Vajon mi a közös a csokoládéban, a kutyaeledelben és a szájvízben? Mi az, ami a műsajtban éppúgy benne van, mint a perecben és a fogkrémben? Egy jó adag kémia adalékanyagokkal fűszerezve: szinte nincs termék asztalainkon és tányérjainkban a modern élelmiszer-feldolgozás közreműködése nélkül. 
Madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán, baktériumokból kávétejszín vagy krémsajt - az aromák segítségével minden ehetővé válik.

 

„A természet adománya: a mutatvány, amely az ausztrál fűrészporból kicsalogatja az eper <<természetes>> aromáját. 12 = 600. Az etikett-költők akrobatikus száma: költői szabadság és a csúf valóság.” (Hans-Ulrich Grimm)

Igen. A leves hazudik.

Szakács tanuló koromban élelmiszer ismeret órán ugyan kevésbé, technológián annál inkább témánk volt, mi sok szemetet –és bocsánat a kifejezésért, de- szart eszünk nap mint nap.

Aromák, ízfokozók, ízfedők, mesterséges édesítőszerek, adalékanyagok, ételimitátumok. A huszadik század élelmiszeriparának hatalmas fejlődése a fogyasztók többsége számára rejtve maradt. Persze, egy-két merész újságíró mindig próbált valamit kiszimatolni, és napvilágra hozni, ám ez nem mindig sikerült. Nem is értem, miért…

A Knorr Tyúkhúsleves csigatésztával nevû terméke például csak két gramm szárított tyúkot tartalmaz, granulátum formájában. Ez nem több, mint 7 gramm eredeti tyúknak felel meg ("nedves tyúk" elnevezéssel). Természetesen nincs a világnak olyan szakácsa, aki ebbõl tyúkízt tudna varázsolni négy tányér leveshez. A Knorr képes erre egy gramm "aromával": a gyári ízzel. Ez ugyan nem lesz igazi tyúkhúsleves, de "összehasonlítható megoldás", ahogy a Knorr egy vegyésze ezt a folyadékot nevezi.

 

Sajnos, be kell vallanunk magunknak, ódivatú elképzeléseket dédelgetünk ételeinkről, amelyek már rég nem azok, amik valaha voltak. Hiszen ki gondolná –valljuk be őszintén-, hogy az eperíz egy ausztrál faféléből, a kókuszíz egy Trichoderma viride nevű gombából, a barack íze a ricinusból, a citromé pedig egy penészgombából áll elő? És jobbat mondok: a marcipán zöldborsóból, a gesztenyepüré fejtett babból áll – főként. Azt gondolom, sokan sejtik, hogy a füstölés helyett műfüsttel permetezik be a sonkákat és kolbászokat, és mert a műfüst nem tartósít, valamennyi tartósítószer is kerül a termékbe. A pácolás során a hús már nem veszít víztartalmából, hanem még nyer is.

 

A Maggi is hasonlóképpen csinálja. Az úgynevezett Marhahúslevesbe literenként 2,3 gramm marhazsiradék és minimum 670 milligramm húskivonat kerül. Ezt a felirat szerint mennyiségileg egyéb anyagok megelõzik: jódozott só, aroma, ízfokozók (nátriumglutamát, E 631, E 627). Tulajdonképpen túlzás a készítményt az elenyésző mennyiségű, milligrammos nagyságrendû húskivonat után elnevezni. Lényegesebb alkotórészei alapján "jódozott sóaromaízfokozó levesnek" kellene hívni.

 

Érzékeink manipulálására észrevétlenül egy világhatalom szerveződött: az ízipar. Mindegy, hogy csecsemőeledel vagy gyümölcsjoghurt, felvágott vagy sütemény, nem azt esszük, amit eszünk; az ipar láthatatlanul fűszerez, a hatások ismeretlenek. Bár a szerző többnyire a Németországban és az Egyesült Államokban uralkodó helyzetet írja le, Magyarországon mindez szintén a mindennapok részévé vált. A boltjaink polcait megtöltő élelmiszerek dúskálnak az aromákban és egyéb adalékanyagokban. Az élelmiszerek vizsgálatára, engedélyezésére, jelölésére, és ezen belül az aromák és egyéb anyagok feltüntetésére vonatkozó rendeletek megegyeznek a Németországban és Európa más részein érvényes szabályozással.

 

...a konszern - illatrészlege például olyan szagokat kínál, amelyek a boltokban a vevőket vásárlásra ösztönzik. Az irodákban és a termelésben a vállalatok szintén javítani tudják a munkamorált megfelelõ illatosítással.

 

Hans-Urlich Grimm 1955-ben született – és ennyi. Azon kívül, hogy 1989-96-ig a Der Spiegel szerkesztője volt és jelenleg szabadfoglalkoztatású szerzőként Stuttgartban él, nem sokat tudunk róla.

 

A leves hazudik. De a pékmester kenyere sem mindig teljesen őszinte, a zsemlék sem, sőt a sütemények is svihákok.

 

Érdemes elolvasni! Online könyvesbolt, pl. itt

Címkék: könyv étel csalás aroma hamisítvány hans urlich grimm a leves hazudik

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketszersult.blog.hu/api/trackback/id/tr80860218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gerdusz 2009.01.05. 22:36:31

Nyilvánvaló, hogy már semmi nem úgy készül, ahogy Nagyszüleink idejében, de azért az elég elkeserítő, hogy az üzlet és a nyereség érdekében mindenféle szemetet megetetnek velünk, ha hagyjuk. És sajnos hagyjuk... Tudatlanságból és lustaságból. Jó, hogy tudomásunkra jutnak ezek a "turpisságok", mert bár igaz, hogy "amiről nem tudunk, az nem fáj", de hosszú távon mégiscsak jobban járunk ha a természetes alapanyagokat választjuk, amíg lehet, bár attól tartok, ez egyre inkább lehetetlen... Talán én is jobban tettem volna(?) ha nem nézem meg a napokban, hogy miből készül a kedvenc somlói galuskám. De megnéztem, és ezentúl erős leszek. Ott hagyom a polcon...

Gergő21 2009.01.07. 16:50:05

Teljes mértékben egyetértek a cikkel és az előttem szóló véleményével! Talán tényleg van valami igazság abban, hogy tudatosan kellene vásárolnunk, jobban meg kellene nézni, hogy mit veszünk és főleg hogy mit eszünk meg. Eszünkbe kellene hogy jusson pl. az a régi nagy igazság is, hogy nem minden arany, ami fénylik. Mert sajnos hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ami nagyobb, szebb, fényesebb stb. a többinél az jobb nekünk. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez korántsem így van! Sajnos! Mára azonban a kereskedelem, az eladók és még ki tudja kinek az érdekei miatt nem is cél az, hogy amit eszünk az egészséges legyen. A lényeg az, hogy elfogyjon a boltok polcairól. Mi pedig vesszük is szép számmal ezeket az egészségtelen termékeket. Aztán kezünket széttárva csodálkozunk, hogy vajon mitől van az a sok szörnyű betegség meg nyavalya.
Pedig mi mindenből a "legjobbat"(legdrágábbat) vettük meg....

kétszersült · http://www.ketszersult.blog.hu 2009.01.08. 00:02:57

Igen… sajnos nem véletlenül hívják hazánkat a Nyugat szeméttelepének. Ha már csak abba belegondolok, a túrót hogy készítik, és mit adnak pl. a kenyérhez (ízfokozók és adalékanyagok) a pékségben (és főleg: milyen higéniai körülmények között készült ételt fogyasztunk – pl. az a földről nyugodt lélekkel összesöpört liszt és kenyérmorzsa), szívesebben eszem meg az elvileg tiszta lisztből készült házi kenyeret. Ám sokszor inkább kosz, mint adalékanyag! Szerintem…
Somlói galuskás bejegyzésre: akár fényképet is készíthetnél róla, van E-számok táblázatom, kiderítjük, mi az a finom, ami szar… :S
Tényleg ajánlom mindenkinek a könyvet, nagyon tanulságos, ám nem szabad átesni a ló túloldalára: mert ha belegondolunk, akkor az égadta egy világon nem ehetnénk semmit, s nem is lenne szabad lélegeznünk…

pnegyesi 2009.01.09. 07:13:56

Akkor ehelyt is ajánlanám mindenki figyelmébe a Michael Pollan, az Omnivore's Dilemma (A mindenevő dillemája) című kiváló kötetét, amely az amerikai viszonyokra vonatkozóan, de számunkra is tanulságosan, s igen részletesen tárgyalja hogyan lesz az ipari marhából hamburgerhús, mi az amit biokaja címén kapunk st.

www.michaelpollan.com/omnivore.php

kétszersült · http://www.ketszersult.blog.hu 2009.01.09. 15:28:41

@pnegyesi: Köszönöm a könyvajánlót! Amennyiben röviden (vagy hosszan :)) le tudnád ezt prezentálni, szívesen kitenném ;)

Gerdusz 2009.01.09. 22:40:52

@kétszersült:

Félek megkérdezni, de mégis... hogyan készítik a túrót??

a123b123c123 (törölt) 2010.02.13. 13:27:22

Nehany gondolat es reakcio.
Nem kizarolag az uzlet es a nyereseg tehet rola. A vilagon annyi foldieper nem terem pl., hogy negyed annyi joghurtba elegendo legyen, amennyit a vasarlok kivannak.
Termeszetes alapanyag? Van me'g olyan? A sok vegyszerezes, genmanipulacio mind arra kell, hogy az egyre satnyulo termeshozamot lepesben tudjak tartani az ehes szajak novekedesenek szamaval. Es az a pazarlas, ami itt, a fejlett nyugaton folyik, behozhatatlan.
A tudatos vasarlas szerintem nem ott kezdodik, hogy megnezem a cimken az osszetevoket, hanem ott, hogy nem a par forinttal olcsobb olasz, spanyol zoldseget, gyumolcsot (amirol utolag szinte mindig kiderul, hogy megint mit adtak el nekunk), hanem, hogy a magyar termelok zoldsegeit, gyumolcset vasaroljuk. Aztan johet az a cimke.
A nagyobb, szebb, fenyesebb epp azert van, hogy odavonzza a tekintetunk es felkeltse a kivancsisagunkat, onnantol le is csapott a marketinges capa. Ami csicsasabb, biztos minosegesebb is. Beeeeeep!
Igen, a tul sok gondolkodas elriaszt mindentol. Az allatokat antibiotikumozzak, tapozzak, hogy tobb tejet, szebb hust adjanak, a novenyeket vegyszerezik, hogy nagyobbak, pirosabbak, hibatlanabbak legyenek. Egyunk biot? Egyunk! De ha a bio kert mellett egy eloszeretettel szennyezo kert van? Hiaba, atviszi a szel, atmegy a vizzel igy mar regen nem bio a biokertunk sem. A fold sem bio, a levego, viz sem az. Ha sokat gondolkodunk, keptelenseg manapsag mar egeszsegesen etkezni. Eppen ezert az e'sszel egyel elvet erdemes kovetni. Minel kevesebb szemetetet. Anazar