Azzal, hogy átépítették a székesfehérvári buszpályaudvart, a tervezők kaptak hideget is, meleget is. Rendszeres használójaként erről órákat tudnék zengeni, viszont a blog témája miatt inkább a vendéglátós oldalról vizsgálnám a kérdést.

A mai napon az igen erős iskola után a Café 19-be lifteztünk fel a váró második szintjére, ahol osztálytársaimmal buszindulásig egy-egy tea, én esetemben pedig cappuccino fogyasztása mellett töltöttük el az időt.

 

Persze nem is lenne kerek a történet, ha a gesztenyepüréjüket nem is meóztuk volna le, ám az kicsit visszataszító volt, hogy máshol vásárolt, előre csomagolt termékről van szó, amit kedvesen fehér tányérra téve falatozhat a megrendelő.

A netkávézónak nem az ételek kulináris élvezete a legfőbb jellemzője: néhány szendvicsen és desszerten kívül mással akarva sem tudnánk jóllakni.

A négy és hatfős, általában az Alba Volán Fevita Jégkorongcsapatot dicsőítő asztalokon az itallapon, söralátéteken kívül csak egy-egy hamutartó és kávé-ízelítő lap található, mely annyira nem is zavaró az eleve sportbarátoknak berendezett, modern stílusú, plazmatévés kávézóban.

Az italkínálat a Coca-Cola termékek palettáit viseli, ezen kívül megtalálhatóak a szeszesitalok, a filteres teák, és kávékülönlegességek. Sajnos a Melangeot nem az eredeti recept alapján készítik: cappuccino hosszan engedett helyben darált kávéval, és csak kívánságra szolgálnak fel mellé mézet. (Persze, ahány ház, annyi féle elkészítés: van, ahol tejszínt öntenek a kávé és tejhab közé, és cukrot adnak hozzá, megint másutt cappuccinot készítenek, és tejszínhabot nyomnak a tetejére.)

A pultos kisasszony munkájával nem, a filteres teával annál inkább bajom van (már az ominózus élelmiszerismeret óránk óta). Remélem, mielőbb eljutnak arra a szintre az éttermek és kávézók, hogy a tealevelek letörött, majd összesöpört koszát meghagyják az otthoni felhasználásra, és igazi cserjéből adják a koffein-bombát azért a (szubjektív véleményem szerint) horribilis összegért.

És ha már az árak is szóba jöttek: mivel a környéken nem igazán található másik kávézó (most nem szeretném észrevenni a Balaton irányában lévő kocsmát, és a Belváros felé megtalálható Marxim kocsmát, kicsit más vendégkör és súlycsoport), tökéletesen kihasználja monopol helyzetét: a Heimer Háznál kicsit olcsóbb, a Café Möbiusnál jóval drágább vendéglátóipari egységről van szó: a cappucinomért 310, a teákért (ha jól emlékszem) közel 230 Forintot fizettünk. Az üveges italok egyébként 210 Ft-ért kaphatók.

Egyetlen negatív élményem van: sajnos hiába mosolyogtam szépen a hölgyre, nem akart „összetörni” véletlenül egy Piazza Doro-s poharat nekem… a táskámba…

 

Összességében a kávézónak 4 pontot ítélek az ötből.

 

Címkék: vélemény székesfehérvár jégkorong 19 hoki cafe autóbusz pályaudvar piac tér

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketszersult.blog.hu/api/trackback/id/tr60882737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kétszersült · http://www.ketszersult.blog.hu 2009.01.17. 12:27:42

Mint tegnap este kiderült, az üzlet vezetésében erőtejesen benne van a keze Fehérvár büszkeségének: az Ocskay Gábornak és családjának. Innentől kezdve már nem is kérdéses, mire az a nagy hokiláz :)