Elfelejtettem lefotózni, ám sikereket értem el a színházban a szülinapi citromos tortámmal, amit úgy háromnegyed óra alatt sikerült is megcsinálnom – persze anyu segítségével most, mert az idő nem kicsit sürgetett.

Kezdtük azzal, hogy anyu bevállalta a piskóta elkészítését, így rám csak a krém maradt. 4 tojás fehérjét vert fel, majd 4 kanál lisztet, sütőport, cukrot és tojássárgáját adott hozzá, amit az elvileg teflonos, kivajazott formába csurgatva előmelegített sütőbe dobott. Szépen fel is jött a tészta, ám mint eddig, most is összeesett. Ez megy már 10 éve, mióta itt lakunk: a hely szelleme nem engedi a szép nagy piskótáink látványát (már légkeveréses sütővel sem). Nektek sikerül? Hogyan? Mit rontunk el már egy évtizede?

Amíg anyu ezzel foglalatoskodott, 4 evőkanálnyi lisztet úgy félliternyi tejjel kikevertem és felforraltam, majd gyorsan hidegvízbe tettem, hogy kihűljön. Úgy 20 dekányi vajat ugyanannyi porcukorral összegyúrtam, majd a már hideg lisztes-tejes egyveleggel összekevertem, egy citrom levét belecsurgatva eldolgoztam.

Az összecsöppült tésztát kettévágtam, megtöltöttem krémmel, a tetejét rádobtam, amit megkentem a maradék citromos nyalánksággal. Mivel nem csak én vagyok a szerelem gyereke, Bence is 14-én született (csak egy évvel később), színes csokireszelékkel valami hasonlót írtam ki:

Finom volt :)