilimbinek" éli meg: nincs az az elengedett ugri-bugri, karok a magamban, mint amihez mi szokva vagyunk... De legalább a zene vegyes és jó!

Én eddig csak egy ilyen buliban vettem részt (pláne, hogy csak egy hete élek itt :D), a Silenc nevű helyen (ahol egy óráig ingyenes a belépő - ez sok helyen így van, vagy ahol nem, ott egy-két italt kapsz a belépőd mellé), előtte pedig az Itaca-ban csapoltuk magunknak a sört. A hely dugig, moccanni is alig lehet, ám a WC patyolat tiszta - sehol egy pisifolt vagy a földön eldobált kakis-papír...

6.jpgA kedvenc parkomból és munkába menet ezt a látványt kell elviselni :D

Mellesleg ez a tisztaság jellemzi az egész várost, talán a cigicsikk, ami a földre van dobva, szemét viszont nem igen akad. Kutyakaka viszont annál több: itt majd' mindenkinek van házikedvence, akiket visznek jobbra-balra, a végterméket maguk után hagyva. Ez mondjuk elég ciki...

Folyt köv...

Címkék: barcelona önkéntes spanyolország egyesület alapítvány evs montserrat spain pireneusok artemisszió messzelátó manresa la kampana

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ketszersult.blog.hu/api/trackback/id/tr165134519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.