Múlt hétvégén hirtelen két nemzetiség kultúráját is megismertem: míg szombaton a katalánok legnagyobb becsben tartott grillételével kényeztettem ízlelőbimbóimat, vasárnap autentikus mexikói ételekkel – no meg persze egy kis közös zenéléssel – vártak bennünket az EVS lakásból.
Semana Santa de Sevilla felvonulás [kép forrása]
No de minden péntek este kezdődött, hiszen nyakunkon (per pillanat már javában tart…) a Semana Santa, azaz a testvériség, az egyház és a bűnbánók hete, amikor jó néhány intézmény (iskola, ifjúsági ház) bezárja kapuit, s csak a húsvétot letudva nyitja ki azt ismét. Ebből kifolyólag, nameghogy Laura kolléganőm egy hónapra Nepálba megy önkénteskedni, egy kisebb sörözgetésbe kezdtünk a Cafe l’Havanna nevű intézményben, ami a La Kampanától egy köpésre, a Plaҫa de Gispert sarkán várja az Estrella – katalán sör, kellemes, kissé édeskés utóízzel – és a helyi pizza szerelmeseit.
Nagyon szeretik! [kép forrása]
Mivel – egoista, ha azt írom: szakmámból kifolyóan – elég nagy gourmet vagyok, nekem sem kellett több, hogy az első helyi specialitás ízét újra átéljem: escalivada-s kiszerelést rendeltem. A lányok persze aranyosak voltak, így különböző fajtákat kértek ők is, hogy valamennyit megosztva, mindről legyen fogalmam. Így került az asztalra egy, amin rengeteg sajt volt és a tetején egy nagyon apróra darált, paradicsomos-húsos valami (mondták ám a nevét, de hát…), aztán zöldséges-butifarrás (ez egy kolbászfajta, amit nagyon-nagyon szeretnek – erről mellesleg már meséltem a tuixenti kirándulásomról szóló cikkben) és persze az escalivadás, kecskesajttal a tetején!
Escalivada pizza [kép forrása]
Egy-egy ilyen félkör pizza – melynek a tésztája, már’ az olaszokéhoz képest, katasztrofális: mintha egy kilapított kenyéren sütve hoznák a feltéteket – 6 €-ba kerül. Legalább jól lehet vele lakni!
Na de mi fán is terem az escalivada? Pritaminpaprika, vöröshagyma (ami itt inkább halványlila és nem csíp!) és padlizsán van lesütve, majd bazsalikomos olivaolajban érlelve. Hidegen fogyasztják, hol pirítóssal, hol feltétnek – nyammmm!
Escavilada [kép forrása]
Az este folyamán csatlakoztak hozzánk még helyi ismerősök is, és a La Peixera nevű szórakozóhelyre mentünk, ahol sokak barátja rappelt a pincében. Itt méregdrágán sikerült megkóstolnom az egyik (másik) legkedveltebb sört, a Moritz-t, amit Barcelonában gyártanak. Nem csak az ára nem jött be…
Még az este meghívást kaptunk egy calҫotada napra, ami a katalánok már-már nemzeti eledelét jelenti. A nagyszerűsége pont az egyszerűségében rejlik: kiló számra vásárolják a póréhagymát, hogy azt szőröstül-bőröstül az izzó parázsra dobják (magyarán grillezzék), hogy aztán a közepét kihúzva salvitxada szószba mártva fogyasszák. Nem akárhogy!
Erikának ez úton is köszi a közreműködést!
Minderre már San Fruitós de Bages-ben került sor. A grillezés végén megnéztük a közeli halastavat és annak vadregényes környékét, majd egy hatalmas, nagyon meredek partfal peremén pihentük ki magunkat. Persze nem lett volna kerek a nap, ha nem koronázzuk meg egy billiárd és csocsó (vigyázat, utóbbi spanyolul a szó a női nemi szervet jelenti!) meccsel – míg kezdetben a golyókat kettesével raktam el, a fekete nyolcast sikerült a nem megfelelő lyukba lőnöm, ez úton is bocsi a kedves csapattagtól! :)
Vasárnap este Leoni (walesi önkéntesünk) zenetanára várt minket a mexikói konyha remekeivel. Házi tortillát készített: kukoricalisztet gyúrt össze vízzel és némi sóval, majd fél órát becsomagolva állni hagyta, s kis golyókat formázott, amit egy tortilladora (tortilla prés) segítségével lapított ki. Ezután az egyik felét szárazon egy teflonos edényben fél percig, a másik felét 20 másodpercig sütötte. A lapokat sűrűre és koromfeketére főtt babbal, rizzsel, guacamole szósszal és paradicsomos csirkehússal szervíroztak. Veszettül laktató, olyannyira, hogy a rosszullét kerülgetett, pedig max. öt tenyeremnyi tortillát ettem… Persze, ha már zenész családról van szó, a hangszerek is előkerültek: három gitár, egy csörgődob, egy pár maracas (rumbatök) és egy érdekes, saját készítésű dob került egyik pillanatról a másikra a kezünkbe, megkoronázva az amúgy is jó hangulatot.
A testi- és kulturális felfrissülés nekem erre a hétre megvolt.
Hétfőn Barcelonába utaztam két napra – érdekel miket néztem meg?
